Megszokhattuk Szakács Árpádtól, hogy nem fél kritizálni a fideszes vezérkart sem, ismertségét is a kormányközeli intézményvezetők bírálatával szerezte. Amivel még viszonylagos sikere is lett, hiszen a Kinek a kulturális diktatúrája? sorozat után menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) éléről Prőhle Gergelyt. Igaz, a helyére érkező Demeter Szilárd sem feltétlenül a szakácsi irányvonalat képviselte.
A publicista, aki volt már a Mediaworks központi szerkesztőségének a főszerkesztője is, időközben kapott egy Lovas István-sajtódíjat, illetve közös kötetet jegyzett Bayer Zsolttal. A kormánypárti átlaggal szemben pedig továbbra is előszeretettel bírálja a hatalmon lévő politikusokat, illetve az őket támogató értelmiségieket. Igaz, nem azért, mert egyetértene az ellenzéki észrevételekkel, sokkal inkább mert úgy látja, hogy még mindig kiszolgálják a baloldalt, engedményeket tesznek, mindenféle liberális elhajlást mutatnak. Pár hónapja számoltunk be arról, hogy a Magyar Művészeti Akadémiának ment neki Szakács az Erdély.ma portálon. Egy 2018-as fórumán pedig Deutsch Tamást is bírálta, egyúttal így foglalta össze, miféle „karaktergyilkosságokban” volt már része: „voltam SZDSZ-es, MSZP-s, Zagyvával tartottam fórumot, sátánista zenekarokat népszerűsítettem”.
Szakács most ismét az Erdély.ma oldalon tett közzé hosszú cikket, amiben azért kritizált egyes kormánypárti politikusokat, mert mindenféle popsztárok oldalán mutatkoztak. „Madarat tolláról, embert barátjáról”, nyitotta írását a publicista, aki szerint „a galádság természetessé vált”, „mára pedig ez működteti a rendszert.” Úgy látja, Raffay Sándorral, Ravasz Lászlóval, Prohászka Ottokárral vagy Mindszenty Józseffel egykor olyan megszervezői voltak a magyar életnek, amilyeneknek ma nyomuk sincs.
A mai és száz évvel ezelőtti korszellem közti különbséget szerinte jól példázza, hogy „jelenleg a magyar lét, a magyar jövő legfontosabb bástyájába, a kultúra megszervezésének komplex, sok területet összefogó menedzselési feladataira egy cirkuszigazgatót neveztek ki”. Szakács ezzel Fekete Péter államtitkárt kívánta minősíteni. Majd két kép következett Szijjártó Péterről, az egyiken Kis Grofóval, a másikon Majkával látható, Szakács szerint pedig van annak üzenete, hogy a külügyminiszter „hivalkodik” az ilyen társasággal. Ahogy, folytatta, annak szintén van üzenetértéke, hogy Borkai Zsolték Fekete Pákóra „orgiáztak az Adrián”, „és az is sokat mond, hogy a miniszterelnök Fásy Ádám mulatóskirállyal levelezik.” Az Origón volt olvasható nemrég, hogy Fásy Ádám szívproblémái miatt fontos műtéten esett át, a kormányfő pedig levélben jó egészséget kívánt neki.
Szakács írásában feltette a kérdést, valóban kormányfői hatáskör-e „egy olyan személynek hajbókolni, akinek az életműve fekete lyuk a magyar égbolton?” Továbbá a publicista szerint az is nagyon „idétlen”, amikor Orbán Viktor a fiatalokat „a végtelenül buta Fluor Tomi-féle Wellhellóval próbálja megnyerni”. A miniszterelnök még 2019. augusztus 19-én, a páneurópai piknik napján posztolta az Emlékszem, Sopronban című számot.
A publicista úgy látja, ma már nincs vita semmiről, huszadrangú politikusok hirdetik ki mindenkinek a véleményét, ezt pedig „a szellemileg kiüresedett, közhelyeket harsogó megmondóemberek papagáj módjára szajkózzák”. Továbbá: „ennek a masszának már nincs is értelmisége, csak diplomásai vannak, akik értelmiséginek képzelik magukat.”
A cikke végén beleszállt még L. Simon Lászlóba, aki Dinnyés Józseftől búcsúzva idézett fel egy tavalyi történetet. Eszerint a zenész a koronavírus-járvány kitörésekor hívta fel, hogy állami támogatást kérjen az alkotói munkájához. L. Simon kérdezte, hány millióról van szó, de Dinnyésnek elég lett volna csak néhány százezer. Mire a politikus azt mondta, ilyen kevés pénz értelmezhetetlen az állami mecenatúra rendszerében, az adminisztrációs költséget sem éri meg, ezért inkább kérjen 2-3 milliót. De Dinnyés nem kért.
„Ennél semmilyen tükör nem adhat élesebb képet a jobboldali kultúrpolitikusokról. L. Simon 2-300 ezer forinttal kellett volna segítse azt, akit állítólag annyira tisztelt. És magasról tett az egészre, mert nem látott benne semmilyen politikai hasznot. L. Simon nem ad a kicsire, csak milliókban tud gondolkodni. A kis támogatással kapcsolatos állítása pedig egyszerűen nem igaz. Az pedig eszébe sem jutott a milliárdos földesúrnak, hogy mecénásként nagyvonalúan a saját zsebébe nyúljon és lerendezze ezt az ügyet elegánsan, úriember módjára. Hihetetlen és döbbenetes, hogy mindezt meg is írja” – értékelt írása végén Szakács Árpád.
