A börtön az egyetlen reményük, de hiába várnak rá

Egész Komádiba’ nincs olyan jó út, mint ami a börtönhöz vezet! De este olyan világos se! Bár azt most nem látja, mer’ legalább negyven fok van – igazított el egy rekedt hangú asszony a valaha szebb napokat látott Körös Áruház előtt. – A börtönt se keresse, mert az sincs – vetette oda távozóban.

Pedig a Hajdú-Bihar megye déli részén fekvő Komádiban már elköltöttek 140 millió forintot az előkészületekre. Ebből épült a bő ötezer lakosú városka legjobb útja, ám az egyelőre a semmibe visz. Autó alig fordul meg rajta: a Széles utca ugyanis a cigánytelep szélén fut. Hogy miért nem épül a börtön, ha megígérték, a városban élők nem értik. Az utcán meredeknek tűnő véleményeket is hallottunk – például hogy a pénz kellett a Fidesz kampányára –, csak egy megszólított férfi említette, hogy a közbeszerzéssel akadt probléma. Valójában nincs elég pénz a börtönök megépítésére. 3,9 milliárd forintért – az ötszáz férőhelyesek árát ennyire kalkulálták – nem vállalták a pályázók, így második nekifutásra sem sikerült kivitelezőt találni a nemzetgazdasági szempontból kiemelt üggyé nyilvánított programban a – Komádi mellett Békésre, Csengerbe, Hevesre, Kemecsére, Kunmadarasra, Komlóra, Ózdra – tervezett intézetek megépítésére. Sőt, egyes forrásaink szerint az ügyet övező csend okán a program folytatása is kétségessé vált

Pedig Komádiban nagyon várják a börtönt. Bűnözők ide, látogatók oda, nem találkoztunk olyan helybelivel, aki nagyon ellenezné. Ennek megértéséhez elég tisztában lenni azzal, hogy a kisvárosban milyen nagy kincs a perspektívát nyújtó munka. Az elvándorlással például évtizedek óta elkeseredett harcot vív Komádi, a lakossága 1965 óta megfeleződött. A valaha hatszáz embernek munkát adó, 1992-ben bezárt kendergyárból mára csak a romok és a reménytelenség maradt; a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat. Ráadásul a legközelebbi városok – Berettyóújfalu, Szeghalom, Biharkeresztes – is messze fekszenek, ráadásul azok sem kecsegtetik sok reménnyel az igyekvő lakókat. Nem csoda, hogy a helyi potentátok szerint ebből a helyzetből a börtönön át vezet a kiút. Olyannyira, hogy a már említett út tavaly szeptemberi átadásakor a fideszes országgyűlési képviselő és Tóth Ferenc szintén fideszes polgármester egymásra licitálva adott – lehet, hogy csalfa – reményt az ország legleszakadtabb térségei közé számító Dél-Biharnak. Az ötszáz férőhelyesre tervezett büntetés-végrehajtási intézet ugyanis kétszázötven embernek adna biztos megélhetést.

Miután azonban a helyiek is érzékelik a börtön ügye körüli csendet, a reményvesztettség íze érződik a hangjukon. Főként, hogy a biztos 220 ezer forintos bruttó fizetéssel kecsegtető munkára jelentkező legalább nyolcvan ember sorsa sem sikertörténet: tömeges leszerelést, az ország másik felébe való áthelyezéseket, Debrecenbe átszállással ingázókat említenek. Noha több, az újonnan épülő börtönökben munkára számító személlyel beszéltünk – az ország más tájairól is –, mindannyian komoly csalódottságuknak adtak hangot. A hivatásos állományban lévőknek a már működő, olykor a lakóhelyüktől messze fekvő intézetekben kínáltak munkát, ezt azonban sokan, főleg a családosok, nem tudták vállalni. – Én Vácra kerültem. Kivárunk, de ez nem fog sokáig menni senkinek. Mindenki becsapva érzi magát, főként, mert a folytatásról nem mondanak semmit. Jobb lenne tudni, ha mégsem épülnek meg a börtönök. Amúgy én jól érzem magam Vácon, amikor idejöttem, mindenben segítettek – magyarázta egy őr, aki kérte, hogy ne írjuk le a nevét.

Beszéltünk olyan dolgozóval is, aki a korábbi munkáját adta fel a komádi börtön ígérete miatt. Most reggel és este is hetven kilométert buszozik átszállással a debreceni „bévéintézetbe”. Este ha lekési a csatlakozást, két és fél óra alatt jut haza. – Család mellett, kilátás nélkül ezt nem lehet csinálni. Nem csoda, hogy ekkora a fluktuáció. Noha elvileg a berettyóújfalui börtönkórház hamarabb megépül, abban is nehéz hinni. Azt ajánlották, hogy keressek más munkát – mesélte. Tudunk azonban olyan bv-állományba jelentkezett rendőrről is, aki már nagyon megbánta, hogy leszerelt. És bár megpróbálták, nem tudják visszavenni a rendőrséghez.

Ennek ellenére a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) még mindig keres munkavállalókat, sőt a börtönt elnyerő településeken a toborzóirodákat is fenntartják. Miután Komádiban tett látogatásunk alkalmával egyetlen érdeklődővel sem találkoztunk a toborzóhelyiségnél – noha többször megfordultunk ott –, szerettük volna megkérdezni a tapasztalatairól az ott dolgozó alkalmazottat, de ezt nem tudtuk megtenni. A polgármester a fülünk hallatára intette óvatosságra a munkatársat, mondván az újságíró nála is kérdezősködött. Kérdéseinkre pedig sem a BVOP, sem a Belügyminisztérium nem válaszolt eddig.

A komádi börtönt illetően Tóth Ferenc polgármester sem tudott biztatót mondani, sem nekünk, sem az önkormányzati képviselőknek. Nekik úgy fogalmazott, az állam az eredménytelen pályázat dacára sem tett le a börtönépítés szándékáról. Abban bízik, hogy idővel lesz kivitelező. És hogy ne álljon a börtön területe parlagon, egy részét cirokkal vetették be. Az útra elköltött 140 millió forintról kérdésünkre azt mondta, hogy ugyan közpénz, nem az önkormányzat, hanem az állam biztosította. Ráadásul – tette hozzá – a börtön megálmodott helyével szomszédos ingatlanra tervezett ipari parkot is szolgálja; ennek fejlesztésére – hirdeti egy gazzal benőtt tábla – uniós forrást nyertek.

A börtön és az ipari park megépítését a Kürt utcában élők cigány családok is várják. A jócskán lelakott házaikat ugyanis emiatt kisajátítják. Az itt élők azt állítják, egyelőre nem tudnak semmit arról, hová költözhetnek, de mindenképpen jobb otthonra számítanak. A márciusi testületi ülésen mindenesetre a polgármester arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az önkormányzat megvásárolt az elhelyezésükre három felújításra szoruló lakást. Más kérdés – derül ki Komádi városfejlesztési stratégiájából –, hogy ezek ugyanabban a szegregátumban találhatók, mint ahol most élnek