Bár Orbán Viktor a péntek reggeli rádióinterjújában még a lengyel vétó valóságáról beszélt, de csütörtök este óta egyre bizonytalanabb, lesz-e erről szó végül. A koronavírus-válság okozta károk elleni helyreállítási alapról szóló vitában eddig a magyar mellett a lengyel kormány ellenezte, hogy jogállamisági feltételekhez kössék a kifizetéseket.
Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes viszont csütörtökön már arról beszélt, hogy bizonyos feltételekkel mégsem vétózzák a költségvetést. Ami érthető lépés is lenne, hiszen Johannes Hahn biztos is arról beszélt a Financial Timesnak: találhatnak egy kiskaput, amivel a két ország vétója megkerülhetne lenne, és így csak maguknak ártanának a magyarok és lengyelek. A helyzet viszont egyelőre bizonytalan, amit jól mutat Piotr Müller kormányszóvivő nyilatkozata is. A politikus pénteken a Twitter-oldalán azt írta, Varsó továbbra is kiáll a lengyel álláspont mellett.
Lengyelország álláspontja láthatóan jóval inkább függ a belpolitikai küzdelmek kimenetelétől, mint Orbán Viktor szándékától. Gowin a kisebbik kormánykoalíciós párt, a Megegyezés elnöke, és már korábban is ellenezte a vétót, míg a Szolidaritás Lengyelország vezetője, Zbigniew Ziobro követelte azt Mateusz Morawiecki miniszterelnöktől. A Jog és Igazságosság elnöke, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettes Ziobro álláspontján van, ám jelzésértékű lehet, hogy pénteki tervezett sajtótájékoztatóját mégis lemondta.
– Lengyelországban a vétófenyegetést a hatalmi táboron belüli polgárháború kontextusában kell vizsgálni – mondta el megkeresésünkre a Lengyel Tudományos Akadémia doktorandusz kutatója, Zgut Edit. A politológus szerint Kaczynski egy „széttartó, belső konfliktusokkal terhelt kormányt vezet”, ahol az egyik koalíciós partner ilyen, a másik olyan állásponton van. A radikális szárny részéről aztán egyre nagyobb volt a nyomás, így a kormány válaszai is egyre radikálisabbak voltak. Most viszont úgy tűnik Zgut Edit szerint, hogy Gowin kerekedik felül. Ez azon is látszik, hogy Kaczynski tegnap már letiltotta Ziobro sajtókonferenciáját, amelyen a jogállamiságot kifogásoló Hollandiát támadta volna.
A politológus úgy látja, Morawiecki és Gowin most arról próbálhatják meggyőzni Kaczynskit, hogy „a jelentősen meggyengített jogállamisági feltételességet a gyakorlatban nehezebb lenne bevetni Lengyelországgal szemben, ahol Magyarországgal ellentétben nem a rendszerszintű korrupciót, hanem a bíróságok aláásását kifogásolja az Európai Unió.” Az abortusztörvény miatt egyébként is nehéz helyzetben van a PiS, és még többet kockáztatna, ha „ideológiai megfontolásból ragaszkodna egy olyan vétóhoz amely már rövidtávon jelentős gazdasági következményekkel járna az uniós források legnagyobb kedvezményezettjének: Lengyelország csak a kohéziós alapból 4 milliárd eurótól esne el 2021-ben.”
„Lengyelország még hivatalosan nem állt el a vétótól, ezért jelenleg azt sem lehet megmondani, hogy átejtették-e lengyel barátai Orbán Viktort” – reagált lapunknak a lengyel álláspont változását firtató kérdésére Schmidt Andrea politológus, Lengyelország-szakértő. Jaroslaw Gowin kormányfőhelyettes ugyan brüsszeli tárgyalásai után azt nyilatkozta, hogy bizonyos, a jogállamiság kritériumait mindenki által elfogadott dokumentumban tisztázó és konkretizáló feltételek mellett Varsó kész átgondolni a költségvetés blokkolását, egyelőre (péntek délután) azonban a hivatalos álláspont az, hogy nem állnak el a vétótól. A Pécsi Tudományegyetem oktatója ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, ahogyan ez a kérdés napirendre került, az megmutatja a két ország kormánya közötti különbséget.
Egyrészt azt – mutatott rá a polonista –, hogy Magyarországon a Fidesz–KDNP kétharmados többséggel van hatalmon, így gyakorlatilag kedvére módosíthat számos törvényt. Ez a lengyelek esetében azonban nem annyira egyértelmű. A kormányoldal valójában nem egy párt, hanem három, a Jog és Igazságosság (PiS) két tűz között van, hiszen a Zbigniew Ziobro féle Solidarna Polska párt lényegesen radikálisabb EU-ellenes nézetet vall, mint a Jaroslaw Kaczynski vezette PiS. A Szolidáris Lengyelország párt elnöke ráadásul mindent megtesz annak érdekében, hogy ő legyen Kaczynski után a lengyel jobboldal vezetője, és az is egyértelmű, hogy azt radikálisabb irányba tolná. Ezzel szemben a Porozumienie nevű párt részéről Jaroslaw Gowin fejlesztési miniszter talán jobban ért a számokhoz, és inkább kész kompromisszumra, azaz egy kötelező erejű nyilatkozatra. „A lengyel vétó körüli huzavona inkább belpolitikai csatározásnak tűnik, amibe a közvélemény olyan módon tud becsatlakozni, hogy mivel a magyarnál lényegesen nagyobb a sajtó szabadsága, a politikusok »kifelé« is játszanak” – fogalmazott a szakértő.
A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 2/3-a támogatja azt a javaslatot, hogy a jogállamiság feltételeihez kössék az uniós források kifizetését, és a 66 százalékból nagyjából 24 százalék gondolja úgy, hogy inkább egyetért a brüsszeli javaslattal, míg a többiek erősen támogatják. Ezzel egyidejűleg – hívja fel a figyelmet az elemző – a megkérdezettek körében a kormány támogatottsága 29 százalékra csökkent le.
„Nem vagyok jós, de érzésem szerint a lengyel vétó lehetősége mögött olyan belső harc látszik, ahol a Kaczynski és Ziobro közötti, illetve a Gowin és a kormány közötti konfliktus jelenik meg” – értékelt Schmidt Andrea. Mateusz Morawiecki miniszterelnök körül zajlanak a viták, de nagy kérdés, hogy őt hova lehet helyezni ebben a csoportban. Neki azt vetik a szemére, ha a nyáron annyira büszke volt arra, hogy milyen sikeresen tárgyalt a lengyel segélyről, akkor miért képes azt odadobni.
Az elemző azt is aláhúzta, hogy még Magyarország sem vétózott, a fenyegetés tehát nem a végleges döntés. De a nyilvánosság hiánya miatt az, ami a lengyeleknél az utcán és a parlamentben zajlik, az Magyarországon a színfalak mögött, „zárt kapus meccsen”, közönség nélkül történik – húzta alá a szakértő.
Schmidt Andrea a vétó kérdésének megértéséhez érdekességként utalt a lengyel Közgazdaságtudományi Társaság friss elemzésére is. A közgazdászok tételesen kiszámolták például, hogy a vétóval a több százezer hallgatót, oktatót érintő Erasmusnak vége lenne, a nemzetközi kutatási együttműködések is leállnának. Ez pedig Lengyelországban fontos kérdés. „Nem hinném, hogy a kormánynak oly kedves Stipendium Hungaricumot meg egyéb ösztöndíjakat például megfinanszírozná a Türk Tanács, vagy éppen úgy vonzó célpont maradnánk Kínának vagy az oroszoknak, amennyiben bedobnánk a Hunexitet” – hívta fel a figyelmet a pécsi oktató.
A cikk szerzői: Lakner Dávid, Stier Gábor
