Az állambiztonsági levéltár főigazgatója szerint Karikó Katalin állítása nem cáfolható

Az állambiztonsági levéltár főigazgatója szerint Karikó Katalin állítása nem cáfolható

Karikó Katalin Széchenyi-díjas magyar kutatóbiológus, biokémikus, az egyik koronavírus elleni, mRNS alapú vakcinát kifejlesztő BioNTech cég alelnöke, miután átvette az Emberi Méltóságért kitüntetést idősebb Lomnici Zoltántól, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökétől Budapesten 2021. május 7-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Semmilyen levéltári bizonyíték nincs, ami ellene mondana Karikó Katalin kijelentésének – ezt mondta a Válasz Online-nak adott interjújában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója.

A Magyar Hang is beszámolt róla, hogy a világhírű kutató, az mRNS-technológiával dolgozó vakcinák kifejlesztésében kulcsszerepet játszó magyar tudós lapunk megkeresésre maga ismerte el, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdett dolgozni, aláírta a beszervezésre vonatkozó dokumentumot. – Felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, „bűnös” múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg – mondta. Azt is leszögezte, hogy „az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.”

Cseh Gergő Bendegúz főigazgató a Válasz Online-nak arról beszélt, hogy „semmilyen levéltári bizonyíték nincs, ami ellene mondana Karikó Katalin kijelentésének, ami cáfolná azt”. – Az érintett elismerte az aláírás tényét, és azt mondja: ő senkinek nem ártott, és semmilyen jelentést nem adott – ez nem cáfolható a mostani levéltári tudásunk szerint. Nincs alapunk kétségbe vonni azt, amit Karikó Katalin mond – közölte.

Mindezt arra alapozta, hogy az úgynevezett hatos kartonon fel kellett volna tüntetni a munkadossziéja számát. Az állambiztonsági szervek ebben gyűjtötték össze az adott ügynök kézzel vagy géppel írt jelentéseit, és ennek számát felírták a kartonra. Ezen a kartonon nem látható, nem olvasható a munkadosszié száma. A levéltárban sincs nyoma a munkadosszié számának. 

A főigazgató az ügynökakták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban megismételte a levéltár álláspontját: nem lehet generálisan kezelni az ügynökkérdést, nem szabad leegyszerűsíteni ezt a problémát. Nem értettek egyet eddig sem azzal, hogy az ügynöklistákat önmagukban, korlátozás nélkül publikálják, éppen azért, mert egy-egy ilyen információ megtévesztő, hamis lehet abban az esetben, ha nem ismerjük a konkrét tényeket. Azt kell megnézni, hogy az adott személy milyen helyzetbe került, és mit tett abban a konkrét szituációban.