A pörgő ingatlanbiznisz áldozatává vált a legrégebbi budapesti vendéglő, a II. kerületi Margitkert. Hogy elpusztítsák, ahhoz persze kellett a jogszabályokba rejtett állami biztatás is. Helyére többemeletes kockát terveztek, amely egyelőre mégsem épül meg.
A Margitkert tavasszal, a kijárási korlátozás idején zárt be. Ideiglenesen – szerepelt még néhány hete is az interneten a vendéglőt ajánló reklámszöveg mellett: „1780-ban nyitotta meg kapuit, és azóta várja szeretettel a látogatókat. Falait Francois Mitterand-, Tony Curtis-, Margit hercegnő, Alain Prost-, Helmut Kohl-, Olof Palme-, Francesco Cossiga-, Willy Brandt- és Václav Havel-képek díszítik, akik nemcsak itt jártak és megkóstolták a legfinomabb fogásokat, de élvezhették a híres vendégszeretetet is.”
1780-ban, amikor a budai szőlőkből lekerekített telken a kocsmául szolgáló kis ház felépült, Magyarországon és a birodalomban Mária Terézia uralkodott; november végi halála után pedig fia, II. József követte a trónon. Több mint tíz évvel a jakobinus összeesküvés, kilenccel a francia forradalom előtt járunk, nem született meg sem Széchenyi, sem Kossuth, nincs nyelvújítás, és az Osztrák Császárság sem létezik, a németek Szent Római Birodalma éppen az utolsó esztendeit tapossa. Innentől a második elnöki ciklusát töltő Áder Jánosig hosszú az út.
Az eltelt 240 évben az eredeti tulajdonosról, a szőlőműves sváb Peyerl családról Pejerlinek nevezett, az államosítás után Margitkertnek átkeresztelt étteremnek nemcsak politikus vendégei voltak; Krúdy Gyulától Feszty Árpádon, Márai Sándoron, Aba-Novák Vilmoson át Harangozó Gyula balettművészig sokan jártak az árnyas borozóba. Amikor 1966-ban bezárták, és elterjedt lebontásának híre, a neves hírlapíró és törzsvendég, Ruffy Péter az egykori Magyar Nemzetben így siratta meg: „Huszonhat éve járok ide. Ez a korcsma kicsi volt, kedves volt, füstös volt, jelentéktelen volt, de volt benne valami zsongító, valami bűbájos, valami – le merem írni – gyönyörű. Idejártam már legénykoromban – s éppen ezüstlakodalmam napján zárták be szegény Pejerlimet. Isten veled, huszonhat év, fák árnya, fröccsök íze, baráti kompánia, friss hónapos retek, rossz székek, komisz zongora, isten veled, Rózsika, pincérlány. Sebestyén úr, a régi felszolgáló, aki az utolsó udvarias ember volt ebben a ne-gyedben.”
A Margitkert akkor szerencsére megmaradt; csupán felújították, s ahogy Ruffy egy esztendővel később boldogan megjegyzi, a május végén nyíló „Pejerli az esti vándorok, régi törzsvendégek, betérő tanár urak, koccintgató fiatalok, ifjak és öregek és mindenfajta vének rendelkezésére áll”.
Új – a szeszélyesebbé váló korhoz illő – jeles vendégek érkeztek. A forradalom évfordulóján, 1984. október 23-án például különös társaság: Soros György vacsorázott itt Csurka Istvánnal, Vásárhelyi Miklóssal, Csoóri Sándorral, Réz Pállal és Lónyai Mária szerkesztővel, ahogy erről egy éber állambiztonsági tiszt beszámol. Híre az utóbbi időben megkopott, ám Budapest legrégibb vendéglőjének elpusztításához a koronavírus-járvány kellett. Tavasszal zárták be, aztán suttyomban ledózerolták.
A Margitkert még csak helyi védelem alatt sem állt. A jogi keretrendszert ugyanis elfelejtette kidolgozni a korábbi önkormányzat. Az új kidolgozta, de mire végzett az időigényes munkával, késő lett. Augusztus 1-jén 33 épület kapott helyi védettséget, s a lista a kerületben élők segítségével folyamatosan bővülhet, ám ez már a Pejerlit nem hozza vissza a sírból. Mint az önkormányzattól megtudtam, a bontási ügyek a Fővárosi Kormányhivatal hatáskörébe tartoznak, de sajnos nincs tájékoztatási kötelezettségük. A kerület vezetése akkor szembesült a rombolással, amikor az már megtörtént. (Tudomásuk szerint erre a Fővárosi Kormányhivatal az engedélyt megadta. Feltettük a kérdést a kormányhivatalnak is, ám választ egyelőre nem kaptunk.) Persze az sem világos, hogy kellett-e egyáltalán engedély, hiszen a bontási tudomásulvételi eljárás 2016-ban megszűnt, azóta engedély és bejelentés nélkül jóformán minden ledózerolható, ami a tulajdonosok útjában áll. A műemlékek, a helyi építészeti örökségvédelemmel érintett építmények és a szerkezetileg más épületekhez kapcsolódó lakóingatlanok bontásához szükséges csupán jóváhagyás.
Próbáltunk érdeklődni a tulajdonosoknál is. Az egykori épület alagsorát a földhivatal szerint többen is birtokolták; az emeleti részt egy zenész, akinek feleségével közös orvosi cége máig ezen a címen szerepel. A nyilvántartás szerint itt található a Margit-Kert Kft. is, tulajdonosától azonban a bontást firtató kérdésünkre nem kaptunk feleletet. Annyit sikerült megtudni, hogy a többszintes lakóházra benyújtott tervet a II. kerületi önkormányzat nem fogadta el, átdolgozásra visszaadta az építtetőnek.
A karakterét lassan teljesen elvesztő, a régi Budát az egyik utolsó tanúként őrző kis utcában nem most jött divatba a bontás. Néhány éve a Margit utca 9. alatti ódon földszintes ikerházak, a mögöttük lévő hatalmas kertben otthonra talált közösségi piactér és kultúrkocsma tűnt el a föld színéről, hogy átadja helyét egy modern kockaépületnek. A sors iróniája, hogy a kockát ugyanaz az építészcég tervezte, amely évekkel korábban a Margit utca 9. omladozó eredeti házikóit is megmentette.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
