Bálint Éva autizmussal él, 80 százalékos rokkant, így jól ismeri a fogyatékkal élők problémáit. Ezért is gondolta úgy, hogy részt kell vennie az erről szóló közbeszédben, amely szerinte főleg az otthonápolási díj körül forog. Éva arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az otthonápolás csak addig megoldás, ameddig a szülők élnek, ráadásul nem ad lehetőséget az önállóságra olyan fogyatékkal élőknek sem, akik erre képesek lennének. Petíciót is indított, amit több mint tizenkétezren írtak alá, eredménye azonban nem lett, legalábbis egyelőre. A terjedelmes irományban azt kéri az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális ügyekért felelős államtitkárától, Fülöp Attilától és Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy terjesszék a parlament elé a rokkantsági járadék és a fogyatékossági támogatás emelését, mindkettő minimális összege legalább 50 ezer forint legyen.
Bár Bálint Évának autizmusa miatt felmentése van a maszkviselés alól, azért viseli a maszkot: nem szereti, ha rászólnak, és a vírust sem szeretné elkapni. HÉV-vel érkezik a találkozóra, amint Gödöllőre beszéltünk meg. A cukrászdában hosszasan válogatunk a sütemények között, és közben a 38 éves Éva elmeséli, hogy mit jelent autizmussal élni. – Problémám van az alkalmazkodással, az íratlan szabályok betartásával, a váratlan helyzetekkel, és ragaszkodom az állandósághoz – sorolja rutinosan.
Nyolc órában egy munkahelyen a speciális adottságai miatt nem is tudna elhelyezkedni. Nyolcvan százalékos rokkantként 41 ezer forint rokkantsági ellátást és 30 ezer forint fogyatékossági támogatást kap havonta, ezen kívül a szociális foglalkoztatóban, heti húsz órában keresett, csekély összegre támaszkodhat – itt elmondása szerint óránként 390 forintot lehet keresni. Üveget címkéznek vagy csomagolnak, de Éva például szép keresztszemes hímzést is tud készíteni. Bár szeret ott dolgozni, azt igazságtalannak találja, hogy sem betegszabadság, sem fizetett szabadság nem illeti meg, pedig számára az ott keresett pénz jelentős jövedelem.
Éva sokat és néha csapongva mesél, de látszik, hogy sokat olvas, és lelkiismeretesen követi nem csak a járvánnyal, hanem a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos híreket is: például értesült arról is, hogy nemrég pert nyert hat budapesti család, akik csak lakhelyüktől távol, egy nagy létszámú intézetben tudták volna elhelyezni fogyatékkal élő gyermeküket. A bíróság azt mondta ki, hogy az állami szervek mulasztása súlyosan sérti a személyiségi jogokat, és a felperes szülők gyermekei számára azonnal létre kell hozni támogatott lakhatási férőhelyeket. Fejenként 5 millió forint nem vagyoni kártérítést is megítélt a bíróság a szülőknek, akik hosszú időn keresztül hiába kértek megfelelő állami segítséget, hogy nyugdíjasként ne egyedül viseljék a folyamatos otthongondozás terheit.
Éva szerint ez a történet is jól mutatja, mi a probléma: azt mondja, hogy nem akar azok ellen beszélni, akik az otthonápolási díj emeléséért küzdenek, de úgy látja, hogy a nyilvánosságban szinte csak erről van szó. Pedig ez csak addig megoldás, amíg a szülők élnek, ráadásul az önálló élethez sem nyújt segítséget azoknak a fogyatékkal élőknek, akik képesek erre. Az önálló élet ugyanis nem olcsó, a fogyatékossági ellátás és a rokkantsági támogatás pedig alacsony.
Évának elmondása szerint szerencséje van: egy telken, de külön lakrészben élhet a testvérénél és annak párjánál. Ha ez nem így lenne, a helyzete sokkal nehezebb volna: 80 százalékos rokkantsági ellátása és fogyatékossági támogatása együtt 71 ezer forintot tesz ki. Ha ebből még lakhatásra is költenie kellene, képtelenség lenne ennyi pénzből kijönni. Tapasztalta szerint elhelyezkedni nem könnyű, a munkáltatók nehezen alkalmazkodnak a fogyatékkal élők igényeihez, és olyat is tapasztalt az ismeretségi körében, hogy a munkáltató csak az adókedvezmény miatt foglalkoztatta a fogyatékkal élő munkavállalót, és amint ez nem járt, el is bocsátotta.
Az aláírásgyűjtést az Ahang oldalán indította: kezdetnek a fogyatékossági és a rokkantsági ellátás minimális összegét kellen szerinte 50 ezer forintban meghatározni. Az emeléssel kapcsolatban igencsak merész elképzelési vannak (évi 50 százalék), de amikor ezt megemlítem, csak nevet. – Keveset nem szabad kérni, mert a politikusok úgyis lealkudják – mondja, viszont ahhoz mindenképpen ragaszkodna, hogy a juttatások kövessék a mostanában különösen gyorsan növekvő inflációt.
