A gyermekek otthon gondozási díja (GYOD) a kormány korábbi döntésének megfelelően tovább nő: jövőre eléri a minimálbér 88 százalékát az a juttatás, amit a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermeket otthon ápoló szülők kapnak. Ungár Péter (LMP) továbbra is érthetetlennek tartja, hogy az emelésből kimaradtak azok, akik felnőtt hozzátartozójukat otthon gondozzák.
Ismét emelkedik jövő évtől a gyermekek otthongondozási díja (GYOD), amelyet a beteg gyermekét folyamatosan otthon gondozó szülők jogosultak – hívta fel a figyelmet legújabb közösségi médiás videójában Novák Katalin családügyi miniszter.
A kormány korábbi döntése értelmében 2019-ben a díj a korábbi, 33 ezer forintos alapösszegről százezer forintra emelkedett, 2021-ben eléri a minimálbér 88 százalékát, 2022-re pedig a tervek szerint az akkori minimálbér összegét. Ez a pénz akkor is jár, ha a gyermek már elérte a felnőttkort, és a családtámogatásokat is igénybe lehet venni az otthon gondozott gyermek után.
Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője, aki régóta szorgalmazta az otthonápolási díj emelését, a Magyar Hang megkeresésére elmondta: bár előrelépés a GYOD emelése, a probléma az, hogy a felnőtt hozzátartozójukat, például házastársukat, illetve idős, beteg, demenciával élő szüleiket vagy nagyszüleiket otthon gondozók kimaradtak az emelésből. Esetükben az otthongondozási díj tíz éve változatlan, továbbra is 38, illetve 58 ezer forint lehet. Elmondása szerint az otthongondozási díj emeléséért küzdő civilek is értetlenül álltak a megkülönböztetés előtt, amire senki nem számított.
A képviselő emlékeztetett: 2004-ben a Fidesz akkor még ellenzékből benyújtott javaslata is arról szólt, hogy egységesen mindenki számára emeljék meg az otthongondozási díjat, ám kormányon ezt már csak a beteg gyermekeket gondozó családok esetében hajtották végre. A felnőtt hozzátartozójukat gondozó családok kimaradtak.
Ungár Péter szerint az egységes emelés évente mindössze 22 milliárd forintos többletköltséggel járt volna. – Költségvetési szinten ez semmi, egy vicc. Szinte mindenre többet költünk – mondta a képviselő, aki nem tartja meggyőzőnek a kormányoldal érveit. Ezek arról szólnak, hogy a beteg gyermek otthoni ápolása rendkívüli helyzetnek számít, az idős hozzátartozók ápolása viszont az élet természetes rendje, és ezt a feladatot a családoknak mindig is meg kellett oldani. Gyakori érv az is, hogy nem jól hasznosul a segélyezés, mert vannak, akik érdemtelenül részesülnek ilyen juttatásban.
– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2010–14 között készült saját kutatása szerint mindössze 5 százalék volt azoknak az aránya, akik érdemtelenül jutottak ilyen segítséghez. Ez a segélyezési rendszeren belül hihetetlenül jó eredménynek számít – hívta fel a figyelmet Ungár Péter, aki azzal sem ért egyet, hogy az idősek gondozását magától értetődő módon meg kellene tudni oldani a családoknak. Ez szerinte a múltban, egy más gazdasági-családi struktúrában és a mainál rövidebb várható élettartam mellett sem volt feltétlenül igaz, manapság pedig végképp nincs így. A mai magyar valósághoz kellene igazítani a támogatási rendszert is.
– Az idős ember gondozása ugyanolyan családban végzett gondoskodó munka, mint egy fogyatékkal élő gyermeké. Figyelembe kellene venni azt is, hogy ma Magyarországon csődbe mennek emberek olyan családokban, ahol demenciával élő idős embert gondoznak. A házi gondozó költsége nagyon nagy, a demenciával élő időseket gondozó intézményekbe pedig két-három év várakozás után lehet bekerülni. Az átlagos, nem demenciaspecifikus idősellátásban is másfél év a várakozási idő. A kormánynak nincs válasza arra a kérdésre, hogy kis keresetű ember ilyen helyzetben miből éljen meg – fejtette ki Ungár.
Az viszont jogos felvetés lehet a képviselő szerint, hogy az idős, demenciával élő ember nyugdíjából az őt gondozó hozzátartozója is részesülhet, míg az otthon gondozott gyermek esetében nincs ilyen jövedelemforrás – ezt a különbséget szerinte bele lehetne építeni az emelésről szóló javaslatba.
