Ha nem lesz az előválasztáson több szavazata a résztvevő választóknak, kudarcot vallhatnak abban, hogy az egész tábor elfogadja a végleges befutókat – erre jutott közös elemzésében a Vox Populi szerkesztője, Tóka Gábor, valamint Csóka Endre matematikus, az MTA-tól elcsatolt Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársa, és Bognár Attila politikai aktivista.
Szerintük egy pártszövetség előválasztásán kellemetlen problémákat okozhat, ha mindenkinek csak egy darab szavazata van. Ez fennállhat az egyéni kerületi voksolásokon, illetve a miniszterelnök-jelölt választáson is. Előfordulhat például, hogy három olyan jelölt is elindul, akit a választók „arany középút”-nak gondolnak, és így egyaránt 35-40 százalékokat szereznek. De aki az egyik középutat elfogadja, vélhetőleg a másikat is, így kisülhet, hogy hárman összesen kapnak ötven százalékot (20,15, 15), míg a maradék egyenletesen oszlik meg olyanok között, akiknek már jóval kisebb az általános elfogadottságuk.
– Így akár egyfordulós a választás, akár van még egy döntő menet a két legerősebb jelölt között, mindenképpen kudarcot vall az előválasztás abban, hogy egy a tábor egészében megbecsült és elfogadott jelölt főzze meg az egész közösség vacsoráját – írták a szakértők.
Ezért lenne jó Tókáék szerint a jóváhagyó szavazás, ami a leghűbben tükrözheti a választói akaratot. – A jóváhagyó szavazás lényege, hogy minden szavazó annyi jelölt neve mellé tehet oda egy X-et, amennyit csak érdemesnek talál a támogatásra. A végén csak meg kell számolni, hogy kinek a neve mellé került több X, és ő a győztes. A módszer jól láthatóan a legtöbb szavazó által támogatott jelöltet emeli pajzsra, és több szavazatot (tehát erősebb felhatalmazást) ad neki, mint amit egy egyszerű többségi rendszerben kapna. Senki nem kap negatív szavazatot, amire az ellentábor mutogathatna. Egyetlen szavazónak sem kell több jelöltet beikszelnie, mint amennyit tényleg kedvel. Az érvénytelen szavazatok száma ezért elhanyagolható, ahogy ezt a kistelepülések önkormányzati választásain is láthatjuk – részletezték.
Ez a módszer éppolyan egyszerű és áttekinthető lehet, mint a szimpla többségi szavazás, viszont arra ösztökélheti az indulókat, hogy mindenkihez egyszerre próbáljanak szólni – vonták le a következtetést.
