Nagybevásárlás, karácsonyi énekek a legkülönbözőbb hangszerelésekben október vége óta a plázákban, hatalmas evések, ajándékok, pihenés, vendégeskedés. Egy átlag magyar családnak nagyjából ennyiből áll a karácsony. Népszokás ez is, még ha jóval szegényebb, mint amivel évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt a magyar falvakban találkozhattunk volna.
December 24-én a naplementével kezdődik az ünnep: karácsony vigíliája, a szenteste, más, régebbi elnevezéssel, a karácsony böjtje (a csángóknál karácsony szenvedje, a bukovinai székelyeknél pedig karácsony szenvedeje volt). A böjt 1966-ig élő gyakorlat volt a katolikusoknál, akkor VI. Pál pápa fakultatívvá tette. Sütöttek-főztek, de a vacsoraasztalra növényi eredetű étel került. Az öregek egész nap són, kenyéren, vízen kívül nem vettek magukhoz mást esetleg még nyers, olajba áztatott savanyúkáposztát. A Jézusváráshoz hozzátartozott a takarítás, a meszelés, sőt Szeged-Alsóvároson az ajtót is résnyire nyitva hagyták, hogy Jézus be tudjon jönni.
A Nyitra megyei Bajmócon különös szokás élt: a családfő papnak öltözött, majd az egész családot meggyóntatta, bűneiket pedig rájuk olvasta.
„Hazamegyek” – Hajléktalanszállóról bérlakásba
Két teljesen különböző sors, de egyvalami közös volt: az otthontalanság. Két, hosszú évekig hajlék nélkül élővel beszélgettünk, akik lehetőséget kaptak, hogy egy-egy fővárosi bérlakásba költözhessenek.
A legtöbb helyen a gyerekek kántáltak, mendikáltak (mindkét esetben karácsonyi dalokat énekeltek; a mendikálás egyébként koldulást jelent) a délutántól kezdve pénzért, élelemért. Kúti István helytörténésznél olvasom: a Szerencs közeli Legyesbényén „délután 3-4 óra között kezdték az iskolás gyerekek a kántálást. Barátok, barátnők, testvérek, unokatestvérek, osztálytársak, iskolatársak összeálltak és együtt járták a falut. Felkeresték a csoportban lévők rokonainak, ismerőseinek a házát. Bementek az udvarra, és az ablakon bekiáltottak: »Szabad-e az Istent dicsérni?« A válasz vagy az volt, hogy »Szabad«, vagy az, hogy »Dicsérd, ahogy tetszik [ahogy tudod]«.” A gyerekek este nyolcig kántáltak (a háziasszonyoktól általában néhány szem diót, mogyorót, mákos vagy diós kalácsot kaptak. „Este 8 óra után már a legények és a nagylányok alkottak vegyes kántáló csoportokat. Éjfélig járták a falut, a gyerekekhez hasonlóan énekelve. Őket étellel, itallal kínálta meg a háziasszony. […] Éjfélkor elcsendesedett a falu, mindenki az éjféli misére ment, a falut járó betlehemes csoportok is.” A templomban a merészebbek elvitték a 13-a, Luca napja óta készített Luca-széket. Ráállva megláthatták, hogy az összegyűltek között ki a boszorkány.
A mise után véget ért a böjt. Az asztalokra disznótoros került és aranyvíz (éjfélkor húzták a kútból; ebben a vízben fürdette Mária Jézust). Sok helyen kocsonyát ettek. Bármi is volt a menü, a háziasszonynak, mintha csak a spanyol etikett egyik szigorú szabályának kellene ma már felfoghatatlan módon engedelmeskednie, a vacsora alatt végig ott kellett ülnie az asztalnál. Ha felkelt – így a néphit Kaposi Edit etnológus és Széchy Ágnes újságíró egy régi tanulmánya szerint – a következő évben nem lettek jól ülő kotlósai.
Legyesbényén az éjféli mise után fél 6-ig, a pásztorok miséjéig fiatal házaspárok járták a falut, és kántáltak, felkeresték a szülőket, a rokonsággal (sógorok, komák) alkottak kántáló csoportokat a pásztorok miséjéig. A házaspárok megkezdték a kántálást valamelyikük szüleinél, és mentek sorba a rokonokat, barátokat. Énekeltek, ettek-ittak, de mulatozásba nem csaphatott át a vendégjárás. Ahogy Kúti István írja: „Karácsony vigíliáján végeredményben 4 órától hajnali fél hatig karácsonyi énekektől zengett az egész falu. Felejtették a haragot, a megbántást, és tiszta szívvel, öröménekekkel köszöntötték a Messiás születését…”
December 25-én, karácsony első napján másutt még kora reggel is énekeltek. A gyerekek köszöntőztek, de jártak a regősök is. kifordított subában, láncos bottal, a nyírfavesszővel és köcsögdudával. A regősének varázslat: segítséget ad a következő évi bő terméshez. (A szokás a 70-es évekig még élt Vas megyében.) Aznap ebédkor az asztalra december 1-jétől „hízóba fogott” pulyka vagy más szárnyas került, hogy vele a házból elrepüljön a bánat. A kérők ezen a napon megjárhatták. Ha szárnyassal kínálták őket az igent, ha malaccal, az pedig nemet jelentett. A sült után falun falun mézes-mákos tésztát ettek, most már ugyanúgy a német eredetű bejgli a divat, mint a városokban.
Mit olvassunk az ünnepek alatt? Kormánypárti és ellenzéki politikusok segítenek
Mit olvas most szabad idejében Hollik István és Lázár János? Na és Karácsony Gergely, Dobrev Klára, Jakab Péter, Donáth Anna, Kunhalmi Ágnes és Ungár Péter? Megkérdeztük!
December 26-án, a második ünnepen, illetve karácsony másnapján az első vértanú, István nevenapján sok helyen rendeztek bált.
December 27-én pedig, János napján bort szenteltek. A kocsmákban napjainkban is gyakran emlegetett János-áldás innen ered. Szokás volt ekkor „Jánosolni” is: azaz a Jánosoknak csoportos névnapi köszöntőt tartani sok borral, csirkepaprikással és fánkkal. A templomban szentelt borral beteg embereket, állatokat gyógyítottak, de öntöttek a hordókba is, hogy tönkre ne menjen a bor.
December 28-án Heródes gyermekmészárlását idézi az aprószentek ünnepe. A naphoz különös szokás társult, a suprikálás vagy aprószentekelés. Az utóbbival Erdélyben még találkozhatunk. A házról házra járó fiatal fiúk ostorral vagy fűzfavesszővel nem túl erősen a lányok fenekére vernek, hogy ezzel is segítsék a termékenységet és egyebeket. Van, ahol ezt mondják: „Friss légy, dolgos légy, jó sütő-főző légy, jó szövet-fonó légy, beteges ne légy, keléses ne légy…”
Január 6. A szilveszteren, az éjszakai gonoszűzésen, a lencsén átugorva eljutunk a karácsonyi időszak végpontjához, a vízkereszthez. Jézus megkeresztelésére, a háromkirályok érkezésére és a kánai menyegzőre emlékezünk ezen a napon. Ekkor kezdődik a farsang. A háromkirály-járás vagy csillagjárás a protestáns közösségekre volt jellemző. Gáspár, Menyhért és Boldizsár az Angyal és Heródes kíséretében jár házról házra. Rugós csillagot visznek magukkal, felidézik az egykori betlehemi csillag útmutatását.
