A három vidéki nagy egyetem működési modellváltása melletti érvek valósak, ugyanakkor egy ilyen horderejű kérdésben nem ilyen rapid módon, hanem széleskörű egyeztetések után és dokumentált információk birtokában kellett volna dönteni – mondta a Magyar Hangnak Fábián István, a Debreceni Egyetem korábbi – 2010 és 2013 közötti – rektora. Mint arról beszámoltunk, a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem mellett a Debreceni Egyetem szenátusa is megszavazta, hogy az eddig állami fenntartásban működő felsőoktatási intézmény a jövőben alapítványi finanszírozásban folytassa a munkát.
Szemben a pécsi és a szegedi szavazással a cívisvárosi egyetem szenátusán ellenszavazat nélkül ment át a modellváltásról szóló javaslat. Ezt követően 21 debreceni professzor közös nyilatkozatban szólalt fel a folyamat ellen. Egyébként úgy tudjuk, a neves tanárok-kutatók álláspontja abban megegyezik, hogy nem úgy kellett volna a modellváltást előkészíteni, ahogyan történt, ám az új finanszírozási forma megítélését illetően akadnak különbségek az álláspontokban.
Fábián István kérdésünkre a kiadott állásfoglalásról azt mondta, hogy azért született, mert vannak professzorok, akik szerint nem az általános egyetemi értékek és gyakorlat szerint döntöttek az intézmény modellváltásáról. Felidézte, főként az alapítványi átmenet előkészítésével szemben fogalmazott meg kritikát. Az egyetem közössége nem kapta meg a 2021 és 2024 közötti időszakra szóló intézményfejlesztési tervet, és a modellváltási stratégiát sem ismerhették meg, elmaradt az „egyeztetés az egyetem történetének talán legnagyobb horderejű változás tervéről, céljáról, indokairól”. Továbbá álláspontjuk szerint semmi sem indokolta a szenátus rendkívüli ülését. Mivel a folyamat a nyilvánosság kizárásával és néhány nap alatt történt, „erős a gyanú, hogy az átalakítás elsődleges célja nem az oktatás és tudományos színvonal emelése” – írták.
A korábbi rektor azt mondja, hogy a kiadott nyilatkozatra a Debreceni Egyetem részéről reakció nem érkezett. Volt viszont az egyetemi polgárok részéről, sokan egyetértettek azzal, s persze akadtak, akik nem.
Felvetésünkre – miszerint az oktatásirányítás érvei alapján az alapítványi fenntartás rugalmasabb működési feltételeket teremt, az oktatás színvonalát emeli, a közbeszerzési eljárások pedig egyszerűsödnek – azt felelte, hogy ezek valós problémát jelentenek. Ezekről még a rektorsága idején a rektori konferencián is sok szó esett, mert a működés szempontjából a gazdasági szereplőkkel való együttműködés és a közbeszerzések ügye is kardinális kérdés. Úgy fogalmazott, hogy a magyar felsőoktatásnak a hazai álláspiacot kellene kiszolgálnia. Ám az állam a céljait szolgáló feladatok ellátására most beékel maga és az intézmények közé egy alapítványt. A volt rektor szerint a fenntartóváltás hozadékaként belengetett könnyítések jogszabály-módosítással a jelenlegi struktúrában is biztosíthatók volnának.
– Annak idején egyetlen ilyen változtatással került az államháztartási törvény hatálya alá a teljes magyar felsőoktatás. Ez az államháztartási törvény most olyan feltételeket szab a felsőoktatás gazdálkodására, ellátására, ami nehezíti a működését. Ezen ugyanígy, lényegében egyetlen tollvonással lehetne változtatni, ha erre lenne politikai szándék. Más szabályok is ekként lehetnének módosíthatók állami fenntartás esetén is. Ezen kívül a fenntartóváltással az eddig állami tulajdonban lévő, de egyetemi kezelésbe adott jelentős méretű ingatlanállomány, földterület és egyebek is a lényeget tekintve magánvagyonná alakulnak – jegyezte meg.
Fábián István felhívta továbbá a figyelmet, hogy a magyar alapítványi modell nem emlékeztet máshol meghonosodott működési formára. Mint mondta, az Egyesült Államokban működő alapítványi egyetemeket – például a Yale, az MIT – magántőkéből hozták létre, és nem állami fenntartásúból váltak magánegyetemmé, továbbá a belső szabályozásuk teljes körű autonómiát biztosít számukra, a pártpolitika jellemzően nem érvényesül az irányítótestület kialakításában. Az eddig működési formát váltó hazai intézményeknél viszont ez a szempont kivétel nélkül érvényesült – magyarázta, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban a kuratóriumi tagság is meghatározott időre szól. Vagyis akár lehetne működőképes az alapítványi fenntartói modell, de nem ezekkel a feltételekkel – szögezte le.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen üzenete van annak, hogy Szegeden és Pécsett megjelent az ellenvélemény a szenátusi ülésen és azóta is vannak pengeváltások a történtek miatt, Fábián István azt felelte: a két másik intézményben olyasmi történt, aminek a teljes magyar felsőoktatásra nézve van tanulsága. Még ha rövid idő alatt is kellett lebonyolítani, de legalább voltak fórumok, kialakult vita a kérdésről, ahol előkerültek problémák. A Szegedi Tudományegyetem szenátusi szavazási eredménye alapján nem lehet állítani, hogy az intézmény teljes polgársága a döntés mögött állna, és inkább az látszik, hogy nagymértékű a bizonytalanság. – Ezek a viták azért fontosak, mert felszínre hozzák a problémákat, kérdéseket, amelyekre választ vár az intézmények közvéleménye – jegyezte meg.
