Kedd reggel a Kossuth téren félárbócra engedték a nemzeti lobogót, a köztársasági elnök az állami rádióban mondott beszédet. A nemzeti gyásznap központi rendezvénysorozat programjai egész nap tartanak a Fiumei úti nemzeti sírkertben.
Az aradi vértanúk hősi halálából erő lett. Örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet – jelentette ki Áder János köztársasági elnök kedden a Kossuth rádió reggeli műsorában, ahol a 13 aradi vértanú kivégzésének 171. évfordulója alkalmából tartott beszédet.
Úgy fogalmazott, hogy a dátum és a szám keveset mond el a rideg valóságról, pedig annak a napnak a drámája nagyon is személyes, nagyon is emberi volt. A lövések és a megfeszülő kötelek tizenhárom életnek vetettek véget. Tizenhárom egyedi, megismételhetetlen sorsnak – mondta. Emlékeztetett: a magyar honvédsereg 12 tábornoka és egy alezredese korra, származásra, vallásra, habitusra és ízlésre nézve különféle volt, egy soknemzetiségű birodalom alattvalóiként akadt közöttük a magyarok mellett német, szerb, horvát, magas rangú birtokos és szegénysorba született, királypárti és republikánus érzelmű, olyan, aki magyarul sem tudott, és olyan, aki más nemzetiségű létére magyar asszonyt vett feleségül.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott, 1849. október 6-a a példátlan bosszúhadjárat legsötétebb napja volt, az eljárások az érvényes magyar törvényeknek nem feleltek meg, az ítéletek többnyire előre készen álltak, és az esetleges tárgyalás csak a látszat megtartására szolgált. Arról is beszélt, hogy a véres leszámolást Európa megdöbbenéssel figyelte. Az ilyesféle kegyetlen megtorlás abban az időben szokatlan volt, az osztrák hadsereg történetében is példa nélkül álló. De végül Damjanichnak lett igaza – folytatta –, aki kivégzése előtt e szavakat intézte az utolsónak maradó Vécseyhez: „A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ád neki!". Örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet. Az áprilisi törvények politikai vívmányainak többsége túlélte a katonai vereséget – húzta alá Áder János.
A köztársasági elnök szólt arról is, hogy az elmúlt esztendőkben október hatodikán több olyan településen járt, ahol a helybéliek évről évre saját mártírjaikra emlékeznek: egy tanítóra, lelkészre, nemzetőrre, papra, honvédra. „Ha számon tartjuk életüket, felidézzük halálukat, akkor ez a nap nem csak a gyász, a végső, nagy csönd miatt lesz fontos. (...) Nemcsak a vértanúságot hirdeti, hanem az emberhez méltó életet is. Hűséget, hazaszeretetet. Az emberi tisztesség értékét. A méltósággal viselt sorsot. Követendő példát. Az igazságot” – hangsúlyozta beszédében Áder János.
Félárbocon a lobogó a Kossuth téren
Az emléknapon katonai tiszteletadás mellett, Benkő Tibor honvédelmi miniszter jelenlétében ünnepélyesen vonták fel a nemzeti lobogót reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon.
A nemzeti lobogó felvonását a Himnusz, majd félárbócra eresztését a Szózat hangjai kíséretében a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység katonái végezték. A ceremónián közreműködött a Magyar Honvédség Központi Zenekara és a Nemzeti Lovas Díszegység is. Az október 6-i emléknap központi rendezvénysorozata 10 órakor a Fiumei úti Batthyány-mauzóleumnál koszorúzással folytatódott. Emellett a nemzeti sírkertben egész nap rendkívüli történelemórával, sétával várják a diákokat, érdeklődőket.
Rájuk emlékezik a nemzet
A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra – Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Knézich Károlyra, Láhner (Lahner) Györgyre, Lázár Vilmosra, Leiningen-Westerburg Károlyra, Nagysándor Józsefre, Poeltenberg Ernőre, Schweidel Józsefre, Török Ignácra, Vécsey Károlyra –, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeznek.
(MTI)
