– A mesekönyv kapcsán sajnálatos módon elszabadultak az indulatok. Számomra elfogadhatatlan – mert súlyos történelmi emlékeket ébreszt – bármilyen könyv akár szimbolikus megsemmisítése – erről írt Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Facebook-oldalán. Fabiny annak kapcsán szólalt meg, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa ledarálta a Meseország mindenkié című gyerekkönyvet, mert az homoszexuális karaktereket is bemutat. A parlamenti képviselő egyébként később pedig egy másik mesekönyvet is széttépett ugyan ezen oknál fogva.
Fabiny posztjában arról írt, a mesekönyv körül kialakult élénk társadalmi vita az evangélikus lelkészi karban is párbeszédet generált, nekik fogalmazta a közölt gondolatokat. Ezekben leszögezte: a házasságot „egyértelműen egy férfi és egy nő szövetségének tartjuk”, ezt „ország-világ előtt” is képviselik. Ám jelezte azt is, óva inti saját egyházi közösségüket, de a szélesebb közvéleményt is attól, hogy „egy fontos és bonyolult kérdésről zajló vita hevében a megfontolt érvek helyét az indulatok szülte megfogalmazások vegyék át”.
Míg Fabiny szerint bármilyen könyv szimbolikus megsemmisítése elfogadhatatlan, helyteleníti azokat a megnyilvánulásokat is, amelyek gúnyt űznek olyan, számukra különösen fontos értékekből, mint család, hűség, a teremtett világ védelme vagy hazaszeretet. Így azt javasolja, „kövessük tehát inkább az erő, a szeretet és a józanság lelkét (...), és folytassunk erről (...) türelmes párbeszédet egymás között és a társadalomban”. – Mindeközben hallgassuk meg egymás véleményét, és a másik emberi méltóságát tartsuk tiszteletben. Kövessük figyelemmel a pszichológusszakma belső vitáját, és mérlegeljük józanul érveiket. Üdvözlöm, hogy egyházunk lelkészakadémiája is napirendre tűzte a szexuális nevelés témáját. Ott minden bizonnyal lesz lehetőség a kérdésről folytatott elmélyült, nyugodt, szakmailag és teológiailag egyaránt megalapozott eszmecserére – írta.
Végül sorait azzal zárta: „(...) ne feledkezzünk meg azokról sem, akik sajátos élethelyzetük, múltjuk, személyes tragédiájuk vagy velük született tulajdonságaik miatt szenvednek megbélyegzést, elutasítást vagy hátrányos megkülönböztetést. Velük szemben nem lehetünk érzéketlenek. Hiszem, hogy a szeretet gyakorlására való tanítást nem lehet elég korán kezdeni”.
