Érdekes beszélgetés alakult ki a Solymáriak közössége elnevezésű Facebook-csoportban a község külterületén található bányató sorsával kapcsolatosan. A tó, amely hivatalosan nem is létezik, mert a mai napig is bányazsompként tartják nyilván, hozzávetőlegesen harminc éve alakult ki. De erről később.
A tóról folyó beszélgetést egy február 15-én született rövid bejegyzés indította: „Ennyi volt... ”, és alatta néhány kép, amelyen a parton dolgozó teherautók és földmunkagépek láthatók. Az eszmecsere lényege, hogy vajon miért töltik fel a tavat, hiszen ott az elmúlt évtizedekben gazdag élővilág alakult ki, amely így elpusztulhat. Egymásnak ellentmondó vélemények ütköztek, hogy tulajdonképpen kinek a tulajdonában is van a terület, illetve hogy milyen szabályozás vonatkozik rá.
Szente Kálmán, Solymár polgármestere a Magyar Hangnak elmondta, bár akadnak híresztelések, hogy magánszemélyek megvásárolták a bánya területét, de erről szó sincs, az továbbra is a Wienerberger Magyarország tulajdonában maradt. Amit valóban értékesítettek, az a szomszédos téglagyári épület, illetve a hozzá tartozó zóna, ahol valószínűleg építőanyag-kereskedés, illetve logisztikai központ épül majd.
A polgármester azt is elmondta, miután a terület a téglagyáré, és mert az ott zajló tevékenység felett a bányakapitányság gyakorol felügyeletet, az önkormányzatnak semmiféle hatásköre nincs az ott zajló munkálatok fölött. Ezzel együtt az önkormányzat tájékoztatást kért a Wienerbergertől, hogy mi az elképzelésük a területtel.
Kérdésünkre elmondta, az ingatlan akkora értéket képvisel, hogy annak megszerzése alsó hangon is százmilliós nagyságrendet jelent, ekkora szabad összeggel pedig nem rendelkezik Solymár. Egyébként, ha a Wienerberger meg akarna szabadulni a „telektől”, akkor minden bizonnyal már jelentkezett volna az önkormányzatnál.
Egy esetleges turisztikai pályázaton való indulást firtató kérdésünkre az volt a válasz, hogy jelenleg nincs olyan pályázat kilátásban, amelyből esetleg finanszírozni lehetne egy, a tó hasznosításával kapcsolatos beruházást. Területvásárlásra egyébként sem nagyon adnak forrást a pályázatokon. De még ha valamilyen csoda folytán önkormányzati tulajdonba kerülne is a tó, akkor is felmerül a kérdés, hogyan juthatnánk el oda, hiszen körben magántulajdonban lévő birtokok vannak, mindössze egy önkormányzati erdős területtel határos a bányaterület. Azt pedig, hogy milyen élővilág alakult ki a tóban, szakembereknek kellene felmérniük.
Megkeresésünkre a Wienerberger Magyarország közölte, jelenleg is művelés alatt álló, aktív külszíni bányáról van szó, amely a gyártáshoz szükséges agyaggal látja el a III. kerületi, Solymárvölgyi úton lévő téglagyárat. A terület jóváhagyott és érvényes kitermelési műszaki üzemi tervvel és környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik. A solymári bányatóként elhíresült víz hivatalosan sem tónak, sem bányatónak nem minősíthető, hanem – szakszóval – vízgyűjtő zsomp. A zóna határán egyébként is belépést tiltó táblákat helyeztek el, mert a gyorsan mélyülő víz veszélyes, fürdeni és korcsolyázni tilos.
A Facebook-bejegyzéssel kapcsolatosan azt a tájékoztatást adta a Wienerberger, hogy a két évvel ezelőtt eladott régi téglagyári épület értékesítésekor vállalták, a korábban kitermelt föld (meddő) egy részét visszaszállítják a bányagödörbe, ez azonban nem csökkenti a vízfelületet, illetve a föld visszaszállítása nem károsítja a környezetet. Ezeket a munkálatokat egyébként a bányahatóság által előírt rekultiváció részeként végzik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/11. számában jelent meg, március 12-én.
