A bódítószerek annyira jellemzők Besenyőtelek mindennapjaira, hogy itt is, más presszóban, de járókelőktől is azt hallom, hogy a legutóbbi közmeghallgatáson is ez volt a leghosszabb ideig taglalt problémakör.
(...)
– Pont ez a furcsa, hogy nincs az a mélyszegénység, mint Borsodban, Szabolcsban, és mégis: iszonyatosan megy a kábítószer. Itt szinte mindenki jól áll, itt arra törekednek, hogy jobb életük legyen. Itt senki nem él cigányéletet, ugyanazt az oktatást kaptuk, mint a magyarok, magyar iskolában, csak hát pár ember beleszokott – mondja Guszti Helga, a RomaMix helyi csoportvezetője
(...)
Renátó élettársa, Varga Beáta szabadkozva pakolja el dobozait, hogy leülhessek náluk. Elköltözött az édesanyjához, mert fél.
– Mitől?
– Attól tartok, hogy drogot dugnak el oda, ahol éltünk, aztán jelentik a gyámhivatal felé, és elvennék a gyerekemet. De ezt nem tehetik meg – utal Beáta azokra, akiktől élettársa rendszeresen vette a kábítószert. Ő is pont azt a becenevet mondja, és pont ugyanazt az utcát és házszámot, amit mindenki más Besenyőtelken.
Azt, hogy mit gondolnak a helyiek és mit gondol az elhunyt Renátó családja a történtekről, elolvashatja a Magyar Hang szeptember 4-én megjelent 2020/36. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!
