Húsz évvel ezelőtt került sor arra a rokoni szívességre, amelynek kárát most látja a jó szándékú házaspár. A 2000-es évek elején kereste meg Tamást és feleségét (a nevet az érintett kérésére megváltoztattuk) a férfi unokaöccse, hogy segítsék ki, mert pénzre lenne szüksége. A pár rá is állt, és 3,5 millió forint devizaalapú jelzáloghitelt vettek fel, amelynek összegével megterhelték családi házukat. Az unokaöcs nem kérte ingyen a szívességet, több százezer forintot átadott Tamáséknak.
Akkor került bajba a család, amikor a kedves rokon nem fizette tovább a törlesztőrészleteket. Hogy mentsék a menthetőt, egy másik pénzügyi szolgáltatótól forinthitelt vettek fel, és abból fizették ki a tartozást. Így a régi jelzálogot törölték az ingatlanról, az újat viszont bejegyezték.
Néhány hónapig nem jelentett gondot az új törlesztő fizetése, miután azonban Tamás elvesztette állását, erre már képtelenek voltak.
– Lényeges mozzanat az ügyben – mondja Szepesházi Péter, Tamásék ügyvédje, akit nemrégiben kerestek meg –, hogy a törlesztőrészletek fizetése ugyan abbamaradt, de pénzintézet nem mondta fel a szerződést, viszont kérte a bíróságtól a végrehajtás elrendelését.
Az ügyvéd arról is beszél, hogy a végrehajtási törvény 21. paragrafusa értelmében akkor lehet végrehajtást elrendelni, ha a bank felmondta a szerződést, vagy ha lejárt a hitel futamideje. Bármelyikre is kerül sor, az adós egy összegben köteles visszafizetni a még fennálló tartozást a banknak.
– Esetünkben egyik sem történt meg, így érthetetlen, hogy miként rendelhette el a bíróság a végrehajtást. Ez súlyos jogsértés. A bank ellenben nem várta meg a tényleges végrehajtást, vagyis hogy kilakoltassák Tamásékat, hanem eladta a követelést egy követeléskezelő cégnek – fejtegeti az ügyvéd.
Kérdésünkre, miként fordulhatott elő, hogy egy elrendelt végrehajtást másfél évtizedig nem követett tényleges kilakoltatás, Szepesházi Péter elmondta: a követelés többször gazdát cserélt, és annak jelenlegi birtokosa jutott el oda, hogy kérje a kilakoltatást, amelyre szeptember másodikán sor is kerül. Kivéve, ha a bíróság az utolsó pillanatban eleget tesz a július 31-én a bíróságra érkezett beadványukban megfogalmazott végrehajtás felfüggesztési, illetve megszüntetési kérelmüknek. Beadványukban egyben a felmondás megtalálása érdekében a bíróságtól iratkutatást is kértek, de az nem vezetett eredményre, ami azt bizonyítja, nem lelhető fel az ügy iratai között a hitelszerződés felmondása.
Felvetésünkre, hogy ha felmondás ugyan nem is volt, de a hitel eredeti futamideje bizony már rég lejárhatott, az ügyvéd kifejtette: – Valóban, de a végrehajtás 2005-ös elrendeléséig nem járt le, tehát jogellenes volt a végrehajtás elrendelése. Ha pedig mégis úgy véli a bíró, hogy erre hivatkozva rendeli el a végrehajtást, akkor ezt a tényt a bíróságnak a felfüggesztési kérelemre válaszolva közölnie kellett volna az adóssal, erre pedig nem került sor.
– Így most már csak abban reménykedhetünk, hogy az ügyben eljáró Ráckevei Járásbíróság, illetve az ügyben másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék – amelyet szintén megkerestünk beadványainkkal –, végül az utolsó pillanatban mégis csak felfüggeszti a végrehajtást, amíg véglegesen nem tisztázódik a pontos tényállás, és ügyfeleim nem kerülnek az utcára.
Az ügyben megkerestük a Ráckevei Járásbíróságot, illetve a Budapest Környéki Törvényszéket is, de lapzártánkig nem kaptunk választ kérdéseinkre.
