Egyetértek az Aladárral, súlyos probléma van akkor, amikor beszabadul a vírus a szegregátumokba, ott baj lesz hamar – mondja a Glonczi László a Magyar Hangnak. A nyíregyházi roma kisebbségi önkormányzat elnökhelyettesét annak kapcsán hívtuk fel, hogy Horváth Aladár, roma polgárjogi vezető a minap úgy nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek, hogy a koronavírus-járvány harmadik hullámában az „emberek úgy hullanak, mint a legyek”.
Ha nem is ilyen drámai szavakat használva, de lényegében megerősítették a Magyar Hangnak Horváth szavait mindazok, akik Észak-, Kelet- Dél- és Nyugat-Magyarországon élve rálátnak az ottani roma közösségekben élőkre.
Glonczi László is azzal kezdte mondandóját, hogy a szabolcsi megyeszékhely Huszár-telep nevű részén „van bőven koronás bőven”. Ráadásul mivel Nyíregyházán épp felszámolnak egy másik cigánytelepet így a Huszár lakossága körülbelül a duplájára nőtt. Ráadásul úgy van sok beteg az egykor „Guszevként” emlegetett városrészen, hogy „nem is igazoltak”, vagyis a páciensek nem tesztelnek, így karanténba sem vonulnak. Glonczi szerint egyébként az is komoly problémákat okoz, ha be kell zárkóznia egy családnak.
– Nálunk három család, volt karanténban. Nagy nehezen tudtam nekik konzerveket, csomagokat szerezni, meg pelenkát, mert volt pici gyerek is. De ez nemhogy tizenöt, jó ha egy napra volt elég – mondja, hozzátéve, hogy „sajnos magunkra vagyunk hagyva ebben a nagy problémában, a cigányság egyedül van”. Glonczi szerint azért, mert az állam kapott uniós pénzt a felzárkóztatásra és a segítségre, de az önkormányzat nem hívja le valamiért”.
Elmondása szerint viszont nincs változás ahhoz képest, amit az első és a második hullám kapcsán írtunk: vagyis nem tartják be a gettók lakói sem a járványügyi előírásokat (vagyis nem hordanak maszkot) és a kijárási tilalmat sem – ez utóbbit ráadásul a kisebbségi elnökhelyettes szerint a rendőrség se nagyon ellenőrzi.
Beszéltünk arról is, hogy a keleti határ átjáróház mivolta miatt sincsenek biztonságban a keleti végeken, amit csak megerősített nekünk Sankó Ádám, aki egy határfaluban, Kispaládon él. Az elzárt, kieső, mindössze három utcából álló településre is eljutott egyébként a vírus, és haláleset szerencsére nem történt, de súlyos esetek előfordultak.
– Nincs nagyon lezárás, a tiszabecsi határátkelőn csak úgy jönnek-mennek a kettős állampolgárok – meséli. Ukrajnában pedig különösen rossz a koronavírus-helyzet: múlt héten volt olyan nap, hogy húszezer fertőzöttet regisztráltak 24 óra alatt a 42 milliós országban. Erről is írtunk tavaly: Nyírbátorban román rendszámú autókról, Ózdról szlovák kocsikról számoltak be helyben élő forrásaink.
A somogyi Nagyatádon élő Balogh Imre is azt mondta, hogy ugyan nincs széles rálátása a megye cigányságára, de úgy fogalmazott, biztos benne, hogy nagy lehet a baj, „nálunk a családban is volt fertőzött”.
Rostás Arankáéknál is volt a Csongrád megyei Bakson, és még más roma közösségekből is hallott fertőzöttekről és halálesetekről egyaránt. Ő is kitért azokra a tünetmentes fertőzöttekre, akiket nem teszteltek. A Fényhozók Alapítvány másik aktivistája, Búza Károly ehhez azt tette hozzá, hogy sokan tartanak a teszteléstől, mert azt hiszik, hogy ettől bekerülnek a kórházba és „azt hiszik, hogy vége is az egésznek”.
– Nem mostani dolog ez, de a romák eddig is bizalmatlanok voltak az egészségüggyel szemben – mondja.
Rostás Aranka az oltás kapcsán azt jegyezte meg, hogy az emailcím hiánya náluk még nem olyan nagy akadály, mert náluk ő is segít ebben, ahogy a családsegítő is, viszont eleve kevesen regisztrálnak: félnek az oltástól.
Tóth Ákos az Age of Hope alapítvánnyal a Borsod-Abaúj—Zemplén megyei mélyszegény kistelepüléseket járja. Adományokat visz azoknak, akik „korábban is, de most aztán főleg a legkiszolgáltatottabbak”.
– Eddig is nélkülözték a minőségi és egészséges ételeket és vitaminokat ezekben a falvakban, most meg aztán pláne – meséli. Megjegyzi, hogy az oltásról „rémhírek terjednek” a szegregátumokban és mivel az ő profiljuk főleg a gyermekvédelem, ezért aztán igyekeznek az online tér hiánya miatt az iskolából lemaradókat segíteni, például munkafüzettel és gyertyával.
Horváth Aladár drámai szavait személy szerint túlzásnak érzi, de a cigányságra utalva megjegyzi: az biztos, hogy ők a legsérülékenyebbek.
