A piaci folyamatok azt mutatják, a koronavírus ismételt fellángolása miatti gazdasági lassulás és az amerikai költségvetési stimulus pártpolitikai okokból való elakadása miatt nagy a félelem, hogy a gazdaságok ismét lejtőre kerülnek, és nem kapnak gazdaságpolitikai segítséget – írja blogjában Zsiday Viktor befektetési tanácsadó.
A szakértő szerint a gazdasági visszaeséstől való félelem megalapozott, a segítség viszont menetrendszerűen jön majd, hosszú távon azonban ez utóbbinak isszuk majd a levét.
A vírus nyári visszavonulása elkényelmesítette a politikusokat, így Zsiday szerint „sok helyen a legalapvetőbb védekezésre sem voltak képesek, aminek hatására az elmúlt hetekben fellángoltak az esetszámok, és ha igaz, hogy szezonális a vírus, akkor még annál is nagyobb bajban vagyunk, mint korábban gondoltuk. Különösen igaz ez Kelet/Közép-Európára, ahol a politikusok azt hitték, hogy saját ügyességük, a BCG-oltás, meg ki tudja mi miatt elkerülték tavasszal a valódi problémákat, pedig valószínűleg csak annyi történt, hogy Európa nagyjából egyszerre vezette be az intézkedéseket, de ezekbe az országokba akkor még nem jutott be kellően sok fertőző, így pár hét előnyük volt a többiekkel szemben, ezért nem is tudott kitörni a járvány. A siker miatt pedig mind a lakosság, mind a politikusok azt hitték, hogy a probléma komolytalan és könnyen kezelhető, és nyáron teljesen elengedték a védekezést. Ennek a levét isszuk most, és fogjuk fizetni az árát várhatóan fél évig. Ennek egyértelmű gazdasági következményei lesznek, amelyet nehéz kezelni, hiszen ha megijed a lakosság, akkor leáll a gazdaság, még ha nincs is központilag elrendelt lezárás... A gazdasági problémák tehát valósak lehetnek a következő hónapokban (W-jellegű recesszió).”
A tanácsadó úgy véli, „ha kellően nagy a baj, akkor – lévén nincs más eszköz – a kormányzatok a jegybankokkal karöltve újabb féktelen, pénznyomtatásból finanszírozott fiskális ámokfutást fognak rendezni, különösen ott, ahol erre tág tér van, ahol korábban is gyorsan tudtak reagálni. A politikusok megízlelték a jegybanki pénznyomtatásból származó költségvetési költekezés előnyeit, és ez a következő években is meghatározó lesz. Túl könnyű megoldás ahhoz, hogy ne használják, a kárai pedig valószínűleg csak évek múlva jelentkeznek.”
A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy „eközben Magyarországon egyértelműen a svéd útra kerültünk – nem az egészségügy fejlettségében, vagy az egy főre jutó GDP-ben, hanem abban, hogy a kormányzat a lakosságra tolja a vírusvédekezést. Ennek azonban valószínűleg a svédekhez hasonlóan az lesz az eredménye, hogy a lakosság csak akkor ijed meg igazán, ha már elég sok a halott, de akkor tartósan. Ez mind egészségügyileg, mind gazdaságilag elég sötét képet fest a következő hónapokra, ugyanis a lakossági bizalom hosszú hónapokra elillanhat, ha kellően naggyá válik a járvány, és utána is lassan állhat talpra.”
Zsiday szerint a rossz gazdasági kilátások különösen problémásak az MNB árfolyampolitikája számára. Az elmúlt években nem lehetett nem észrevenni, hogy a forint árfolyamíve kezd hasonlítani a néhány évvel ezelőtti török lírára. Ezzel az a probléma, hogy ha kellően sokáig tart, akkor mindenki észreveszi, hogy az adott ország állandó árfolyam-leértékelő politikát folytat, és a lakosság egy idő után a saját játékpénze helyett elkezdi megtakarításait átmenteni „kemény” valutába. Ekkor egyrészt a dollarizáció/euroizáció miatt részlegesen elvesztheti a jegybank a kontrollt a monetáris politika felett, valamint a honi deviza gyengülése önerősítő lehet, mivel a devizagyengülés inflációt okoz, ami csökkenti a reálkamatot, ami további devizagyengüléshez vezet, ami újabb inflációt okoz – ez pedig hosszabb távon nagyon káros. Lassan el kell döntenie Magyarországnak, hogy stabil devizát akar-e, vagy hagyja, hogy a lakosság magától átálljon euróra, miután elveszti bizalmát a forintban.
– Az MNB nincs könnyű helyzetben, hiszen számos célra lő egyszerre (pl. legyen alacsony a kamat, hogy olcsón finanszírozzák az államot, de közben ne gyengüljön sokat a forint, ne legyen túl nagy infláció, vegyék meg a lakossági állampapírokat is, legyen olcsó hitel bizonyos cégeknek, legyen nyereséges a jegybank, stb), amelyek jó időszakban akár el is érhetők, de ahogy kicsit is instabillá válik a helyzet, azonnal egymásnak ellentmondóak lesznek. Pláne ha közben van egy kisebb földrengés. Most pedig van. Kétséges, hogy az MNB fundamentálisan hajlandó-e módosítani a rekord alacsony reálkamatokra és devizagyengítésre alapozott „high-pressure economy” (=nyomjuk tövig a gázt még lejtőn is, remélve, hogy nem lesz belőle baj) gazdaságpolitikán. Isteni szerencse, hogy az EU költségvetéséből származó tonna pénz, és a NextGeneration csomag ismét olyan komoly hátszelet fog biztosítani Magyarországnak 2021 közepe/végétől, hogy talán ezzel – még irányváltás nélkül is – sikerülhet elkendőzni a fenti folyamatokat. Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán... – zárja írását a szakértő.
