Agyvérzést kapott, másnap már nem élt egy ötgyerekes szombathelyi fiatalasszony. Szerveivel három ember életét mentették meg. Férjének és a gyerekeknek hamarosan ki kell költözniük a házból, amelyet bérelnek. Nemcsak új otthonra, pénzügyi támogatásra is szükségük volna, mert tartalékaik sincsenek.
Az ebéd utáni szieszta várható végére beszéltük meg a találkozót. Fazekas Zsolt négy gyermekével él Szombathelyen: Renáta 13, Noémi 10, Kristóf 7, Zsolt 5 éves. A legidősebb fiú, a 14 éves Roland súlyos állapota miatt egy Zala megyei autistaotthonban lakik. Ő nem tudja, hogy meghalt az anyukája, lehet, hogy ez így is marad, nem értené meg. A kisebbek tudják, épp túl vannak az első sokkos időszakon. Frontátvonulásos, erősen szeles az idő, már régen ébren vannak, amikor megérkezem. A lányok a szobájukba bújtak, a fiúk a nappaliban rajzfilmet néznek. Az időjárásra is haragszanak kicsit, meg rám is, mert nem mehetnek ki az udvarra játszani.
Az öt gyermek édesanyja, a 42 éves Németh Anita alig egy hónapja, február elsején – a születésnapján – agyvérzést kapott. Az orvosok nem tudták megmenteni. Előző nap együtt ünnepelt a család, aznap, a történtekkor Zsolt a laptopján dolgozott, Anita éppen almát evett. – Egyik pillanatról a másikra leesett a székről. Az arca lefittyedt, a jobb oldala azonnal lebénult. Felsegítettem, leültettem, kérdeztem tőle, mi a baj, de nem tudott válaszolni. A bénulástól képtelen volt nyelni, fuldokolni kezdett. Azonnal mentőt hívtam – idézi fel a történteket halk szóval, erős önuralommal Zsolt.
Az apuka néhány óra múlva beszélt az intenzív osztály egyik orvosával, aki azt mondta, az agytörzsnek, vagyis az agy létfontosságú szervekért felelős részének olyan nagy része bevérzett, hogy nem operálható. Másnap az anyukát már gépi lélegeztetéssel tartották életben az orvosok, és közölték, a folyamat nem visszafordítható, nincsen remény. Az agyhalál aznap este beállt. Anita korábban többször azt mondta férjének, hogy ha úgy alakul, szívesen lenne szervdonor. A szakemberek fél-fél tüdejét és a máját átültethetőnek ítélték meg, ezért az asszonyt egy napig mesterségesen életben tartották. A szerveit szerdán három ember megkapta, Anitát pedig levették a gépekről. Zsolt azt mondja, nagyon büszke a feleségére, aki a halálával három életet is megmentett.
Falura akartak költözni
Aztán a terveikről kezd beszélni. Ez egy bérelt ház, ahonnan néhány nappal a felesége halála után költöztek volna ki: a Szombathelytől 22 kilométerre lévő Gyanógeregyére. A 170 fős falucskában találtak megfelelő albérletet, ahol kényelmesen elfértek volna. A sok gyerekre tekintettel egy viszonylag tágas házat kerestek, olyat, ahol nagy kert is van. A négy gyerek, a nagy családdal járó helyigény, valamint a két kutya miatt nem számítanak ideális albérlőnek, nagy öröm volt, hogy végül sikerült házat találni. Itt és most a két kutyából csak az egyiket látom, a másik éppen elcsavargott valahová, mert lent, a szolgalmi út alján nyitva maradt a kapu. Egy fáradt mosoly erejéig megbeszéljük, hogy a hétköznapi világ pont fordítva működik, mint a hollywoodi filmekben. A mozik biztos sikerének egyik receptje, ha gyerekek és cuki kiskutyák is szerepelnek bennük, a magyar főbérlők viszont valószínűleg nem kedvelik az amerikai filmeket.
Zsolték nem álomvilágként gondoltak a falusi életre, korábban éltek már vidéken. Tetszett is nekik, aztán bizonyos okok miatt néhány éve mégis visszaköltöztek a városba. A bizonyos okokról nem esik szó. Mindenesetre ebben az albérletben már több mint három éve laknak. Odaszalad apjához a kis Zsolt, hívná játszani.
– Még nem lehet, nézzél addig, jó, Zsozsóka? – válaszolja az apuka a laptopon futó rajzfilmre mutatva.
A kisfiú szófogadóan mászik az íróasztalnál álló székbe. A család nem tervezte, hogy Gyanógeregyén teljesen átáll a gazdálkodásra, de állatokat akartak tartani. Megint jön egy gyerek, súgja az apjának, hogy menjenek ki az udvarra játszani. Most nem lehet. Szóval Zsolték korábban már tartottak tyúkokat, azok biztosan lettek volna, meg ki tudja, még mi minden.
– A feleségem vidéken nőtt fel, ő még megtanulta a családjától, hogyan kell egy tyúkot leforrázni, megkopasztani – mondja maga elé révedve.
Zsolt közgazdász, az volt a terv, hogy ő végzi tovább a munkáját, Anita főállású anya volt, a továbbiakban is maradt volna otthon. – Ő biztosította a családi hátteret.
Minden tekintetben. Zsolt sokat utazik építőipari vállalkozása ügyeinek intézése miatt, nyilván kell… vagy kellett volna valaki, aki összefogja az egészet. Hogy ne legyen idő megint elrévedni, az egyik gyerek kinyitja a bejárati ajtót. – Nicsak, beszökött egy cica – csodálkozik az apuka.
Másik albérletet kell találniuk
Anita halála után gyorsan vissza kellett mondani a költözést, a falusi életet az apa nem tudja vállalni a gyerekekkel. Itt, Szombathelyen van segítsége, mint fogalmaz, „elég nagy közösségi segítség alakult ki körülötte” Anita halála óta. A gyerekek Waldorf-iskolába járnak, azok meg többek közt arról híresek, hogy a szülők is aktívan részt vesznek a suli életében. Hogy mást ne említsünk, az iskolát is a szülők festik ki. Összetartó közösség, ami most is megmutatkozik, Zsolt rengeteg felajánlást kapott gyerekfelügyeletre, a srácok iskolába meg hazafuvarozására, de még azt is beosztották, hogy ki mikor segít takarítani Fazekaséknál.
Az apuka éppen annyi pénzt keres, amennyiből meg tudnak élni. A tavalyi évet nagyon megérezte a vállalkozásuk, elfogyott a félretett pénzük. Sok a kiadásuk, az iskola is fizetős, de a legnagyobb gyerek, a 14 éves Roland ellátásáért is 120 ezer forintot kell fizetni havonta. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász felkarolta Zsoltékat, a szervezet biztosítja az étkeztetésüket, a család a hét hat napján kap meleg ebédet tőlük.
– És a vasárnap? – kérdem.
– Bőséges a menü, szokott maradni vasárnapra is, meg hát az az egy nap megoldható – mondja Zsolt.
– A párom főzött ránk, de most már ez is rendben van. Illetve nincsen, de érti, ugye? – teszi hozzá. Fazekaséknak leginkább anyagi segítségre lenne szükségük. Meg lakóhelyre. Az utolsó utáni pillanatban sikerült ugyan visszalépni a bérlemény elhagyásától, de csak augusztusig maradhatnak, utána a tulajdonos eladja a házat. Addig kell találniuk másik albérletet, olyat, ami – a segítségek miatt – lehetőleg városon belül van, vagy Szombathelyhez nagyon közeli, és ahol a gyerekeknek lenne megfelelő tér. Renáta már kamasz, igényli a külön szobát. És ugye olyan hely kéne, ahová lehet vinni a két kutyát is. Augusztus még messze, de már most el kell kezdeni a keresést, mert ahogy Zsolt mondja, itt, a határ szélén nincs nagyon sok albérlet.
Zsolt szülei már nem élnek, a másik két nagyszülő Balatonfüreden lakik, ha tehetik, hétvégente kölcsönösen látogatják egymást, de nem tudnak a hétköznapok részei lenni. Anita halálának nem volt előjele. Amikor hat évvel ezelőtt a legkisebb gyerekükkel, Zsoltival volt várandós, terhességi toxémia alakult ki a szervezetében. Ennek egyik alaptünete a magas vérnyomás, amely nála a szülés után idővel normalizálódott. Anita halálát követően az orvosok azt mondták a kórházban, hogy az asszonynak az utóbbi években vélhetően nem volt állandóan magas a vérnyomása, de lehettek periódusok, amikor felszökött. Viszont ez is csak hipotézis, mert nem voltak tünetei, amelyek miatt indokolt lett volna orvoshoz fordulnia.
A macska békésen alszik a kanapén, a nem elkódorgott kutya az előszobában, a gyerekek továbbra is „néznek”. Megint visszakanyarodunk oda, hogy a február elsején történteknek nem volt figyelmeztető jele. És, hogy Anitának aznap volt a születésnapja. Néhány nappal korábban közösen választották ki az ajándékot: egy gyűrűt. Ami azóta Renátáé lett. A gyerekek az eltelt idő alatt átestek az első sokkon, egy picit már oldottabbak az életkoruktól függően. Most a kisebbek fogadják a dolgot könnyedebben, ha lehet ilyet mondani, de ez nyilván nem egy pár hetes folyamat. Az iskola pszichológusi segítséget is felajánlott.
Ha kap pénzügyi támogatást, akkor Zsolt az összeget tartalékolni szeretné, illetve félretenni a gyerekek jövőjére. Pontosabban: csak akkor felhasználni a pénzt, ha az ő érdeküket, vagy az egész családét szolgálja. Aki szeretné támogatni a gyerekeket, az alábbi számlaszámon teheti meg: Fazekas Renáta, 11773487-01775691.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/11. számában jelent meg, március 12-én.
