A bírók természetesen nem pedofilok. Viszont ha megállna a Fővárosi Törvényszék egy, a Magyar Hang által indított perben hozott elsőfokú, nem jogerős ítélete, nyugodtan állíthatnánk ezt. Hiába perelne érte akár maga a törvényszék, különösebb vizsgálat vagy tanúk meghallgatása nélkül is kimondható lenne: tűrniük kell.
Mi természetesen tényleg soha sem vetemednénk arra, hogy a bírókat pedofilnak nevezzük, ám mivel a Markó utcában nem volt lehetőségünk megértetni a bíróval, miért alapvetően elhibázott az ítélete, meg kell tennünk e helyütt. De előbb még egy másik történet. Tiborcz Istváné. Történt ugyanis, hogy lapunk portálja, a Hang.hu a napi több tucat híranyag között szemlézte Tordai Bence parlamenti képviselő közleményét, amelyben nagy vonalakban az szerepel, hogy a miniszterelnök veje megvásárolt Visegrádon egy félkész hotelt, majd kétmilliárd forinttal drágábban tovább is adta egy ismert kormányközeli milliárdosnak. Emiatt a Párbeszéd feljelentést tesz. Semmilyen kommentárt nem fűztünk a közléshez, csupán beszámoltunk arról, mit fogalmazott meg egy országgyűlési képviselő. (Korábban születtek már cikkek a témában, a kijelentés megfelel a valóságnak.)
Ezt követően Tiborcz István ügyvédi úton helyreigazítási kérelemmel fordult hozzánk, aminek nem tettünk eleget, lévén lapunk nem csinált mást, mint közölt egy hírt, miszerint egy parlamenti képviselő bejelentette: feljelentést tesz egy gyanús ügylet miatt. Eddig a hír. Bíróságra került az ügy, és mivel kétség nem fér hozzá, jogunk van beszámolni egy képviselő tevékenységéről, ráadásul közügy is, ha a miniszterelnöki vő, valamint egy közbeszerzéseken rendre taroló megavállalkozó között milliárdos ügylet köttetik, noch dazu a hír is igaz, meg is nyertük a pert. (Amúgy minden korábbi perünket, húsznál többet megnyertük.) Vitték másodfokra, azt is megnyertük. Mentek tovább a Kúriára, ahol viszont buktunk, nem akármilyen indokkal.
A lényeg ez, idézet következik: „A felülvizsgálati eljárásban az nem volt vitatott, hogy a cikk alapját képező sajtóközlemény közszereplő nyilatkozatáról tudósít, részben közérdeklődésre is számot tartó kérdésben. Az eljárt bíróságok ugyanakkor nem tulajdonítottak annak (is) jelentőséget, hogy a cikkben megjelölt hotel értékesítésének és az ahhoz kapcsolt »vagyonosodásnak« nincs közpénzzel kapcsolatos érintettsége, így a közszférával összekapcsolható eleme. A felperes személye ugyanis önmagában ezt a kapcsolatot sem közvetlenül, sem közvetve nem teremti meg. A Kúria a felperes közszereplői »minősége« megítélése körében nem kíván eltérni attól a korábbi gyakorlatától, hogy a felperes ugyan nem minősül közszereplőnek, személye azonban a gazdasági életben való jelentős szerepvállalása, vagyonosodása, a közpénzt és közbeszerzést érintő ügyek kapcsán közérdeklődésre tarthat számot, ezért a felperes tűrési kötelezettségének határai – a közszereplőkhöz hasonló mértékben – az ilyen ügyekben tágabbak. Fokozott tűrési kötelezettsége azonban kimerül abban, hogy az őt érintő, közérdeklődésre számot tartó témákban a nyilvánosság előtt kérdéseket intézhetnek hozzá. Ezért a Kúria megítélése szerint a felperes tűrési kötelezettsége – a cikkben írt adásvétel közpénzzel kapcsolatos érintettségének hiánya miatt – a sérelmezett közlések tekintetében nem azonos a közszereplőkével.” A cikkben szereplő állítások valóságtartalmát az ítélet nem vitatta.
Magyarán: a hír igaz, de írni nem lehet róla. Amiért minderről viszont írni és beszélni szükséges nem csupán a Magyar Hangot ért, anyagiakban is mérhető sérelem. Hanem felmerül két másik nagyon fontos, a konkrét eseten messze túlnyúló jelentőségű kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy két bíróság is nagyjából ugyanúgy ítélkezik egy ügyben, majd a harmadfok ezt simán felülírhatja úgy, hogy ítéletében hosszasan a korábban eljáró bírók „hibáit” sorolja? Miként várható el akkor egy hírszerkesztőtől, hogy megfelelően mérlegeljen, ha erre a Kúria szerint két bíróság sem képes? De ami ennél is fontosabb: a Kúria azt mondta ki, hogy a magyar sajtó konkrétan nem foglalkozhat Tiborcz István vagy a NER holdudvarának többi szereplőjének viselt dolgaival, amennyiben az érintettek nem viselnek valamilyen közjogi funkciót, illetve nem egyértelmű az ügyletben a közpénzjelleg. Ez pedig egészen elképesztő.
Az Alkotmánybíróságra vittük tovább az ügyet, kérve a Kúria ítéletének megsemmisítését. És akkor most foglalkozzunk a pedofilkérdéssel. Történt ugyanis, hogy a Pesti Tv adásában Jeszenszky Zsolt, alias DJ Jeszy 2020. december 5-én pedofilnak nevezte a Magyar Hang szerkesztőségét. A történtek előzménye, hogy Bayer Zsolt kormánypárti publicista nem sokkal azelőtt egy régi harcostársáról írt, aki elmondása szerint arról beszélt neki, kisfiúkat rontott meg Thaiföldön. Mivel ha valakinek bűncselekmény jut tudomására, azt köteles közölni a hatóságokkal, Szél Bernadett ekkor feljelentés megtételét helyezte kilátásba. Bayer nem mondott nevet, de a propagandagépezet ráugrott lapunk egyik munkatársára. Egyértelműen beazonosíthatóvá téve őt, hiába szögezte le kollégánk, hogy soha, soha nem tett ilyet. Maga Bayer is visszakozott kijelentésétől.
Jeszenszkyék azonban a műsorban – a valósággal nem törődve – párhuzamot vontak a Magyar Hangban megjelent, kormányt bíráló cikkek és a munkatársunkat ért rágalmak között. Csakhogy a valóság az, hogy míg Borkai Zsolt vagy Szájer József esete megtörtént, a másik oldalon nincs mire ráhúzni a bűnösséget. Jeszenszky Zsolt a következőképpen fogalmazott műsorában: „Különösen furcsán fog kinézni, amikor egy ellenzéki képviselő feljelentésére rabláncon vezetnek el egy ellenzéki újságírót.” Csakhogy itt már a felvetés is hazugság: ismételjük meg, nem követett el bűnt senki a Magyar Hang munkatársai közül. A kormánypárti megmondóember így folytatta: „Viszont ha elfogadjuk az ő logikájukat, akkor nincsenek elszigetelt esetek, nincsenek magánbűnök, hanem minden egyes cselekményt a teljes politikai közösség követ el. Szerintük Szájer Józseffel együtt a teljes magyar jobboldal részt vett a gang bangen. Oké. Akkor a Bayer Zsolt által megemlített exbarát és exkolléga esete is igaz mindenkire, aki mostanság az ellenzéki újságírók keserű mikroadományait eszegeti. (…) Kiderült, hogy nem egy fideszes politikusról, hanem egy ma már (…) ellenzéki újságíróról beszélünk. Ezek szerint az összes ellenzéki újságíró pedofil volna? A logika szerint abszolút. Ami igazán rettenetes, hogy szavakban elítélik a pedofíliát, de közben ha nem is Brüsszelben, hanem Thaiföldön b…ák a gyerekeket.”
Ez idő alatt a Pesti Srácok oldalán megjelent cikket mutatják, benne egy a szerkesztőségünkben készült fotóval (nem kértek engedélyt a közlésére, de sosem szoktak lopás előtt), amin megannyi kollégával együtt látszódunk egy monitor mögött állva. Ezek miatt döntöttem úgy, hogy bár nem szokásunk, pert indítunk személyiségi jogainkat védendő, mindennek van ugyanis határa.
A bírónő nem így gondolta, tanúk meghallgatását mellőzve arra jutott ugyanis, hogy tűrnünk kell. Mi is fogalmazunk meg általánosító véleményeket a Fideszről és a jobboldalról, nekünk is el kell viselnünk az ilyesmit, továbbá szerinte a műsorvezető érveléséből (lásd még alább) kiderül, hogy nem úgy gondolta ám, hogy tényleg mindenki pedofil. A bírónő két dolgot azonban sajnos nem ért. Az egyik, hogy a Magyar Hang indulása óta hatalomkritikus lapként fogalmazza meg magát, de nem ellenzékiként, semmi, de semmi közünk az ellenzékhez. Bár egy kívülálló számára talán nem látszódnak egyértelműen a határvonalak, mégis tisztázni kell: attól, hogy egy független sajtótermék kritikus hangvételű, még nem lesz ellenzéki, és ennek a határvonalnak a figyelembevétele létfontosságú a minőségi, szabad sajtó megerősödésének szempontjából.
Vagyis semmi alapja nincs annak, hogy bárki az általunk amúgy gyakran kritizált ellenzékkel mosson össze minket. A másik pedig az, hogy a bírónő úgy tett, mintha bármilyen bűnnel mi azonosíthatók lennénk, mintha szerkesztőségünk több tagja is korrupt lenne, urambocsá pedofil, holott az igazság az, hogy a Fidesz prominensei közül többel szemben is jogi eljárás zajlik vagy zajlott (Völner, Mengyi, Simonka, Boldog, Kaleta, Ódor), Borkai valóban ott volt a hajón, Szájer valóban lecsúszott az ereszen, ez pedig sokkal több ügy, mint amennyiben a társadalom nem fideszes tagjai arányaiban érintettek. Vagyis igenis van felelőssége mindenkinek, aki ezeket a figurákat, például Völner Pált pozícióban hagyja, lévén regnáló országgyűlési képviselő máig.
Még egyszer: a Magyar Hang oldalán nincs semmi, de semmi, ami ezekkel párhuzamba állítható, nincs bűn, nincs eljárás, nincs semmi kivetnivaló. A bírónő szerint előbbi ominózus kijelentéseket követően Jeszenszky Zsolt egyértelművé teszi, mire gondolt, így keresetünknek helye nincs, a pert buktuk. Íme, Jeszenszky így folytatta: „Ha az egész Magyar Hang szerkesztőségét megnézzük, akkor összességben nem jön ki egy darab heteró férfi, így nehéz lenne rámutatni, vajon ki lehet. (…) Szögezzük le, nincs két Magyar Hang, nincs két ellenzéki újságírás, sőt, nincs két ellenzék. (…) Amikor kipattant a Borkai-botrány, hetekig azt hallgattuk, hogy nincs két Fidesz. Igaz, hogy csak Borkai kefélt Fekete Pákóra másodlagos frissességű kishölgyeket, de szerintük az egész Fidesz végzett ott tolómozgást. (…) Akkor mondjuk ki lassan, hogy György Zsombor és a többiek is megértsék, nincs két Magyar Hang, nincs két ellenzéki újságírás, nincs két ellenzék. Gulyás Balázstól Lukács Csabáig, Fekete-Győrtől Gyurcsány Ferencig, Szél Bertalantól Szabó Tímeáig hiába tesznek úgy, mintha ez a fertő nem lett volna ott végig mellettük, bűnösök vagytok mindannyian!” – kiáltja immár fölfelé nézve egy kamerába. „Persze ez nincs így (…), ez csak ostoba propagandarigmus, amivel minket próbálnak rendszeresen sározni, de ismét rámutattunk ezzel a haladók érvrendszerének tarthatatlanságára, ezért nem érdemes a kollektív bűnösség elvét gyakorolni, mert bármikor ők is elbukhatnak rajta. Nem mindenki pedofil, nem mindenki büdös, és nem mindenki veszítette el a farkát, amit nem szögelt vissza Róbert Gida, miután eladta a lapot és a tévét, és elment kecskét tenyészteni a százholdas pagonyba. (…) És nem mindenki csak onnan ismeri a katolikus vallást, mert egyszer dugott egy pappal (…) és nem mindegyikük a farkát a saját markába kicsavaró szatír, és nem is mindegyik rágcsál k*rvázáskor karalábét lankadt farokkal”, és így tovább.
Nos, ez az érvelés győzte meg a Fővárosi Törvényszék bírónőjét. Most akkor helyettesítse csak be szépen saját magát és bírótársait a szövegkörnyezetbe. Na ugye. Másodfokon folytatjuk.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/7. számában jelent meg, február 11-én.
