Van abban valami igazán megható, amikor egy pápa a húsvéti misét követően hagyja itt a földi létet. Ferenc pápa, aki II. János Pálhoz hasonlóan pápaként is ember maradt. Jó ember, igaz ember – írta Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke Ferenc pápa haláláról. A katolis egyházfő erkölcsi nagyságáról és őszinte emberszeretetéről emlékezett meg a Demokratikus Koalíció is.
Mint kiemelték: „a pápa olyan egyetemes értékekért küzdött, amelyek nem a szent könyvekben, hanem az emberi lélekben születtek. Világi baloldaliakat megszégyenítő hevességgel emelte fel szavát a gyengék, az elesettek, az üldözöttek mellett. Kezet nyújtott a katolikusok által addig megtagadott kisebbségek felé. Küzdött az egyházában burjánzó korrupció és pedofília ellen. Megpróbálta megmenteni az emberiséget önmagától, a világ elpusztításától.” – A történelem fogja eldönteni, hogy Ferenc pápa tettei elegendőek voltak-e a katolikus egyház megtépázott társadalmi elismertségének helyreállítására, a papi pedofília eltörlésére, a háborúk és a gyűlölet felszámolására – tették hozzá. A DK szeirnt a baloldal nem is kívánhatott volna magának és a világnak bölcsebb és jobb pápát, mint amilyen Ferenc volt. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a szeretet pápájának nevezte az elhunyt egyházfőt, és azt írta, hogy neki „a teremtő Isten legemberibb földi helytartója” volt, „akiben látta Isten valóságosnak vélt szeretetigazságát”.
Az MSZP így fogalmazott az egyházfőről: „a gyakran reformernek titulált Szentatya a szegények felé fordulással, az elitizmus elutasításával és progresszív gondolkodást tükröző gesztusaival, cselekedeteivel új fejezetet nyitott a katolikus egyház történelmében”. Karácsony Gergely azt írta: Ferenc pápa „szinte egyedüliként képviselte a humanizmus hangját az egyre ocsmányabb világban. A pápa, aki nem akart pápa lenni, de aki végül nemcsak a katolikusok, de minden jóakaratú ember nagyrabecsülését kivívta. Aki értette, micsoda felelősséget visel az ember a teremtett világért. Aki soha nem hagyta, hogy a világ különbséget tegyen ember és ember közé”. A pápát a világ legprogresszívebb vezetőjének nevezte, és azt is megjegyezte, hogy „a sors különösen nagy ajándéka”, hogy a családjával személyesen is találkozhatott vele. „Senki nem beszélt olyan szépen és értően Budapestről, mint ő. Talán nem véletlen, hogy a Teremtő éppen húsvétkor ragadta el tőlünk. Akkor ment el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá” – tette hozzá. Tompos Márton – noha nem vallásos – a következő szavakkal emlékezett meg a pápáról: az egyházfő bele mert állni olyan kérdésekbe, mint a homoszexualitás, a migráció, vagy éppen a fogamzásgátlás. – Tökéletes volt? Messze nem. Mindenben egyet lehetett vele érteni? Szintén nem. De következetes volt, és utat próbált mutatni egy egyre elveszettebb világban – írta a Momentum elnöke.
Őszinte részvétét fejezte ki Ferenc pápa halála miatt a Mi Hazánk Mozgalom is lapunknak eljuttatott közleményében. A Jobbik pedig arról írt, hogy „Ferenc pápa halálával nemcsak a katolikus egyház, hanem az egész világ elveszített egy olyan erkölcsi iránytűt, aki következetesen kiállt a béke, a szegények és az emberi méltóság mellett – vallástól, származástól és társadalmi helyzettől függetlenül. Brenner Koloman, a Jobbik elnökhelyettese meghatározó élménynek nevezte, hogy a Kossuth téren celebrált Szentmisén személyesen is részt vehetett.
Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök vagy a Fidesz, mint párt fél 12 előtt pár perccel még nem emlékezett meg a katolikus egyházfőről. Végül nem sokkal fél tizenkettő után roppant röviden így írt bejegyzésében: „Mindent köszönünk, Szentatya. Búcsúzunk.” Semjén Zsolt, a KDNP vezetője az alábbi szavakkal búcsúzott az egyházfőtől: „Hálával gondolunk Magyarország iránti szeretetére, a csíksomlyói kegyhelyünkön tőle kapott megerősítésre, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson személyes jelenlétére és a hazánkban tett apostoli látogatására, amellyel megerősített bennünket a keresztény Magyarország megtartásában.” Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke szerint Ferenc pápa „különösen kedvelte a magyarokat, kétszer is ellátogatott hazánkba az utóbbi években”, és azt is írta, hogy „személyében egy békepárti, a család szentségét hirdető egyházfőt veszítettünk”.
