Tizennyolc súlyosan mozgáskorlátozott, beszédképtelen gyermeknek kínál 20 órában speciális oktatást a budapesti Bóné András Kommunikációs és Fejlesztő Iskola, amelyet a Bliss Alapítvány tart fent. Az alapítvány a napokban a nyilvánossághoz fordult, segítséget kérve: az elmúlt években számos bevételi forrásuk elapadt, amit a koronavírus-járvány is súlyosbított. Most a szülőkkel közös felhívásban gyűjtenek adományokat, hogy tovább folyhasson szeptembertől a növendékek oktatása, akik gyakran nehezen kapnak helyet az állami fenntartású fejlesztő intézményekben.
Ha nem sikerül összegyűjteni az iskola következő évi működési költségéből hiányzó összeget, 28 millió forintot, akkor az iskolát fenntartó Bliss Alapívány közleménye szerint a szülőktől havonta 156 ezer forint hozzájárulást kell kérnie az iskolának, hogy továbbra is intézményi oktatást kaphassanak a beszédükben korlátozott gyermekeik. Ekkora összeget viszont a legtöbb család nem tud kigazdálkodni.
– Speciális módszertannal dolgozunk, tulajdonképpen a beszédet próbáljuk pótolni valamilyen alternatív eszközzel, hogy a növendékeink ki tudják fejezni a gondolataikat, érzelmeiket, és így kapcsolatba tudjanak lépni a külvilággal. Ez alapvetően jelképekkel való kommunikációt jelent, de néhány növendékünk táblagép segítségével is kommunikál – magyarázza Trexler Erik, az alapítvány ügyvezetője.
Az iskola 35 éve működik, 2017-ig módszertani központként, azóta pedig iskolaként. A fenntartó alapítvány nevét Charles Blissről kapta, aki 1949-ben megalkotta a Bliss-nyelv jelképrendszerét, amelyet a nyolcvanas évektől kezdve Kálmán Zsófia gyermekorvos és Pajor András pszichológus-logopédus kezdett el meghonosítani Magyarországon. Az augmentatív és alternatív kommunikációnak nevezett módszer a gyógypedagógiai képzésben ma már kötelező tantárgy. Magyarországon Trexler Erik elmondása szerint mégis kevés intézményben alkalmazzák olyan szinten, mint náluk, ahol erre épül az oktatási rendszer, és heti húsz órában oktatnak.
– Ezeknek a gyermekeknek alapjoga lenne, hogy intézményi oktatásban részesüljenek, az állami fenntartású fejlesztő intézmények azonban nem mindenkinek tudják ezt biztosítani. Budapest esetében biztosan lehet állítani, hogy férőhelyhiány van. Sok esetben csak azt tudják biztosítani az intézmények, hogy utazó pedagógus menjen ki a növendékhez, és így heti egy, de legfeljebb néhány óra fejlesztést kapjon. Pedig az otthoni oktatás elméletileg csak egy választható alternatíva lenne azon szülők számára, akik nem szeretnék intézménybe adni a gyermekeiket, nem pedig az intézményi oktatás kiváltására szolgál. Intézményi oktatásra sok esetben még sincs lehetőségük ezeknek a tanukóknak – mondja Trexler Erik.
Az iskola kap állami támogatást, az állam a tanulók után fizet nekik normatívát, ez azonban Trexler Erik elmondása szerint nem fedezi a működési költségeket. – Az állami és egyházi intézmények a tanulói normatíván kívül kiegészítő fenntartói normatívában is részesülnek, ebből gazdálkodják ki például az épület fenntartását, a technikai dolgozók bérét. Az alapítványnak ezt az összeget magának kell kigazdálkodnia. Nagyjából az iskola éves költségvetésének felét biztosítja az állami normatíva – számol be Trexler Erik.
Az ügyvezető elmondása szerint az anyagi problémák nem most kezdődtek. Korábban már először havi húsz, majd havi harmincötezer forintos költségtérítést kellett bevezetniük gyermekenként. Az adományozás visszaesett, amiben szerinte a járványhelyzet is közrejátszhatott, és a járvány alatt az intézménynél felhalmozott szaktudással is nehezebb volt pénzt keresni: korábban költségtérítéses foglalkozásokat is tartottak, kommunikációs fejlesztést, gyógytornát, logopédiai fejlesztést külsős tanítványoknak.
Az alapítvány sok pályázati forrást is igénybe vett. Elsősorban állami forrásokra pályáztak, tapasztalataik szerint azonban az elmúlt években szűkültek ezek a lehetőségek: vagy megszűntek pályázati lehetőségek, vagy az összeg csökkent: – A korábbi 20 millió forint helyett az utóbbi években már csak évi 10 millió forintos forrásra tudtunk pályázni, és sok esetben úgy volt megszabva, hogy az összeget mire lehet elkölteni, hogy az nem feltétlenül segítette az iskola fenntartását. Egyik évben kutyaterápiás foglalkozásra pályáztunk, az azon nyert összeget viszont csak erre a célra fordíthattuk. Színesebbé tette az oktatást, de a költségvetési gondokon ez nem enyhített – mondja el Trexler Erik.
Az ügyvezető azt is közölte, hogy néhány szülő az állami iskolafenntartóhoz, a Klebelsberg Központhoz, illetve ezen belül az illetékes tankerületekhez fordult, hogy támogassák egyénileg a gyermekük tanulmányait. A kérelmek egy részét Trexler Erik elmondása szerint már elutasították a tankerületek arra való hivatkozással, hogy nincs jogszabályi lehetőségük egy-egy gyermek alapítványi oktatásának támogatására. Olyan tankerület is volt viszont, aki jelezte, hogy hozzájárul az érintett gyermek iskoláztatásához. Ebből az alapítvány vezetése arra következtet, hogy az ilyen támogatást valószínűleg mégsem tiltja jogszabály.
Az iskola a szülőkkel közös felhívásban fordult a nyilvánossághoz, és kezdett el adományokat gyűjteni az alapítvány számára, hogy az oktatást folytatni lehessen. Az idő is szorítja őket, a szülőknek július 9-ig jelezniük kell, hogy tudják-e vállalni a költségtérítést. Az ügyvezető elmondása szerint azért, mert pénzügyi szempontból látniuk kell hogy az alapítvány ősszel el tudja-e indítani 18 fővel az intézményt.
– Egy hét alatt 900 ezer forint gyűlt össze. Nagyon bízom az emberek összefogásában, és abban is, hogy valaki „odafent” meghallja ezt a történetet, és azt mondja, hogy ez nincs így rendben – mondja az ügyvezető. Kiemelte: az is nagy eredmény lenne, ha nem is a teljes összeg, de legalább a pénz háromnegyede összegyűlne, mert akkor arányosan csökkenteni lehetne a szülők által fizetendő hozzájárulást.
Az iskola fennmaradását itt lehet támogatni:
átutalással: 11712004-20070579 (Bliss Alapítvány)
PayPalon:
