A kis megszakítással egy éve tartó korlátozások jelentős pszichikai terhelést is jelentenek. Különösen a városi lakásokban, panelekben élők élete változott meg jelentősen a szolgáltatások szüneteltetését és az üzletek bezárását követően. Nekik igen korlátozottak a lehetőségeik, ha friss levegőre, szabad mozgásra, zöld területekre vágynak. Érthető ezért, hogy a természetjárás egyre népszerűbbé vált, különösen a budai hegyekben, a fővárosi agglomeráció erdei sétányain. A járvány kitörését követően minden eddiginél nagyobb tömegek jelentek meg ezeken a kirándulóhelyeken.
A solymári Jegenye-völgyben, a Paprikás-patak mentén is hasonló a helyzet. A leterheltséget jól érzékelteti, hogy a település szélén induló erdei ösvényt hétvégén legfeljebb korán reggel lehet autóval megközelíteni. A községbe vezető – hétköznap teljesen üres – út szélén ilyenkor több száz méter hosszan sorakoznak az autók, a mellékutcákban, az autómosónál ugyanúgy, a benzinkút minden szabad négyzetméterét szintén parkoló kocsik foglalják el.
A helyenként egészen összeszűkülő erdei ösvényen pedig hétvégén kis túlzással nagyobb a népsűrűség, mint a Nagykörút széles járdáján a délutáni csúcs idején. Kisebb-nagyobb csoportokban sétálnak, beszélgetnek az emberek, időnként 15-20 fős csapatokkal is találkozik az ember. Kutyával, gyerekkel, babakocsival jönnek, így nyilván nem mindenki tartja a járványügyi szakértők által javasolt másfél-két méteres védőtávolságot.
Úgy tűnik, elfogyott az emberek türelme. Hiába a közösségi oldalakon olvasható dermesztő beszámolók a covid osztályok szörnyű állapotáról, hiába állunk már napok óta a napi halálozási világranglista élén, hiába a néhány hét múlva napi 400-500 halottat vizionáló előrejelzések, és hiába az országos tiszti főorvos kérése, hogy kerüljük a zsúfolt kirándulóhelyeket.
Bár a többség kulturáltan viselkedik, azért bőven vannak, akik nemcsak a védőtávolságot hagyják figyelmen kívül, de a használt papír zsebkendőket is lelkiismeret-furdalás nélkül ejtik ki kezükből, vagy dobják el, akasztják a fák ágaira az elhasznált maszkot. Estére eldobott sörös- és üdítősdobozokat is találni bőven az úton és az út mentén, de többször fordult már elő az is, hogy a patak felett átívelő hidacskák korlátja látta kárát az erőtől duzzadó kirándulóknak. A helybéliek hétvégén már hosszú ideje ki sem mennek, pedig hét közben kedvelt sétálóhely a völgy.
– Nem vagyunk hatóság, így az esetleges rendbontók megregulázására nincs lehetőségünk, ahogy a korlátozások betartását sem vagyunk hivatottak ellenőrizni – mondta el kérdésünkre Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője. – Mi annyit tehetünk, hogy sűrűbben ürítjük az ösvény mentén elhelyezett szemeteskosarakat, helyreállítjuk az esetleg megsérült műtárgyakat, például a hidakat, illetve általában rendben tartjuk a területet. Megjegyzem, az erdei útnak csak a felső, rét előtti része áll kezelésünk alatt.
A Solymáriak közössége elnevezésű Facebook-csoportban már tavaly is beszédtéma volt a Jegenye-völgyben megjelent turistaáradat. Voltak, akik féltek a fertőzésveszély miatt, akadtak, akik a környezetet féltették a szemeteléstől. Idén március elején az egyik hozzászóló vette a fáradságot, és megszámolta, aznap hányan jöttek kirándulni: 264 parkoló autó állt az út mentén.
– Tavaly egyszerűbb volt a helyzet, mert akkor a polgármesterek felhatalmazást kaptak a helyi lezárásokat illetően. Így mind a lehetséges parkolóhelyeket, mind az erdei utat le tudtuk zárni – ezt már Szente Kálmán, Solymár polgármestere mondta. – Idén azonban felhatalmazás híján nem tehetünk semmit. Az egyetlen, amivel segíthetünk, hogy a réttől a solymári várig tartó útszakaszon – amely a mi felügyeletünk alá tartozik – igyekszünk rendet tartani, kijavítani az erodálódott útszakaszokat, illetve rendszeresen üríteni a rét mellett elhelyezett több köbméteres szeméttárolót.
Kérdésünkre a polgármester arról is beszélt, hogy a budai hegyvidék hasonló kirándulóhelyein ugyanezekkel a feladatokkal kell megküzdeniük a hatóságoknak, illetve az önkormányzatoknak, valamint azt is elmondta, hogy keresik az együttműködés lehetőségét a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel, hátha tudnak közösen tenni valamit a helyzet javítása érdekében.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/14. számában jelent meg április 1-jén.
