Egyre kevesebben képesek lakást venni, az alacsony jövedelmű háztartások pedig túl sokat költenek a megszerzett ingatlan megtartására és fenntartására – derült ki a Habitat for Humanity éves lakhatási jelentéséből, amelyet a Népszava ismertet.
A Habitat for Humanity Magyarország szakértői szerint tavalyhoz képest nemhogy érdemben csökkent volna a lakhatási szegénységben élők száma, de jelentős erőfeszítések nélkül a társadalmi egyenlőtlenségek csak fokozódni fognak.
A koronavírus-válság újraértelmezte és sokszorosan megerősítette a biztonságos és megfizethető lakhatás fontosságát, mert a védekezés fő eszköze az otthonmaradás – többek között ezt hangsúlyozta az idén kilencedik alkalommal közreadott éves lakásjelentés, hozzátéve, hogy a legrosszabb anyagi és szociális helyzetben lévők szenvedték meg leginkább a válság következményeit. Ők azok, akik nem tudtak otthonról dolgozni, illetve gyermekeik nem, vagy csak nehezen kapcsolódhattak be a digitális oktatásba. A kormány intézkedései pedig alig segítették ennek a lakhatási szegénységben érintett, nagyjából 3 millió főre becsült tömegnek az életét – jelentette ki Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója.
Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont alapítója azt emelte ki, hogy idén ugyan minden eddiginél több pénzt költ a kormány lakhatási célokra, de változatlanul nem a rászorulók kapnak segítséget. Idén a központi költségvetésből tizenegyszer annyit fordítanak szociálisan nem célzott, mint rászorultság alapján adott támogatásokra.
Évek óta visszatérő gondot jelent az is, hogy a lakhatásnak nincs meghatározott helye a kormányzati hierarchiában, ezért a lakhatási ügyek folyamatosan szétaprózódnak, a kormányban nincs egy felelőse a területnek, a belső erőviszonyok és ad hoc ötletek határozzák meg a döntéseket, nem pedig valamilyen átfogó vízió – hangzott el a Habitat helyzetértékelésén.
A tanulmány kitér az önkormányzati bérlakásszektor helyzetére is, ahol ugyan több fővárosi kerület és néhány nagyváros is hozzákezdett a lepusztult lakásállomány felújításához, de tavaly az ingatlanok száma még tovább csökkent, már csak 105 ezer lakás van települési tulajdonban, építeni pedig mindössze 120 ilyen lakást sikerült az országban. A Habitat átfogó nemzeti lakásprogramot sürget, aminek részeként az önkormányzatok külön forráshoz jutnának bérlakások építéséhez.
Egyre kevesebben képesek lakást venni, az alacsony jövedelmű háztartások pedig túl sokat költenek a megszerzett ingatlan megtartására és fenntartására – hangsúlyozza a jelentés. Míg az alsó jövedelmi ötödben a hitellel rendelkező háztartások jövedelmük közel 40 százalékát fordítják törlesztésre, addig ugyanez az arány a leggazdagabb tizedben csak 6 százalék. A magyar lakások hatodának van közüzemi tartozása, de ennél sokkal többen csúsznak meg időnként a fizetéssel.
A Habitat azzal számol, hogy a járványhelyzet következtében nő a háztartások eladósodásának kockázata, hiszen augusztusi felmérések szerint a munkavállalók harmadának csökkent a jövedelme a válság miatt, viszont csak a háztartások felének van két hónapra elegendő tartaléka. Ezért a kutatók egy alapos helyzetfelmérésre épülő átfogó adósságkezelési programot is sürgetnek. Ugyanilyen adatgyűjtésre lenne szükség az akadálymentes lakások és közintézmények összeírásához, mert ma azt sem tudja senki az országban, hány szociális lakásba költözhetne be egy mozgássérült bérlő.
Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka számít energiaszegénynek, azaz nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, amely a tisztességes életminőséghez szükséges. A legalsó jövedelmi ötödben a háztartások 40 százaléka szilárd tüzelővel, többnyire fával fűt, aminek következménye az ország légszennyezettsége.
A lakhatási szegénység felszámolásáért küzdő szervezet szerint szükség lenne a 2015-ben megszüntetett központi lakhatási támogatás visszaállítására, a fogyasztás mértéke szerint sávosan emelkedő rezsiárak bevezetésére, célzott lakásfelújítási támogatásra, a szociális tüzelőtámogatás bővítésére és fűtéskorszerűsítési programokra, mert félő, hogy a járvány nyomában járó válság tovább növeli a lakhatási szegénységben élők számát Magyarországon.
