A bábolnaiak kártérítési pereket helyeztek kilátásba, ha náluk temetik el a több ezer marhát
A ragadós száj- és körömfájás vírus miatt lezárt állattartó telep Kisbajcson 2025. március 18-án (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Rendkívüli ülést tartott ma délután Bábolna önkormányzati képviselő-testülete. Ezt az indokolta, hogy ma délelőtt derült ki, nem Jánossomorja hulladéklerakójában, hanem Bábolnán akarja elhelyezni a kormány a Szigetközben leölt több mint 3000 marha tetemét.

A város polgármestere lapunknak korábban arról beszélt, hogy előzetesen nem tájékoztatták őket a hatóságok a szándékukról, ezért felháborodással értesültek róla, hogy miután néhány hete már 1700 marhát földeltek el a település határában, ismét őket szemelték ki a tetemek befogadására.

A testület egy határozatot állított össze, amelyben sorra vették azokat az érveket, amely szerint nálunk nincsenek jó helyen a tetemek. Az egyik legfontosabb állításuk az, hogy a marhák számára kijelölt telep már betelt. Attól tartanak, hogy a kerítésen kívül találnának helyet a hatóságok a tetemeknek. Ráadásul jelenleg a telepnek nincs is közúti összeköttetése, mivel az oda vezető utat jelenleg javítják. A testület szerint az is Bábolna ellen szóló érv, hogy az állatok tetemeivel 80 kilométert kell megtenniük a teherautóknak.

Meghátrált a kormány: nem Jánossomorjára kerül a 3600 marhatetem
Magyar Hang

Meghátrált a kormány: nem Jánossomorjára kerül a 3600 marhatetem

Már korábban is lehetett sejteni, hogy a politika meghajol a lakosság akarata előtt.

Az is elhangzott, hogy a dögkút bővítése anyagi károkat eredményez: egyrészt az agrárium számára, másrészt turisztikai szompontból is. Épp ezért a képviselőtestület a határozatba belefoglalta, hogy fenntartják maguknak a jogot kártérítési perek indítására, ha a szükség úgy hozza.

A képviselők szerint a tetemek elföldelése a talajvizet is károsíthatja, esetleg a térség gyógyvizeit is. Bár a hatóságuk monitoringkutak létesítését helyezték kilátásba (a létesítésüket már holnap elkezdenék), azzal „nem sokra mennek”, ha utólag megállapítják a szennyezést.

A testület tagjai arra is kitértek, hogy milyen további lépéseket tehetnek, ha elutasítják a kifogásaikat, ám konkrét tiltakozó akciókról egyelőre nem esett szó. – Mit remélünk ettől? – tette fel a kérdést az ülés végén az egyik résztvevő a határozatra utalva. – Semmit – felelt neki valaki a háttérből.