Írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam – így reagált Karikó Katalin a Magyar Hangnak azokra a hírekre, amelyek szerint 1978-ban aláírt egy beszervezési papírt. Egy lapunk által is megszerzett, néhány éve megjelent könyvben ismertetett 6-os karton szerint a világhírű kutatót Lengyel Zsolt fedőnéven szervezték be.
Karikó Katalin – ahogy fogalmazott – a személyét megbélyegezni szándékozó hírrel kapcsolatban a következőket közli. – Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, „bűnös” múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot – írta.
A világhírű tudós hangsúlyozta: „az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.” Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkáját, tevékenységét az emberek gyógyítása érdekében folytatta. – Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani – hangsúlyozta, hozzátéve azt is, hogy ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekinti az ügyet.
Az ügy előzménye, hogy a napokban elkezdett terjedni a közösségi oldalakon egy részlet Bálint László 2017-ben megjelent, „A hálózati nyilvántartás szereplői” című könyvéből. A szerző a szegedi és Csongrád megyei helytörténet kutatója és nem utolsó sorban nyugállományú kémelhárító alezredes, rengeteg könyvet és más publikációt jelentett meg a témában, köztük a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban és a Magyar Fórumban.
Az idézett könyv alcíme „Az államvédelmi és állambiztonsági hálózat nyilvántartása Szegeden és Csongrád megyében, 1945 - 1990” és annak 112. oldalán szerepel Karikó Katalin, a Széchenyi-díjas kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója is, akit a Pfizer-BioNTech rendkívül hatásos koronavírus-oltóanyagának kapcsán ismert meg Magyarország és a világ közvéleménye.
Bálint László a könyvben közli egyrészt a beazonosíthatóság érdekében Karikó Katalin személyes adatait, melyek közül a nyilvánosak egyeznek a 2017-es kiadású kötetben szereplőkkel. A könyv másrészt közli Karikó behálózásának körülményeit: eszerint 1978-ban, 23 évesen (a szegedi József Attila Tudományegyetem biológia szakának elvégzését követően) szervezték be a tudóst. Beszervezője és egyben kapcsolattartója sem akárki: Salgó László későbbi országos rendőrfőkapitány, akkor még a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság hadnagya.
Az úgynevezett 6-os karton adatait felsoroló szócikkben az szerepel, hogy a tudóst az állambiztonság III/II-es csoportfőnöksége foglalkoztatta, titkos megbízott minősítéssel, úgynevezett „hazafias alapon”. Fedőneve „Lengyel Zsolt” volt, foglalkoztatási vonala „kémelhárítás”. Egy másik dokumentumból idézve azt említi a könyv, hogy 1985-től „pihentetve” volt. Karikó Katalin életrajzából tudható, hogy ebben az évben költözött az Egyesült Államokba.
Lapunk megkeresett egy volt kémelhárító tisztet, aki név nélkül nyilatkozva azt mondta, hogy a III/II-t semmiképpen nem érdemes összekeverni a III/III-as osztállyal. A Karikót hét évig foglalkoztató III/II nem dolgozott magyar állampolgárokra, hanem Magyarországon belüli kémelhárítási tevékenységével valóban értékes szolgálatot tett az országnak. Azt is megemlítette nekünk a tiszt, hogy a biotechnológiai kutatás az ipari kémkedésnek egyik leginkább kitett terület. A „pihentetés” pedig bevett gyakorlat volt a III/II-nél, nem használták arra, hogy elfedjék, ha tovább foglalkoztatnak egy megbízottat. Mivel Karikó 1985-ben az Egyesült Államokba költözött, és a III/II nem dolgozott külföldön, szakértőnk szerint minden bizonnyal valóban megszűnt a kapcsolata a magyar állambiztonsággal ez évben.
Ungváry Krisztiánt, az állambiztonsági múltat kutató történészt is megkerestük a témában, aki azt nyilatkozta az idézett könyvben szereplő adatok hitelességét firtató kérdéseinkre, hogy sajnos eléggé annak tűnik, bár azt kihangsúlyozta, hogy a könyvben szereplő információkból az nem derül ki, hogy konkrétan milyen munkát is végzett az állambiztonságnak Karikó Katalin. Ungváry úgy nyilatkozott, hogy ő személy szerint nem kételkedik abban, hogy ami a könyvben ennek kapcsán mint idézet szerepel, az valós adat.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárhoz kötődő forrásunk ugyancsak azt mondta, hogy tényleg létezik ez a karton.
Lapunk elérte a Karikó Katalin beszervezését megemlítő könyv íróját, Bálint Lászlót, aki elmondta, hogy a könyvben leírtakért minden felelősséget vállal, azokat az adatokat ma is leírná, ám fontosnak tartja a körültekintő értelmezést. Azt is aláhúzta a volt kémelhárító, hogy a könyv jó néhány évvel ezelőtt (2017-ben) készült, amikor Karikó személyéről itthon, Magyarországon a közvélemény még nem is nagyon tudta, hogy egyáltalán létezik.
Az üggyel kapcsolatban pénteken véleménycikket írt Puzsér Róbert publicista is a Hírklikk oldalán. – Nem tudom, hogy tett-e Karikó Katalin terhelő jelentést bárkire is, de nehezen tudom elképzelni, hogy ezt az azóta végzett munkájával ne fizette volna vissza az emberiségnek. Karikó Katalin egy példakép – és nem hiszem, hogy ezen bármi is változtathat. Ugyan miféle szörnyűségeket követhetett el egy egyetemista csaj Szegeden a hetvenes években? Karikó Katalin attól még hős marad, ha esetleg kiderül, hogy ő is ember, akinek vannak gyengeségei – írta Puzsér.
Gerebent kizárták
Bálint László könyvében megtaláltuk a neves műfordító-irodalomtörténész, Gereben Ágnes nevét is. A személyes adatok stimmelnek: 1947. szeptember 21-én született, anyja neve Propper Anna. A 6-os kartonban az szerepel: 1968-ban főiskolai hallgató a Szegedi Tanárképző Főiskolán. (Itt orosz-magyar szakra járt.) Pártonkívüli. Beszervezését 1968. augusztus 22-én hajtotta végre Magyar József rendőr százados és Nagy Ernő rendőr alhadnagy. A beszervezés alapja terhelő (politikai). Fedőneve „Edina” volt. Foglalkoztatási vonala belső elhárítás ifjúsági vonal. Három évvel később, 1971. december 15-én viszont a hálózatból kizárták, mert a feladatát nem hajtotta végre. A névjegyzék szerint foglalkoztatása eredménytelennek bizonyult. Egy 1970-es dokumentum szerint 1969. november 19-étől jelentést nem adott.
Gereben a századforduló orosz művelődéstörténetét, illetve a 20. századi orosz irodalmat kutatta. Férje Kun Miklós történész. Gereben irodalomtörténeti munkássága mellett Oroszország-szakértőként is ismert volt. Az inkább jobboldalra sorolt Gereben emellett sokat írt a kommunizmus és a Szovjetunió bűneiről, könyvet adott ki Beszélgetések a Gulagról címmel. Annak nem találtuk nyomát, hogy a 2015-ben elhunyt irodalomtörténész nyilatkozott volna valamikor az egykori beszervezésről.
