3471 szavazattal, a leadott 5088 voks 68 százalékával a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellenálló növendékei nyerték meg a Magyar Hang Év Embere 2020 olvasói szavazását. A hallgatókkal szándékaikról, a kilátásokról és a jövőről beszélgettünk. A többi jelölt Hodász András katolikus pap, Iványi Gábor lelkész, L. Ritók Nóra pedagógus és Máté-Horváth Nóra orvos volt.
Több mint egy éve tart a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) vesszőfutása vagy – kevésbé finoman fogalmazva – az üldöztetése. A hatalom célja – derült ki igen hamar – nem más, mint az SZFE megszállása, radikális és erőszakos átalakítása, diktátumok rákényszerítése az intézmény polgáraira. A nyár végén Vidnyánszky Attila vezetésével megalakult, a fenntartói jogokat gyakorló kuratórium egyik első lépése volt az egyetemi autonómia szinte teljes felszámolása. Ebben a helyzetben a Színmű diáksága az egyetlen becsületes megoldást választotta: ellenállt és blokád alá vonta előbb a Vas utcai, majd a Szentkirályi utcai épületet. A tanköztársaság megalakításával pedig életképes alternatívát mutatott fel az önkénnyel szemben. Nem véletlen tehát, hogy a lapunk által kezdeményezett szavazáson az olvasók a Magyar Hang Év Embere 2020 címre nagy többséggel az egyetem hallgatóit találták méltónak.
A hallgatók mozgalmának egyik legfontosabb intézménye kezdetektől a fórum. A Covid–19 ugyan az online térbe kényszerítette, s a járvány miatt a blokád alá helyezett épületeket ki kellett üríteni, de a fórum most is működik: alapja, mint a növendékek mondják, a bázisdemokrácia, a különböző habitusú független, gondolkodó emberek társulása. A műfaj kétségkívül időigényes: olykor 15–20 órán keresztül tart egy tanácskozás, míg sikerül közös álláspontra jutni. A rendszeres megbeszélések, az utóbbi hónapok megpróbáltatásai, sikerei olyan emberek között teremtettek szoros közösséget és szövetséget, akik addig alig vagy egyáltalán nem ismerték egymást.
A pandémia miatt nem tudtunk egymással személyesen beszélni. Egy, a kedvünkért összehívott alkalmi fórumon találkozhattunk az SZFE ellenálló polgáraival. Vidnyánszky Attiláék rendszeresen, lekezelő módon gyerekként aposztrofálták a tiltakozókat, akik maguk sem látják át, hogy mit csinálnak, mit akarnak. Beszélgetésünk első pillanatától világossá vált, mekkora hazugsággal állunk szemben. Imponáló az a fegyelmezettség, ahogy a törvény adta jogaikért kiálló emberek a fórumon egymással érintkeznek. Közbeszólás nincs; véleményüket általuk megállapított kézjelekkel fejezik ki. Különböző háttérrel, különböző érdeklődéssel érkeztek az egyetemre. Beszélgetőpartnereim között van leendő bábszínész, televíziós műsorszerkesztő, drámainstruktor, színházi és filmrendező, dramaturg, látványtervező.
Az egyetemfoglalással kialakult szituáció forradalmi jellegű, mint minden komoly polgári engedetlenségi mozgalom. A forradalom természete pedig, hogy résztvevői az eufóriától a kilátástalanságig számtalan érzést, hangulatot élhetnek át akár gyors egymásutánban. Ilyen tapasztalatokkal a hallgatók is rendelkeznek.
– Nem is az egyetemfoglalás éjszakája, augusztus 31-e, hanem a másnap reggel hatott rám euforikusan – mondja a televíziós műsorkészítőnek tanuló Zsille Sára. – Amikor beléptem az egyetemre, megdöbbentő látvány fogadott: amiben nem hittem, az hirtelen valósággá vált. A jelenlévők végezték alkalmi feladataikat, pakoltak, ételt készítettek, kávét főztek, gördülékenyen ment minden. A káoszból megindultunk az egység, az egyetértés felé. Ahhoz hasonlítható pillanat volt, mint amikor az ember váratlanul nagyon szerelmes lesz, és eltelik erős, elpusztíthatatlan energiákkal.
– Az érzelmek azért is ennyire intenzívek – fűzi hozzá a hallgatói önkormányzatot vezető Csernai Mihály –, mert a kialakult, önmagára, a saját helyzetére folyamatosan reflektáló közösség együtt, felerősítve éli meg azokat. A közösségi létezés, hangzik el, ebből a perspektívából nézve egyet jelent azzal: nem félek. Nem félünk, riadunk meg akkor sem – mondják –, ha felszabadultság és kilátástalanság gyakran természetszerűleg lesz egymás kísérője, olykor pedig egymásból következnek.
– Természetesen mindig az adott probléma okozza a legnagyobb mélypontot, kilátástalanságot, hogy aztán a káoszból elinduljunk az egység felé – veszi át a szót a színházrendező szakos Antal Bálint. – A legeuforikusabb, amikor kialakul az egyetértés, igaz, a következő pillanatban megint széteshet minden. Nem tudtuk például, hogyan egyeztethető össze az oktatás az ellenállással. Több zsákutcás kísérlet után megszületett a tanköztársaság, amelyet szintén sok vita árán működtetnünk kell.
Nemegyszer az euforikus élményt a hatalmi önkény elhárítása okozza. Ilyennek tekinthető, amikor Szarka Gábort megakadályozták, hogy hivatalát elfoglalja. A kilátástalanság eredője pedig sokszor a napi szintű túlterheltség. – A fáradtság legkülönbözőbb, korábban teljesen ismeretlen szintjeivel találkoztam az elmúlt három hónapban – mondja a mozgóképes gyártásszervező szakos Gálosi Dóra. – Ilyen körülmények között is „működtetni” kellett magunkat, órákra járni, fórumozni, részt venni a munkacsoport-találkozókon és nem utolsósorban takarítani. Most ugyanezt folytatjuk a Zoomon. Előfordulhat azonban, hogy a kimerültség váratlan külső esemény hatására megszűnik. Az október 16-án puccsszerűen kihirdetett őszi (kényszer) szünet gyorsan felpörgette adrenalinszintünket. Hat órán keresztül gondolkodtunk, hogy mit lehet tenni az adott helyzetben, hiszen embereket hirtelen az utcára tenni képtelenség. Az esti sajtótájékoztatóra kilépve azt vettem észre, hogy szinte el sem férünk az utcán, mert annyi újságíró, velünk rokonszenvező ember jött el. Ezen a ponton ért utol az eufória: a velünk való szolidaritás hosszú időre új energiát adott, s megerősítette a hitet, hogy érdemes csinálni, folytatni.
A félév érvénytelenítése csupán újabb igazolása annak, hogyan akadályozza az új, erőszakkal az egyetem nyakába ültetett vezetőség a képzést, fordul a tanítás, a diákok jövője ellen. Megfelelő indoklás nincs; csak az egyetemistákkal szembeni nyilvánvaló revansot látjuk. Hivatkozási alapul a rendkívüli helyzet szolgál, miközben a tanítás a pandémia ellenére sem ütközik akadályokba.
– Szinte az összes óránkat meg lehet tartani online módon is. Az operatőri gyakorlathoz stúdió kellene, de azt már november elején bezáratta az illegitim vezetőség – jegyzi meg a gyártásszervezőnek készülő Gálosi Dóra. Egyébként hasonlóképpen jártak a bábosok, ugyanis a bábok jelenleg a lelakatolt épületben vannak, nincs arra lehetőségük, hogy bemenjenek értük. – Vidéki bábszínházakban voltam gyakorlaton – mondja Bánky Sára negyedéves bábszínész. – A félév érvénytelenítése nonszensz, hiszen maguk a színházak igazolják a gyakorlat tényét, de vissza lehet nézni az előadásainkról született felvételeket is. Elméleti óráink pedig most kezdődtek decemberben.
Ugyanezt hallom a többiektől. Az ötödéves filmes látványtervező, Heppes Áron például arról beszél, hogy szakja kifejezetten digitális alapú. A vizsgák is pontosan olyanok, mint korábban. A különbség csupán annyi, hogy a félév végi prezentációt otthonról tartják a projektor előtt. – Hetente két nap vannak elméleti óráim, a többin szakmai gyakorlaton veszek részt a Kávában (Káva Kulturális Műhely – a szerk.). Ez most már a pandémia miatt online zajlik, és szakdolgozatot kell írnom. Nem világos, tehát miért kellene érvényteleníteni a félévemet – egészíti ki Milovits Hanna végzős drámainstruktor.
– Az oktatást folyamatosan dokumentáljuk, erről pedig az illegitim kuratóriumot és vezetőséget is tájékoztatjuk – számol be a televíziós műsorkészítőnek tanuló Aujeszky Nóra. – Nekik tehát pontos és részletes információik vannak arról, hogy az egyetemen mi zajlik valójában. Ennek ellenére vették el a Neptunhoz való hozzáférésünket, majd érvénytelenítették a félévet. Pedig egy félévet érvényteleníteni nem lehet, az oktatást megtiltani nem lehet. Erre a kormányrendelet sem ad felhatalmazást. Az innovációs és technológiai minisztert a kialakult rendkívüli helyzetben nem véletlenül szólítjuk meg. Ő gyakorolja ugyanis az alapítói jogokat. Ez pedig nagyon fontos jogosultság, mert ha a kuratórium veszélyezteti a közfeladat célját, akkor az alapítói jogok gyakorlójának kell intézkednie: például visszahívhatja a kuratóriumot. Az oktatás megtiltása nem csupán veszélyezteti, hanem kifejezetten ellehetetleníti a közfeladat ellátását. Ebben az esetben a jogosult, tehát kizárólag az innovációs és technológiai miniszter léphetne közbe; ezért is abszurd, hogy a felelősséget igyekszik minden alkalommal elhárítani magáról.
Nagy kérdés, hogyan lehet megoldani a jelenlegi helyzetet. A hallgatók ugyan dolgoznak a lehetséges forgatókönyveken, ám egyelőre minden képlékeny. Februárban állítólag új épületben kezdődik meg a tanítás. Mindenkinek a saját döntését kell meghoznia, ám azt biztosnak vélik: nem kap több lehetőséget az, aki netán átmegy; nagyjából ugyanannyit, mint aki marad. Van, aki hozzáteszi: az átmenőknek rosszabb lesz, hiszen eleve a szabadságot korlátozó térbe kerülnek, amely sokkal inkább szűkülhet, semmint bővülhet. Pillanatok alatt nem lehet berendezni egy új épületet úgy, hogy az használható is legyen. Tárgyalni kell, de nem mindegy, kivel és miről.
– Nagyon sok minden forog kockán. A felsőoktatás autonómiája alapvető jogunk. Annak megnyirbálása nem lehet tárgyalási alap. Amíg az autonómiát vissza nem állítják, addig nincs miről beszélnünk. Ezt nemcsak az alaptörvény szabályozza, több évszázados európai hagyomány is – mondják többen. – Az is biztos, hogy egyszer majd nagyon sok mindennel el kell számolni: mi volt törvényes, és mi nem volt az. Reméljük, minél előbb. Mi erre a pillanatra készülünk, hiszen mindennel el tudunk számolni, nem úgy, mint az illegitim vezetőség. Pályánk kezdetén vagyunk. Szeretnénk továbbra is őszintén a tükörbe nézni. Akkor is, ha nehéz helyzetben, többszörösen szűkülő térben vagyunk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang karácsonyi dupla számában jelent meg december 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/51. számban? Itt megnézheti!
