Az 1970-es árvíz sújtotta faluból kitelepítették a lakókat, lebontották a hídjukat, a rendszerváltáskor pedig leégett az egyetlen értékes épületük, a Becsky–Kossuth-kúria. A szocialista falurombolás következtében már alig néhányan laknak Komlódtótfalun, a kormány mégis több száz milliós beruházást hajt végre itt azzal a mottóval, hogy a kastélyfelújítási program növelheti a település lakosságmegtartó erejét.
(...)
– Ott volt a drága híd, sosem bocsátom meg Csengernek, hogy elvette – panaszolja egy asszony, aki állítja: emiatt él „egy talán túlságosan is csendes dzsungel közepén”. (…) Komlódtótfalut nemcsak a hídjától fosztották meg, hanem az önállóságától és a lakosságától is: a települést sújtó intézkedések következtében lélekszáma 1400 főről száz lélek alá csökkent, megszűnt a postája, a focicsapata, a kis, valamint nagy iskolája és az óvodája is.
(...)
– Miklós, nem jobban jártak volna a kúria felújítása helyett, ha újjáépül a híd? – kérdezzük idegenvezetőnket, aki három hosszú másodpercig hallgat.
– Mondom, ezt a kommunisták szúrták el, de már hiába mondom. Kár volt ezt a falut megbolygatni.
(...)
Pár év múlva megválasztották a fideszes Szabó Árpádot a település élére. Övé itt a bolt és a kocsma, a testvére azóta a kúria gondnoka lett, a sógornője pedig abban az – 1970-es árvíz által szintén elsodort nagygéci – emlékparkban dolgozik, amelyet Bayer Zsolt ötlete és Makovecz Imre tervei alapján valósítottak meg 526 millió forintból.
A teljes riportot elolvashatják a Magyar Hang október 22-én megjelent 2020/43. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!
