Ez már nem az a ház, amely a felmenőim emlékeiben élt. Hihetetlen volt látni, mi minden tartozott egykor a családomhoz, de ez inkább egy múzeumi élményhez hasonlít – mondta négy éve készült interjúnkban Szegedy-Maszák Marianne, Weiss Manfréd dédunokája. Az iparmágnás Amerikában született leszármazottja Csókolom a kezét című könyvének magyar megjelenése alkalmából 2014-ben érkezett Budapestre, ahol egy városi sétán bejárta a család egykori birodalmát, köztük az Andrássy út 116. alatti villát is.
Az épületben, a szomszédos telken álló, egykor szintén Weiss Manfréd tulajdonában lévő társával együtt úgy koncentrálódik a múlt emlékezete, akár egy múzeumban. Csakhogy a két villa intézmény és kiállítási tárgy egyszerre, mintha a múzeumban maga a múzeum lenne közszemlére téve. Ha nem tűnne feleslegesen terheltnek napjainkban a fogalom, azt is mondhatnánk: szimbolikus helyszínekről van szó. Az épületek története a boldog békeidők prosperitásától a zsidóasszimiláción, az antiszemitizmuson, a nácizmus pusztításán és a kommunizmus érdektelenségén át a NER-lovagok szilaj meneteléséig fest fejlődéssel, reménnyel, tragédiával és cinizmussal színezett ívet. Weiss Manfréd egykori otthonát Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje butikhotellé alakítja.
Az Andrássy út 116. szám alatt álló villát a híres bécsi építész, Otto Wagner munkatársa, Kallina Mór (egyebek mellet a Budai Vigadó, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, és a Dísz téri Honvéd-főparancsnokság alkotója) tervezte Szabó Albert számára, aki az 1877-ben elkészült épületet nem sokkal később eladta Bródy Zsigmondnak, a Neues Pester Journal tulajdonos-főszerkesztőjének. Tőle vásárolta meg a villát Weiss Manfréd 1894-ben.
Apró fricska a nemességnek
Weiss Manfréd 1857-ben született Pesten, ahová a nagyapja költöztette át a családot Csehországból. Baruch Weiss kis pipakészítő műhelyet vitt a Rumbach Sebestyén utcában, a fia már lekvárral kereskedett, unokái (Manfréd mellett Berthold) pedig katonai termékekkel csináltak nagy üzletet. 1882-ben nyitották meg konzervgyárukat, amely a puskaporos európai légkörben alig egy évtized alatt hadianyag-üzemmé változott, és az egyre fokozódó termelés, no meg egy szerencsétlen baleset miatt a szűk (és tűzveszélyes) belvárosból a szinte lakatlan Csepel-szigetre költöztek.
1896-tól Weiss Manfréd egyedül irányította a gyárat, amely két évtized alatt Európa egyik vezető nehézipari központjává nőtte ki magát. A másfél száz emberrel indult üzemnek 1917-ben már 27 ezer dolgozója volt, és több mint 300 millió lőszert állított elő. Sikerének titka feltehetően sokat idézett mottójában keresendő. Amikor Ferenc József 1896-ban nemesi címet adományozott Weiss Manfrédnak, a nagyiparos a hagyományoknak megfelelően előnevet és jelmondatot választhatott magának. Weiss az üzemére utalva, és talán apró fricskaként a magyar nemesség felé, a „csepeli” előnevet vette fel, jelszava pedig ez volt: labor omnia vincit, vagyis a munka mindent legyőz.
Semmi sem állíthatja meg Orbán Viktor török barátját a Közvágóhídnál? - Magyar Hang
A védett épületek jó részét lebontják, 45 méter magas tornyokat is építenek. A műemlékvédők még próbálkoznak.
A mágnás mesés vagyonának tekintélyes részét fordította jótékonysági célokra, ezt a hagyományt a család Weiss Manfréd halála után is folytatta. Jelentős mértékben járultak hozzá Csepel fejlesztéséhez, utakat építtettek, házakat emeltettek, támogatták a csepeli izraelita és keresztény felekezeteket, diákszövetségeket, karitatív szervezeteket, illetve ingyenkonyhákat finanszíroztak. A nagyiparos 1904-ben elhunyt felesége, Wahl (Weiss) Alice emlékére 1910-ben szülőotthont létesített. A főváros egyik legmodernebb, ingyenes egészségügyi intézményében nyolc év alatt több mint 5 és fél ezer gyermek jött világra. Az első világháború utolsó évében a család a bárói címet is megkapta, egy évvel később azonban, a Tanácsköztársaság alatt az üzemet államosították. Weiss Manfréd ekkor öngyilkosságot kísérelt meg, csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Egészségét azonban már sosem nyerte vissza, 1922. december 25-én agyvérzésben hunyt el.
Alku a család életéért
Weiss Manfréd egyik lánya, Marianne Kornfeld Móric bankárhoz, Daisy pedig ifj. Chorin Ferenc bányatulajdonoshoz ment feleségül. A házasságok útján létrejött Weiss–Kornfeld–Chorin család jelentőségéről sokatmondó adat, hogy a Horthy-rendszer idején a magyar GDP 10 százalékát az ő tevékenységeik állították elő. A birodalom középpontjában pedig a két Andrássy úti villa állt: az, amelyben Weiss Manfréd élete utolsó évtizedeit élte, és a 114. alatt található szomszédja, amelyet lánya, Daisy számára vásárolt.
Amikor a németek 1944 márciusában bevonultak Magyarországra, Heinrich Himmler SS-főnök Kurt Bechert jelölte ki a zsidó vagyon kisajátítására. Az alezredes gyorsan lefoglalta a két Andrássy úti villát, és azon melegében berendezkedett a 114. alatti épületbe, amelynek tulajdonosa, a Weiss Manfréd-iparkonszern irányítója, Chorin Ferenc akkor már egy ausztriai koncentrációs táborban raboskodott.
Az üzletember sógorával, Kornfeld Móriccal egyetemben konzervatív hazafinak vallotta magát egész életében, ebből a polgári öntudatból pedig egyenesen következett a náciellenes attitűd. Nem meglepő módon így Chorin minden erejével az angol orientáció erősítésén dolgozott, és támogatásáról biztosította a hitleri Németország egyre erőteljesebb fenyegetésére figyelmeztető fórumokat, köztük az 1938-ban induló Magyar Nemzetet is. A megszállás napján elmenekült a fővárosból, a zirci apátságban lelt menedékre, a Gestapo azonban napokon belül elfogta, és egy Bécs melletti lágerbe, Oberlanzendorfba szállították (sógora, Kornfeld Móric Mauthausenbe került).
A sikeres üzlethez néha nem árt egy felcsúti lakcím - Magyar Hang
Milliárdok ömlenek a műemlék-felújításba, miközben lebontották az örökségvédelmi rendszert.
Chorin Ferenc a kellő lelki és fizikai „előkészítés” után összetörve, megfélemlítve került vissza Budapestre, ahol Kurt Becher ajánlata várta: az iparkonszern feletti ellenőrzésért cserébe a család megkapja a portugál vízumot. A náci Németország a megállapodásnak köszönhetően bekebelezte Weiss Manfréd életművét, családja azonban Chorin Ferenc vezetésével Ausztrián és Svájcon Portugáliába menekülhetett. Innen vándoroltak ki 1947-ben az Egyesült Államokba.
Becher, akit lelkes és hatékony munkájáért Himmler 1945 januárjában ezredessé léptetett elő, az Andrássy úti villából irányította az ország gazdasági kifosztását. Májusban tartóztatták le, azonban a nürnbergi perben csak szemtanúként idézték be, Kasztner Rezső, a Vaada, vagyis a Budapesti Segély-és Mentőbizottság nevű zsidó szervezet egyik vezetőjének vallomása nyomán Becher szabadon távozhatott. Az egykori SS-ezredes üzletemberként tevékenykedett a továbbiakban, a hatvanas évekre Nyugat-Németország egyik leggazdagabb embere lett.
Katari nagykövetség és butikhotel
A Weiss Manfréd Acél- és Fémművekre, a család további ingatlanjaival együtt a nácik után a kommunisták tették rá a kezüket. Az iparkonszern 1950-től Rákosi Mátyás nevét vette fel, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött tovább. A két villa évtizedekig a kormány vendégházaként funkcionált, az elmúlt években állapotuk jelentősen leromlott, talán ennek is köszönhető, hogy bár az állam többször is igyekezett túladni rajtuk, a Köztársasági Őrezred vagyonkezelésében lévő épületekre nem akadt vevő.
Egészen 2015-ig, amikor a Katari Állam megvásárolta az egykor Weiss Daisy és Chorin Ferenc tulajdonában álló, Andrássy út 114. alatti villát. Bár az állami árveréseken korábban jelentős árcsökkenést követően alig több mint 500 millió forintért hirdették meg az épületet, Katar a dupláját, egymilliárd forintot fizetett érte. Az eladáshoz a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Fővárosi Kormányhivatal is hozzájárult. Erre azért volt szükség, mert a vevő az ingatlant diplomáciai célból vásárolta meg: az akkori tervek szerint ott nyílt volna meg a Katari Állam budapesti nagykövetsége. A villa azonban a mai napig üresen áll, a kerítést Orbán Viktor jó barátja, a miniszterelnök repülős útjait finanszírozó Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. logójával díszített fekete falapok borítják, rajtuk a vállalkozás jelmondata: Építeni szeretünk.
Weiss Manfréd egykori otthonát egy évvel később adta el az állam egy meglehetősen érdekes árverésen. Az épületet 2016. december 27-én hirdették meg, másnap tartották a megtekintést, és január 10-én már le is zárult a procedúra. A villára két jelentkező akadt, közülük a győri vállalkozó, a Tiborcz István közeli barátjaként ismert Paár Attila került ki győztesen: licit nélkül a 722 millió forintos kikiáltási áron szerezte meg az épületet. Ezt követően idén október elején a Tiborcz érdekeltségi körébe tartozó BDPST Group jelentette be, hogy a villát butikhotellé alakítják.
Királyi palota: lesz ugyan lovarda, de hol vannak a lovak? - Magyar Hang
A palotaegyüttes teljes rekonstrukciója a tervezett 200 milliárd forintból nem megoldható - véli több szakértő.
Az épületet eredetileg Paár cége, a West Hungária Bau szerezte meg, ám a hotel fejlesztésére létrehozott projektcégben már 50-50 százalékon osztoznak a BDPST-vel, vagyis közösen finanszírozzák a Gábor és Svejkovszky Építésziroda tervei alapján lezajló egymilliárd forintos beruházást. Az 1885 négyzetméteres épületet szerkezetkész állapotig visszabontják, megtartva és felújítva az eredeti homlokzatot, illetve az építészeti szempontból értékes eredeti elemeket. A villa a beruházók szándéka szerint megújulva is Budapest fő sugárútjának fontos eleme lesz: „A butikjelleget kihasználva szezonoktól függetlenül stabil, kiegyensúlyozott foglaltsággal számolunk” – fogalmazott Somlyai Zoltán, a BDPST-csoport üzletág-igazgatója.
Weiss Manfréd egykori villája, visszanyerve régi fényét – az alig elkerülhető történelmi párhuzamokon túl –, az iparmágnás jelszavát is új megvilágításba helyezi: a munka mindent legyőz.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!
