Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

A gyerekek szégyellik a szegénységüket

Szerző: | 2021. április 03., 19:30 | Belföld, Riport

Lakatos Tímea és Kovács Izabella (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Izabella 3,5 éves. Leukémiában szenved. Az ő kilátásai jók, a családjáé nem. Miközben küzdenek a betegség ellen, úgy elszegényedtek, hogy kilakoltatás vár rájuk. Ha a tartozást nem sikerül rendezni, akkor a szegénység szétrobbantja a családot, és a gyerekek állami gondozásba kerülhetnek.

HIRDETÉS - AIP

A Foxi nevű foxi (keverék) heves farkcsóválás mellett szagolgat, a másik kutya hamis, talán ezért van, hogy a cikk írásakor már nem emlékszem a nevére. A kémény és a tető közé labda szorult, az udvaron gyerekbiciklik, az ég derűs, szép napunk van. A Kovács család Cecén, egy 70 négyzetméteres, kétszobás házban él, az egyikben a szülők és a kis beteg, a másikban a többi hat gyerek lakik. Naponta többször fertőtlenítenek, mást nem tudnak tenni az esetleges behurcolt kórokozókkal szemben. Hogy kerüljék a fertőzéseket, a nagyobbak lehetőség szerint egész nap a szobájukban vannak. Minden gyerek otthon tanul. A legnagyobb, Kovács Zoltán 18 éves lesz, Tímea 17, Ilonka 15, Kamilla 12, Natália 10, Olivér Junior pedig 3. Izabella meg ugye 4 szeptemberben.

A házat szocpolból vették még 2006-ban. Évekkel ezelőtt egyszer már eladósodtak, amikor az apának, Zoltánnak nem volt munkája. Nem tudtak fizetni, a bank felmondta a szerződésüket. Átkerültek a pénzintézet követeléskezelő részlegéhez. Az új törlesztőrészleteket aztán sokáig rendben fizették. A rezsit a villany, a víz, a szemétszállítás jelenti náluk.

Izabella kezelései tavaly áprilisban kezdődtek, ezek idővel úgy felemésztették a család anyagi erőforrásait, hogy mindennel hátralékba kerültek. Kivéve a telefont és az internetet, ezek nélkülözhetetlenek, pláne, mióta a veszélyhelyzetre tekintettel bevezették az online oktatást. Az adósságkezelő február végén felbontotta velük a szerződést, az elmaradások miatt a család ellen végrehajtást kezdeményeztek. Kovácséknak 1,5 millió forintot kell visszafizetniük, ha nem akarnak utcára kerülni.

A Kovács családról decemberben már írtunk. A cikk megjelenése után egy időre minden reményteljesre fordult. Tímea büszkén mutatja a hatalmas farakást, amelyet egyik olvasónk küldött nekik tüzelőnek. De kaptak ruhákat, automata mosógépet (az ősrégi tárcsás helyett), élelmiszert, játékokat, kályhát és pénzt is. A legjobbkor, mert Zoltánnak akkor állása ugyan volt, de munkája nem, így az olvasói támogatásokból éltek egy ideig.

Izabellát legutóbb múlt héten kellett Budapestre vinni kemoterápiás kezelésre. A kislány most csak két napot töltött édesanyjával kórházban. Tímeának nincsen jogosítványa, Zoltán a főnökétől kölcsönkapott öreg Suzukival fuvarozza a családot. A férfinak van állása, de ha nem dolgozik, aznapra nem kap pénzt. Így tehát ha kórházba kell menni, az a nap biztosan kiesik a bevétel szempontjából. Azok a napok a szerencsésebbek, amikor a gyereket meg az anyukát vissza kell hozni, mert ezt meg tudja tenni munka után is. Zoltánnak éppen van munkája, de két héttel ezelőtt egy hétig nem dolgoztak, januárban meg itthon volt három hétig. (Most nincs itt, kiment a meccsre a nagyfiúval.) – Az építőiparban dolgozik, az ilyen – számol be Tímea. Ha a rossz idő miatt nincsen munka, vagy lebetegszik, akkor sincs pénz – teszi hozzá. Zoltán egyébként minimálbért keres.

A kislánynak sterilszobára lenne szüksége, hiszen legyengült immunrendszere miatt óvni kell minden esetleges fertőzéstől. Ezért lakik jobb híján a szüleivel egy szobában, míg hat testvére a másikban. A kicsi most bent van a házban a többi gyerekkel, Tímeával a járványhelyzet miatt az udvaron beszélgetünk. Épp a megkezdett sterilszoba mellett, amelynek csak a lábazata készült el. Zoltán maga kezdte el építeni, miután felajánlást kaptak az anyagok költségére, amit maguk nem tudtak volna kigazdálkodni. Mire azonban a lábazat elkészült, a támogató meggondolta magát, így a szoba továbbra is csak álom.

Családi pótlék, gyes, Zoltán minimálbére: összesen havi 300 ezer forintból él a kilenc tagú család. Izabella nem minden gyógyszerét finanszírozza az állam, így – kezeléstől függően – van olyan hónap, hogy négy-, máskor viszont akár harmincezer forintot is el kell költeni az orvosságaira. – Most váltottam ki hányáscsillapítót, csak az háromezer – számol be az anyuka. Izabella most szerencsére jól van. Szüleinek eddig heti háromszor kellett Budapestre, a Heim Pál Gyermekkórházba utazniuk vele Cecéről, ez 220 kilométer oda-vissza.

Az, hogy a kislánynak leukémiája van, tavaly április végén derült ki. Egy reggel felkelt és sírt, hogy fáj a hasa, hányingere van. Láza nem volt, a gyermekorvos tanácsára többféle gyógyszerrel próbálták kezelni. Eredménytelenül, Izabella néhány nap múltán nagyon aluszékony lett. Enni, inni sem akart és sápadt volt. Ekkor bevitték a székesfehérvári kórházba. Ott derült ki, hogy a tünetek nem vírusfertőzésre utalnak, mint azt korábban hitték, hanem ez bizony leukémia. Az állapotromlás gyors volt, vitték volna a lánykát Budapestre, de nem volt szállítható, még helikopterrel sem mertek vele útnak indulni. Izabellát végül sikerült annyira felerősíteni, hogy a fővárosban folytathatták a kezelését. Itt derült ki, hogy akut limfoid leukémiája (ALL) van, amely gyorsan, hevenyen alakul ki, és kezelés nélkül heteken vagy hónapokon belül a beteg halálát okozhatja. Az ALL kezelésekor a nagy dózisú kemoterápia mellett szteroidokat is adnak a betegnek, illetve a gerincvízbe is kap citosztatikus gyógyszereket.

Izabella jól viselte a vizsgálatokkal, kezelésekkel járó megpróbáltatásokat. Bár volt olyan, hogy egy hónapig csak feküdt az ágyában. Eddig kétszer jutottak el odáig, hogy újra kellett tanítani járni, legutóbb novemberben. Hiába tornáztatták folyamatosan, rendkívül elgyengültek az izmai. Most már kezd kinőni a haja, csatokat, hajpántokat szeretne, de azoknak még nem jött el az ideje. Ha minden jól megy, még egy kemoterápia vár rá, onnantól fenntartó kezelésekre kell majd járnia. Orvosai szerint jók az esélyei a gyógyulásra. – Azért kell imádkoznunk az elkövetkező években, hogy a rák ne jöjjön vissza neki – mondja az anyukája. – Rettenetesen megviselték a kezelések – teszi hozzá. Mindig nagyon félt és kérdezte, ott leszek-e vele, fogom-e majd a kezét.

A jó hírek ellenére a család rettegésben él. Nehogy valaki elkapjon valami fertőző betegséget, mert akkor nem tudják, hogyan lehetne elkülöníteni a kislányt. Lakatos Tímea októberben náthás lett, de akkor Izabella éppen két hétig kórházban volt az apjával. A prevenció jegyében a család rengeteget költ fertőtlenítőszerekre. Ha már megint szóba jött a pénz, megkérdezem, hó végén azt tud-e főzni, amit szeretne. Azt főzi, ami van – válaszolja. Válogatni nem lehet. Hó elején osztanak- szoroznak, a legszükségesebbeket – mint a cukor, liszt, olaj, só, tészta – bevásárolják, aztán marad, ami marad. Húst is ilyenkor szoktak beszerezni, jobbára azt veszik meg, ami le van értékelve.

A családban napi négy kiló kenyér fogy el; csak a reggelihez egy kiló párizsi. Abból is csak a legolcsóbbat tudják megvenni. Szóba jön a veszélyhelyzet miatt elrendelt internetes oktatás is. Van egy számítógépük, ezt a legnagyobb lány kapta az iskolájától, meg egy tablet, azt az egyik kisebbik, szintén a sulijától. Ezen osztozkodik a hat iskolaköteles gyerek. A srácok jól tanulnak, Zoli, a legnagyobb rendészeti iskolába jár, rendőrnek készül, a nagyobbik lány, Tímea gimnáziumba, ő majd ápolónő szeretne lenni, Ilonka pedig „technikumba jár, pénzügyön tanul”. A kicsik még nem tudják, mik szeretnének lenni. Az anyjuk büszke rájuk, annál is inkább, mivel ő és a férje csak a nyolc osztályt járhatta ki.

Most éppen nagy a csend házban, mindenki a házi feladatát csinálja. Csupán a mosógép mormogása hallatszik ki bentről, ami egy ilyen nagy család esetében alaphang. Én a koronavírus miatt nem megyek be, a gyerekek meg azért nem jönnek ki, mert nem akarják, hogy lefényképezzem őket. – Szégyellik a szegénységüket – magyarázza az anyukájuk. Az ajándékba hozott édességet odateszem a veranda ablakába, de a sóvárgásnál nagyobb a büszkeség.

Elhallgat a mosógép, hirtelen túl nagy a csend. Mi lesz a családdal? Tímea nem tudja. A szerződésüket felmondták, a ház elméletileg árverezés alatt van. Vagy arra vár. Határidőket, részleteket nem tudnak. Keresték ugyan a végrehajtót, de – talán – a vírushelyzet miatt nem sikerült kapcsolatba lépni vele. Úgy fest, ha sikerülne kifizetni a 1,5 millió forintot, akkor a ház és vele a család megmenekülne. A villanyt nem kötik ki, mert az már feltöltőkártyás. Ha befizetnek bármekkora összeget, a fele megy az adósság törlesztésére, a maradékot meg felhasználhatják. Már volt rá példa, hogy nem jött ki a matek, így áram nélkül maradtak. – És ilyenkor gyertya? – kérdezem. – Gyertya, igen – válaszolja Tímea. Amellett tanulnak a gyerekek.

Muszáj megkérdeznem, mi lesz akkor, ha nem jön össze az 1,5 millió forint. Fogalmuk sincs – válaszolja Tímea. Mint mondja, ebbe még bele sem tudtak gondolni. Csak az biztos, hogy a rokonságban, barátoknál nem tudják meghúzni magukat, mert kilenc embert senki nem tud elszállásolni. Ha a tartozást nem sikerül rendezni, akkor a szegénység szétrobbantja a családot és a gyerekek állami gondozásba kerülhetnek.

Ha valaki szeretné támogatni a családot, ezen a számlaszámon teheti meg: Lakatos Tímea, 58100051-10015490. IBAN szám: HU41 5810 0051 1001 5490 0000 0000 Takarékbank Zrt.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/13. számában jelent meg március 26-án.

HIRDETÉS - AIP

Címkék: leukémia, szegénység


HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Ferber Katalin

Fotó: Az élet, meg minden

Árnyék podcast – Öngól

Pin It on Pinterest