
A sírjánál gyalázta XVI. Benedeket a rá következő egyházfő, Ferenc pápa – ezt állítja a most elhunyt Szentatyáról írott elemző cikkében a Mandiner főmunkatársa. Szilvay Gergely cikkének címében egyben azt üzeni, következőnek egy igazi pápát vár. A lead sem kevésbé erős: „Ferenc nem reformpápa volt, hanem káoszpápa, aki imádott első lenni bármiben, és rendrakás helyett rendetlenséget hagyott maga után.”
Szilvay a cikkét a Facebook-oldalán a következőkkel vezette fel: „Mostanában divat az egyházkritika, meg divat a szinodális út (ami szerintem tévedés). Ezek szerint Ferenc kritikusainak, sőt a laikus kritikusainak is joguk van hangot adni álláspontjuknak. Akkor én most hangot adok ilyesminek. Ferenc nem volt jó pápa. Közepes átlagpápa volt, csak hát az előző évszázadban megszoktuk a jó pápákat. Valamiért a Szentlélek őt sugallta a bíborosoknak legutóbb. Nem reformpápa volt, hanem káoszpápa, de valamiért a Gondviselés egy kicsit káoszt akart az egyházban. Biztos megvolt az oka.”
Mindez azért is érdekes, mert lapja, a Mandiner eközben címlapon búcsúzott a pápától. A búcsúztatáson ott volt Orbán Viktor miniszterelnök, Sulyok Tamás államfő és Semjén Zsolt kormányfőhelyettes is. Orbán a temetés után azt nyilatkozta a TV2-nek: „Mondhatom, hogy fölbujtóm, bátorítóm és biztatóm volt minden békekezdeményezésben, tehát nagyon sokat köszönhetek neki, támaszt is nyújtott, egy barátot vesztettem el, és Magyarország is elveszítette egy barátját, mert a Szentatya szeretett bennünket. A gyász ezért kétszeres volt a mai napon a vállunkon”. Ferenc halála után még Bayer Zsolt is sajnálatának adott hangot azért, mert korábban demens vénembernek nevezte a Szentatyát.
Szilvay a cikkét egy anekdotával kezdi, melyet elmondása szerint az ismerősétől hallott. Az újságíró szerint XVI. Benedek temetésén Ferenc pápa a sírnál félhangosan azt mormolta: na, végre ettől az embertől is megszabadult. De azt elismeri Ferencnek a szerző, hogy az egyszeri hívekkel kedves volt.
A szerző cikkében olyanokat ró fel a pápának, hogy többértelmű kijelentéseket tett, majd a szabadelvűbbekre mutatott rá utólag helyes értelmezésként. Mindezt olyan témakörökben, mint a házasság, a gender és az LMBTQ témaköre. Szilvay kitér arra is, hogy Ferenc azt mondta, minden vallás út Isten felé. Ilyet viszont Szilvay szerint pápa nem mondhat, és szerinte nem is igaz. Továbbá felemlegeti a következőket is: „A teremtésvédelem katolikus védjegye alatt viszont a környezet- és természetvédelem progresszív körökben divatos változatát tette magáévá, ahogy a bevándorlás ügyében és az egyenlőség ügyében is hasonló elveket vallott, szembe menve a szeretet rendjének klasszikus keresztény elvével. Ferenc nem volt konzisztens, gyakran keveredett ellentmondásokba. Egyszer »nem ítél«, aztán ítél.”
Bár Ferenc pápát migrációügyi álláspontjáért egy időben szokás volt támadni magyar kormányközeli körökben, egy ideje, különösen a pápa látogatása óta, ezek a hangok visszaszorultak. A Szentatya halála után éles kritikát már leginkább csak a kormánytól eltávolodott publicista, Szakács Árpád fogalmazott meg: „Ferenc pápa valójában egy gyenge karakter volt, aki Isten helyett egy másik erőt választott, egy piti végrehajtó volt a nagy globalista sátáni gépezetben. Ha erős karakter lett volna, más utat választ. Nemsokára az is kiderül, évszázadok óta Ferenc pápa az első olyan egyházfő, akinek semmilyen öröksége nincsen, tetteinek csak következményei lesznek. Követendő hittétellé emelte a képmutatást, a hazugságot, az aljasságot.”