Egy „vénasszonyok nyara”-típusú verőfényes kora délután 2019 októberében nagy ünnepre készülődtek a Felcsút szomszédságában fellelhető járási székhelyen, Bicskén. A vasútállomásnál, ahogy a helyiek hívják: a Nagyállomásnál Palkovics László fejlesztési minisztert várták, akinek kék villogós Skoda Superbje be is gördült az épület elé. A fontos ember fogadására felvonultak a múlt, a jelen és a jövő fideszes városvezetői: Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, a térség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott (korábbi polgármester), Bicske akkor még hivatalban lévő polgármestere, Pálffy Károly és Bálint Istvánné alpolgármester, aki akkor a Fidesz kiszemeltje volt a város vezetésére.
Az esemény legfontosabb mozzanata talán nem is az átadó ünnepség volt, hanem az a pillanat, amikor Tessely képviselő felkísérte Palkovics minisztert az elbontandó, rozoga, balesetveszélyes gyalogfelüljáróra, ahonnan ellátni Felcsútig is. Ezt a mellékmomentumot csak a Bicskei Városi Tv kamerája örökítette meg, itt a szereplők mikrofonok nélkül, fesztelenül beszélgettek. A felüljárón Tessely meg is mutatja a fejlesztési miniszternek, hogy merre kell néznünk, ha meg akarjuk pillantani Felcsútot és gyöngyszemét, a Pancho Arénát, valamint elárul egy titkot is: „miniszterelnök úrnak az az elképzelése – a legutóbbi –, tudjon kimenni normál nyomtávon vasút a stadionig” … „Hogyha meccs van, akkor ki tudja hozni a szurkolókat. Tehát ő ezt szeretné.”. „Aha”– nyugtázza Palkovics a további fejlesztés melletti érveket.
Magán az átadó ünnepségen csupán egy óriásplakátot adott át Palkovics miniszter, amelyen szerepelt a projektre majdan elkölteni tervezett összeg, 15 milliárd forint. Az eseményen – melyet három nappal a 2019-es önkormányzati választások előtt tartottak – mind Palkovics, mind Tessely Zoltán hangsúlyozta, ahhoz, hogy a Nagyállomás-projekt megvalósuljon arra van szükség, hogy a bicskei önkormányzat és a kormány között gördülékeny legyen az együttműködés. Palkovics miniszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy az ünnepség másik aktualitása a projekt bejelentésén túl az önkormányzati választás, és arra kérte a bicskeieket, hogy olyan polgármestert válasszanak, aki együttműködő lesz majd. Tessely leszögezte, fontos, hogy ez az egység, amely a Nagyállomás mögött felsorakozott, maradjon is meg az önkormányzati választások után.
Ezt követően szokatlan módon nem a regnáló polgármester, hanem a Fidesz polgármester-jelöltje, Bálint Istvánné mondott még beszédet, aki másnap a közösségi oldalán egy választási ígérettel is megtoldotta a miniszteri bejelentést: „Szavazatával támogassa a Fidesz–KDNP jelöltjeit!” … „Szavazzon, hogy a vasútállomás felújítással kapcsolatos munkálatok elkezdődhessen (sic!) 30 napon belül!”. Bálintnét a fenti előzmények után, három nappal később meg is választották polgármesternek.
A munkálatok azonban azóta sem kezdődtek meg, csak az átadott óriásplakát a nyoma a 2019-es miniszteri látogatásnak. Történt azonban más a bicskei vasútállomás környékén a közelmúltban. A 2019. októberi bejelentés alkalmával mind Palkovics miniszter, mind Tessely Zoltán megemlítette beszédében egy bizonyos „közrakodó” ügyét. Ez egy a helyiek szemét régóta, mintegy tíz éve szúró ügy, 2014-ben az országos média (Index, HVG, RTL Klub) is foglalkozott vele. A lényege, hogy a MÁV egy rakodót tart fenn a városon belül, a vasútállomás tőszomszédságában, családi házas övezetben, pár méterre a lakóházaktól. Ide köveket, murvát és más nagy mennyiségű nehéz ömlesztett terméket szállítanak közúton, tehergépkocsikkal a miniszterelnök édesapjának, Orbán Győzőnek a gánti kőbányájából. Itt aztán a követ, sódert, miegymást a kamionok ledöntik az átrakó területére (ami lényegében egy nagy, üres placc), majd azt egy markoló beletermeli a vagonokba. A bicskeieket érthetően zavarta az ezzel a művelettel járó zaj, és főleg a por.
A 2019-es eseményen Palkovics úgy fogalmazott, hogy „eljött annak az ideje, hogy átalakítsuk” (az állomást) és hogy „áthelyezzük a közrakodót”. Tessely Zoltán pedig azt mondta, hogy: „célba értünk (…), jóval a lakott területen kívülre fog kerülni a közrakodó”.
Nem csak a munkálatok nem kezdődtek meg harminc nap alatt, de a a miniszteri és képviselői ígéret ellenére a közrakodó helyzete sem változott. Ugyan Orbán Győzőék elkezdték használni a városon kívül eső régi bauxitátrakodót is, de a városon belülit sem hagyták el egészen 2020 végéig. Ekkor a környéken lakók legnagyobb meglepetésére rövid idő alatt megtisztították a területet és levonultak onnan. Pár hónapig csend és nyugalom honolt. A bauxitlerakó egyébként inkább tűnik egy szemétlerakónak, mint egy rendezett, európai színvonalú logisztikai helyszínnek. Az itt elhelyezett szemeteszsákokban használt pelenka, alkoholos üvegek, és egyéb háztartási szemét is található.
Majd idén március 29-én visszatért a rémálom kamionok, kövek, kavicsok, markolók, dolomitpor és zaj formájában a bicskeiek életébe. Egyik napról a másikra ismét elkezdték használni az Orbán-bányából származó anyagok számára a lakott területen belüli rakodót. Lapunk munkatársai március 29-től jó pár napig megfigyelték és rögzítették a folyamatot. A kamionokat követtük Orbán Győző gánti bányájából a bicskei átrakodóig, az átrakodótól vissza a gánti kőbányáig, ahol egyébként nagyüzemben folyik a bányászat és a termékek szállítása: ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy napközben pár percenként kigördül egy-egy újabb megrakott teherautó.
Egy-egy munkanap úgy kezdődik az átrakodón, hogy 9 óra körül megjelenik a bicskei önkéntes tűzoltóság Rába TÜ-3 típusú vízszállító kocsija, amellyel fellocsolják az átrakodót. Ez inkább látszattevékenységnek tűnik, hiszen a víz csupán azt köti meg ideig-óráig, amire ráfolyik. Mire megérkezik a napi szállítmány, a víz rendszerint felszárad. És ahogy látni fogjuk, a friss áru vagonokba pakolásánál semmi jelentősége nincsen, hogy magát az átrakodót lelocsolják-e vagy sem. Rendszerint a szállítmány megérkezése előtt betolják a legszélső, a házakhoz pár méterre eső vágányra a vasúti kocsikat, általában tizenegyet. Ezt követően 11 óra körül érkeznek az Orbán-bányából az első teherautók, amelyek ledöntik az üres területre az anyagot: rendszerint, apró szemű zúzott kavicsot, naponta több tonnát. Aztán érkezik egy sárga homlokrakodó, amely felmarkolja és bezúdítja az árut a vagonokba. A nap végén jön egy mozdony, amely elvontatja az Orbán-áruval teli vasúti kocsikat. Másnap ugyanez a folyamat kezdődik elölről.
Munkatársunk maszkon át, 15 perces ott tartózkodás után is nehézlégzést tapasztalt önmagán. A vasútállomás napi 2500 utast szolgál ki, így a por az ő tüdejükbe is száll.
Amikor már pár napja követtük és rögzítettük a fenti procedúrát, társaságot is kaptunk: egy rendőrautó parkolt be az üzemi területre.
A másik fejlemény az ügyben, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) márciusban végre eredményt hirdetett a bicskei Nagyállomás projekt közbeszerzésében, aminek ugye harminc nappal a 2019-es önkormányzati választások után már el kellett volna indulnia, és melynek része ennek a bizonyos átrakodónak a városon kívülre helyezése is. A tender lebonyolítója a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda volt, amely a 24.hu egy 2017-es cikke szerint konzorciumban „együtt mozog” a lap által Orbán Ráhel ügyvédjeként azonosított Bajkai István (aki azóta fideszes országgyűlési képviselővé avanzsált) irodájával, az SBGK Ügyvédi Irodával. Talán nem meglepő, hogy a három ajánlattevő közül az értékelőktől a legtöbb pontszámot a V-Híd Építő Zrt. kapta, és így őket választották ki a feladatra, uniós eljárásban. A cég a felcsúti dollár-másfélmilliárdos, a miniszterelnök barátja, Mészáros Lőrinc tulajdonában van. (Érdekesség: a V-Híd tulajdonosa a Pro Ráta Holdingnak, melynek vezérigazgatója Vida Ildikó, s amely résztulajdonosa a néhai Magyar Nemzetet kiadó, végelszámolás alatt álló Nemzet Kft.-nek. Vagyis a valamikori Simicska-birodalom részei tűnnek fel ebben az ügyben is.)
Szabad szemmel is jól látható összegért, 10 milliárd forintért fogják átépíteni a bicskei vasútállomást és környékét. A beruházás már bejelentett alvállalkozói is megbízható személyek kezében vannak, az egyik alvállalkozót Mészáros Lőrinc testvére, Mészáros János tulajdonolja (Híd-Tám Kft.), míg a másikat a NER-elitet magángépen röptető Szíjj László birtokolja (Duna Aszfalt Zrt.). Így elmondhatjuk, hogy ha egyszer végre elindul a bicskei Nagyállomás-projekt, Orbán Viktor gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc fogja építeni az Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző által használt kőátrakodó utódját.
Igyekeztünk megszólaltatni az ügy összes érdekeltjét, ezért kérdéseket küldtünk nekik. A MÁV-tól elsősorban azt szerettük volna megtudni, hogy mennyit fizet a miniszterelnök édesapjának cége a rakodó használatáért és hogy saját megítélésük szerint milyen környezetvédelmi felelősség terheli a vasúttársaságot a bérlői légszennyezése okán, ám a vasúttársaság nem reagált megkeresésünkre.
A Bicskei Önkéntes Tűzoltóságtól azt tudakoltuk, hogy az önkormányzat vagy a bányacég rendelte-e meg a locsolást és a megrendelő mennyit fizet a vízért és a locsolásért. Tőlük e-mailes választ nem, csak egy telefonhívást kaptunk (a hívó nem a tűzoltók elnökének nevén, hanem egy másik néven mutatkozott be), azt mondták, írásban nem szeretnének válaszolni.
Mint illetékes hivatalt megkerestük kérdéseinkkel a Fejér Megyei Kormányhivatalt is. Ők akképpen nyilatkoztak, hogy „a bicskei vasútállomás mellett fekvő átrakódóra vonatkozóan 2020. és 2021. évben környezetvédelmi engedélyezési, helyszíni ellenőrzési, hatósági mérési eljárás nem volt és jelenleg sincs folyamatban, mivel panasz, bejelentés sem érkezett. Független szakértők által végzett mérésről nincs tudomásunk.”
A Bicskei Polgármesteri Hivatal Jegyzői Titkársága azt írta lapunknak, hogy „az önkormányzatoknak jogszabályban rögzített feladat- és hatásköreik vannak, attól eltérően nem intézkedhetnek. Sajnos több kérdése is olyan területet érint, amelyre önkormányzatunknak az előzőekben felvázoltak miatt nincs ráhatása”. A kioktató stílusban megfogalmazott reagálásba azt is belefoglalták, hogy „jogszabály nem írja elő az önkormányzatnak vagy annak szervének, hogy közhiteles nyilvántartást vezessen miértekről, okokról, filozófiai hátterekről”. Ez egyébként nem egészen van így, hiszen egy újságíró kérdése nemcsak akkor válaszolandó meg egy helyhatóság által, ha a válasz közhiteles nyilvántartásban fellelhető, hanem ha arról bármilyen módon tudomással bírnak.
A Bicskei Polgármesteri Hivatal Jegyzői Titkársága hatáskör miatti kezdeti elutasító válaszainak ellentmond, hogy később azt írják, mégis tettek intézkedéseket. Azt firtató kérdésünkre ugyanis, hogy mit tett az önkormányzat a por megszüntetése és a környéken élő bicskeiek egészségének védelme érdekében, így reagáltak: rövidtávon sebességkorlátozó tábla kihelyezéssel, hogy a gépjárművek nagyobb sebességgel haladva ne verjék föl a port, az időjárástól függően a közterületek locsolásával, hosszútávon, végleges megoldásként az önkormányzat arról döntött, hogy Bicske vasútállomás intermodális átszállókapcsolatainak fejlesztése és P+R parkolók kialakítása, a pályaudvar és a közösségi közlekedés fejlesztése, kapcsolódó létesítményeik kivitelezése és tervezése elnevezésű projekt keretében a rakodót a belterületi lakóingatlanoktól a lehető legtávolabbra helyezteti. Az önkormányzat elbeszélése szerint kérték a projektgazda NIF Zrt-től, hogy a prioritási sorrendben a rakodó áthelyezése, mint projektelem az elsők között szerepeljen, hogy a zavaró hatások a lehető leghamarabb eltűnjenek.
Az önkormányzat által küldött válasz fenti része ellentmond az arra adott reakciójuknak, amikor a locsolásra kérdeztünk rá. Fent azt írták ugyanis, hogy az önkormányzat „a közterületek locsolásával” is küzd a por ellen, míg amikor konkrétan a locsolásra kérdeztünk rá, azt írták: „mivel a rakodó nem önkormányzati tulajdonú ingatlan, ezért annak locsolását az önkormányzat nem rendelheti meg”. Frissítés: Az önkormányzat a locsolás tárgyában pontosítást küldött lapunknak, melyet természetesen közlünk. Azt írják, az önkormányzat a rakodó területéhez közel eső önkormányzati tulajdonú közterületet locsoltathatja, de az ingatlan, melyhez a rakodó tartozik, nem önkormányzati tulajdonban van, így azt nem. Így szerintük nincs ellentmondás a kérdéseinkre adott két válasz között, hiszen míg az egyik önkormányzati tulajdonú közterület, a másik nem.
Érdeklődtünk afelől is, hogy a légszennyezést és/vagy a zajterhelést mérte-e Bicskén az ominózus területen a bicskei önkormányzat, ám erre is azt reagálták, hogy szerintük az önkormányzat nem rendelkezik hatáskörrel a témában.
Szerettük volna megtudni azt is, hogy Orbán Győzőnek az átrakodót használó cége fizet-e bármilyen adót Bicske kasszájába? Ám érdemi választ erre sem kaptunk, mivel ahogy írják, „adótitokról semmilyen adóalany esetében sem lehet tájékoztatással szolgálni, hiszen annak kiadását tiltja az adózás rendjéről szóló törvény.
Ennek a cikknek a rövidebb változata a Magyar Hang hetilap 2021/15. számában jelent meg, április 9-én.
