Az atkári után most a ludasi piac ügyéről posztolt Facebook-oldalára Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. Mindkét település Heves megyében, annak is a hármas számú választókerületében található, és a politikus beszámolója szerint mind a 26 milliós költségvetésű atkári, mind a 25 millióból létrejött ludasi piac hagy kívánnivalót maga után. Az Atkárról szóló bejegyzésében ezt írja: „26 millióból egy 10 négyzetméteres budit, egy három lemezzel lefedett asztalt és 150 négyzetméter lebetonozott placcot sikerült építeni”. Ludasról pedig ezt: „egy újabb »piac« 25 milliós EU-s támogatásból. Ludas 730 lakosú faluban, itt már kőbudira sem futotta a pénzből, csak egy konténert raktak le. Az atkári piachoz képest itt kerítés sincs (minek is), igaz, 150 négyzetméter beton helyett ugyanennyi térkövet raktak le, négy fedett asztal nem vasból, hanem fából készült.”
– Sok helyről hallottam már, hogy máshol is, nem csak Szabó Zsolt körzetében, hasonló összegből hasonló színvonalú piacok készültek – mondta el a Magyar Hang érdeklődésre Hadházy Ákos. A politikus mind bejegyzésében, mind lapunknak kiemelte, hogy az „uniós pénzek elköltésének módszere ahhoz hasonlatos, ahogy az Boldog István körzetében történt”. Hadházy emlékeztetett rá, hogy Boldog ügyében már zajlik a nyomozás, ahogy Szabó Zsolt offshore-számlájának ügye is a rendőrségen van már. (Az ügyről még a Magyar Nemzet írt először, 2018-ban.) Hadházy elmondta, hogy a „piacozás” esetében sem történik más, mint a többi korrupciógyanús TOP-os pályázaton (Terület- és Településfejlesztés Operatív Program) eltűnő pénzekkel, csak hogy az óvodabővítések és energetikai korszerűsítések során eltűnő források kevésbé látványosak.
– Sokszor fordul elő, hogy a pályázatban szereplő napelem kimarad például, vagy a tíz centi vastag szigetelésből csak öt lesz, mire elkészül a beruházás. Ezeknél is meglátszik a túlárazás persze, de a piacoknál ez sokkal feltűnőbb – mondja a képviselő, aki ismertette azt a sormintát is, ami alapján a nagypolitika-közeli cégek rendre tarolnak a kis falvakban megvalósuló beruházásokon.
– Megvannak a céghálók, és a pályázatokra mindig ugyanazt az öt céget hívják meg. Ebből egy vagy kettő szokott nyerni, a többi három mindig veszít, ők csak alibiből adnak ajánlatot. Szabó körzetében ráadásul van, hogy nem is helyi, hanem pesti cégekről van szó – mutatja be a módszert Hadházy, aki felhívja rá a figyelmünket, hogy egy olyan vállalat is nyert Szabó körzetében – 13 közbeszerzésen összességében 669 millió forintnyi forrást „húzott be” –, amelyik korábban egészen más területen, produkciós cégként tevékenykedett: az MTVA műsorbeszerzéseinek kartellezése miatt 82 millió forintra büntették.
A 26 milliós piaccal büszkélkedő Ludason az óvoda felújítása is érdekes volt. A település polgármester-asszonya Vargáné Csengeri Mónika maga mondta el, hogy azért lépett be Ludas egy nonprofit Kft-be, amit az államtitkár (Szabó Zsolt) és a mérnökök hoztak létre, hogy a választókerület településeinek ügyei egy kézben legyenek. Hiába sorolták azonban aggályaikat a helyi képviselők – pesti a cég, nem biztos, hogy jártas az ilyen munkálatokban – a ludasi óvodát így is az a vállalat újíthatta fel, amelyiket Szabó „ajánlotta”.
¬ Ahogy Boldog István esetében is az volt a lényeg, hogy a képviselő azoknak juttatott támogatást, akik az általa ajánlott cégekkel dolgoztattak, úgy valószínű, hogy itt is ez történt – mondja Hadházy.
