„Ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyét illeti, mi jó érzéssel nézzük a történéseket. Sohasem gondoltuk volna azt ugyanis, hogy egy elég belterjes balliberális klikk, az államot és a polgári kereszténydemokrata kormányt szeretné maga fölött felügyelőnek. És ha jól értem, akkor azért zajlanak tüntetések, hogy a korábbi rend álljon helyre és hogy ne egy független „ mindenféle állami és kormányzati befolyástól mentes ” alapítvány irányítsa az egyetemet, hanem a kereszténydemokrata kormány. Én örülök annak, hogy ilyen sokan tüntetnek értünk” –az ATV tudósítása szerint így kommentálta a színművészetisek pénteki, a Műegyetemtől indult tüntetését Gulyás Gergely még aznap este a Polgári Mulató Őszintén című rendezvényén.
A miniszter azt is mondta, hogy akik az egyetem fölé helyezett alapítvány kuratóriumában ülnek, élén Vidnyánszky Attilával, mind „a művészeti filmvilágból, színházi világból érkeztek, és a tehetségükhöz, hozzáértésükhöz nem férhet semmilyen kétség”, és „szándékosan és helyesen törekedtek arra, hogy olyan személyek is legyenek bennük, akik az élet más területén sikeresek”.
A közbevetésre, hogy meg is kapta a kormány, hogy „benzinkutasokkal” töltötte fel a kuratóriumot, Gulyás Gergely ironizálva válaszolt: nyilvánvaló, hogyha az egyik nagy olajipari cégnek a vezetője – utalva Világi Oszkárra, a Slovnaft vezérigazgatójára – lehet „benzinkutas”, akkor ez további képzettársításokra ad lehetőséget az élet számtalan területén. Példákat visszavágásként ezért nem akart mondani, mert mint megjegyezte, azok olyan durvák lennének, hogy le kellene állítani a felvételt. Majd megismételte, hogy a kurátorok mind a művészeti filmvilágból, színházi világból érkeztek, és a tehetségükhöz, hozzáértésükhöz nem férhet semmilyen kétség. „Ebbe a vitába azok, akik a színház világából jöttek, bele sem mentek” – jegyezte meg. „Szinetár tanár úrnak a véleménye is az volt, hogy az, hogy Vidnyánszky Attila egy komoly művész és egy nagyszerű rendező, ez vitán felül áll” – mondta.
Szerinte a kormány részéről „a politikai munka“ véget ért azzal, hogy azt mondják: a felsőoktatás valóban ne az állam kebelén belül folyjon. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet, a korábbi főiskolát kívülről nézve „egy korábban még a balliberálisok által is sokat bírált, viszonylag belterjes társaság uralta” – tette hozzá, megismételve, hogy „itt nem egy szakmai vita van, hanem az ő teljes befolyásuknak az elvesztése az oktatásban”. „Itt egy pozícióharc van, ők pozíciókat védenek ahelyett, hogy leültek volna a kuratóriummal tárgyalni”.
Mint mondta, a kormány nem tekintette az átalakulásokat politikai feladatnak, „ahogy nem adtunk egyetlen kuratóriumnak sem politikai megrendelést, és miután teljes egészében függetlenednek az államtól, hogyha adtunk volna, annak sincs jelentősége” – mondta.
Gulyás Gergely egyébként nem hiszi, „hogy ma az ország ötven legfontosabb ügyében benne van a Színház és Filmművészeti Egyetem ügye”. Ez nemcsak valamilyen sajátos politikai szempontból nézve, hanem az emberek mindennapjait nézve is így van – állította. A kormány egyetlenegy dolgot tud tenni, azt, hogy az eddiginél jobb feltételeket, adott esetben több költségvetési forrást vagy komolyabb vagyont biztosít a Színművészetinek. De ezt valamennyi alapítványnál hajlandóak megtenni – tette hozzá.
„A kormány elfogadhatónak tartja, hogy épületeket foglaljanak el és tartsanak megszállás alatt egyetemisták annak érdekében, hogy az ő akaratuknak megfelelő kuratórium jöjjön létre?” – hangzott a kérdés. Az egyetem blokádja kapcsán Gulyás úgy vélekedett, hogy ez nem helyes és nem is elfogadható, de „azt kell látni, hogy sokan kifejezetten azért lépnek föl így, mert azt várják, hogy velük szemben valaki valahol valamilyen erőszakot alkalmazzon”. Szerinte egy ilyen jellegű fellépés akár még jogilag megalapozott is lenne, mint „amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem pillanatnyi politikai támogatói az alkotmányos alapjogokat békésen gyakorló tüntetők szemét lövették ki”.
„Az igazi az lenne, ha csak vörös kokárdát hordanának” – mondta arról, hogy az október 23-i megmozdulásukon az SZFE-sek és több résztvevő is piros-fehér kokárdát tűzött ki, a két színt, ami az egyetemisták szimbóluma lett.
Amint lapunk is beszámolt róla, hatalmas tömeg tüntetett október 23-án a színművészetisek mellett, a demonstráción a szakszervezetek képviselői is ott voltak.
Mint ismert, az SZFE modellváltása miatt tiltakozó hallgatók augusztus utolsó napján foglalták el az egyetem Vas utcai épületét, azóta tart a blokád (később a hallgatók további két épületet is elfoglaltak). Az intézmény szenátusa a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium döntései elleni tiltakozásul szeptember elején lemondott, később a munkavállalók egy része sztrájkba lépett, és a hallgatókkal együtt tanköztársaságot alapított, amely a kuratóriumtól függetlenül elindította az oktatást. Az egyetem élére kinevezett új kancellár, az egykori gépesített lövészből lett intézményvezető, Szarka Gábor többször megkísérelt bejutni az épületbe, ám a diákok sorfala mindannyiszor megakadályozta ebben. Az új vezetés ultimátumot adott a hallgatóknak, és a tanároknak is, a maga részéről befejezettnek tekintve a tanköztársaságot. Szarka Gábor egy interjúban arról beszélt, az arctalan tömeg szétzúzza az egyetemet, és ezt az anarchiát be kell fejezni. A Fővárosi Törvényszék elsőfokon jogellenesnek találta az intézmény dolgozóinak sztrájkját.
