Hosszú betegség után, 83 éves korában csütörtökön elhunyt Rubovszky András, a Széchenyi Társaság egyik alapítója, és több mint harminc éven át vezetője – közölte a társaság elnöksége hétfőn az MTI-vel. A közlemény szerint Rubovszky András törekvéseinek mindvégig kiemelt célja gróf Széchenyi István országépítő örökségének megismertetése és terjesztése, a magyar nemzet felemelése, egységének megőrzése volt. „Rubovszky András egész élete, munkássága, rendületlen kiállása elvei mellett példa mindannyiunk számára. Társaságunk emlékét megőrzi, munkásságát folytatni kívánja” – írták.
A jogász, turisztikai szakember 1937. június 29-én született Budapesten. Az óbudai Árpád Gimnáziumban tanult, majd 1962-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán, később, 1976-ban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán végzett. A Budapesti Gazdasági Főiskola címzetes egyetemi docense.
1962-1970 között a Belkereskedelmi Szállítási Vállalatnál, 1970–2000 között pedig a Gellért Szálloda vezérigazgatója volt. 2000-től a dr. Rubovszky Turisztikai Tanácsadó Bt. ügyvezető tulajdonosa. A Kraft & Rubovszky (Magyarország legnagyobb turisztikai cége) ügyvezető igazgatója.
Rubovszky – a Wikipédián is elérhető életrajza szerint – 1990–1994 között a Magyar Demokrata Fórum pártigazgatójaként is tevékenykedett. A Széchenyi Társaság alapítója, 1989-től főtitkára, valamint a Széchenyi Emlékbizottság, tagja. 1992–1993 és 1998–2000 között a Magyar Szállodaszövetség elnöke, vagyis a leghosszabban hivatalban lévő magyar szállodaszövetségi elnök. 2002-2004 között a Magyar Egészségturisztikai Marketing Egyesület elnöke volt.
Kulturális mecenatúrát is folytatott – 1997-ben a „Balassi Bálint-emlékkard” irodalmi díjat megalapítók egyike volt. Olyan közéleti küzdelmeket is vállaló költők kaptak elismerést ez irodalmi díj révén az alapítást követő első évtizedben, mint Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Csoóri Sándor, vagy Döbrentei Kornél. Huszonnégy éven át segítette a díj alapítója, Molnár Pál újságíró szervezőmunkáját. Elismerésként többek között a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjét, az Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint a középkeresztjét is megkapta.
A távirati iroda szerint a család később gondoskodik temetéséről, búcsúztatásáról, amelyről a társaság hírt ad majd.
