Negyed három: kutyapárti gyülekező a Hősök terén. Az emberek feje fölött magyar színekbe oltott székely zászló kering, nagy sebességgel rohan a Műcsarnoktól a hét vezér, aztán a Szépművészeti múzeum felé. Nyomában egy szürke selyem zászló és táblák: Hallhass a szívedre, halált a színekre; Aki különbözik, az magányos; Legyen ön is egyforma!
Körben maga tömeg a szürke ezernyi árnyalatában. Ákos és Tóth Gabi dalok kavarognak a langyos április délutánon. A tér majdnem tele, lassan leáll a forgalom is az Andrássy úton.
A nemzeti zászló ismét feltűnik most éppen az ellenkező irányból, majd megáll a közelemben. Tulajdonosa – középkorú, szakállas férfi kokárdás kalapban – a székely és a magyar színeket Nagy-Magyarország szürke térképével komponálta egybe. Mint mondja, az emberi hülyeségkutató intézetet és minisztériumot képviseli, minden tüntetést személyesen vizsgál meg.
Megtelt a Hősök tere a kutyapárt Békemenetére
Legyen mindenki egyforma! címmel hirdetett rendezvényt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amelyre több ezren látogattak ki.
Ebben a pillanatban felhangzik a Párttal, a néppel egy az utunk. Mintha időviharba keveredtünk volna; mennyit énekelték itt ezt a régi nótát hajdani bolsevik május 1-jéken. A hangulat tovább fokozódik, amikor megszólal a szovjet (egyben mai orosz) himnusz, amely merész zenei eszközökkel a Roxette 1990-es Fidesz-himnuszába, a Listen to your heartba megy át, hogy aztán a Szojuz nyerusimi utolsó akkordjaival érjen véget. Ezzel a dallamkísérettel indulunk el a Kétfarkú Kutyapárt anatómiai sétájára, amelynek útvonala olyasmit formáz, amelyre a magyar sajtóban leggyakrabban az éppen a Millenárison tüntető Bayer Zsolt szokott hivatkozni.
Az élen haladó kutyakocsi a Fidesz-székházhoz közeledik, aztán ráfordul az Andrássy útra. A székház lehúzott redőnyei előtt rendőrök. Nincs sok dolguk, az embereket nem érdekli különösebben mi rejtezik a sokat látott falak között, igaz ebben a pillanatban egy árva zászló sem utal a palota tulajdonosára.
– Legyen mindenki Kovács Lajos! Mit különbözgetsz te itt? Minek annyi szín? Mi vagy te? Naplemente? – a kocsiról efféle üzenetekkel bombáz minket egy forradalmár külsejű, fiatal szakállas férfi. Az orosz követség előtt ismét felhangzik az orosz himnusz. „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy” – éneklik néhányan mellettem. Különös érzés. Utoljára öt éve, egy szentpétervári jégkorongmeccs előtt hallottam, akkor – kénytelen-kelletlen udvariasságból követve a közönséget – vigyázzba is álltam rá, mint annak idején úttörőként november 7-én.
Az orosz himnusz most Pussy Riot-számba megy át, ha jól sejtem éppen abba, ami miatt letartóztatták őket. A Kodály köröndnél, amit a menetet vezető szakállas férfi Kovács köröndnek nevez a már említett Kovács Lajos után, kört írunk le, és a Benczúr utcán haladva megközelítjük az orosz követségi rezidenciát. Ruszkik, gyertek vissza! – skandálja a lelkes tömeg. A szakállas férfi így tüzeli őket: „A ruszkik elmentek, de szerencsére a bennünk élő ruszkik itt maradtak!” (A délután legeredetibb mondatát a későbbiekben is többször hallhatjuk. Egyszer azoknak is fel kell tenniük a kezüket, akiknek a lelkében még mindig kis ruszkik élnek.)
Alig ezres tömeg a Millenárison Bayer Zsolt és a CÖF rendezvényén
A kormánypárti szimpatizánsok a Tisza Párt ellen demonstrálnak.
Közben felhangzik az Internacionálé, egy lány finom mozdulatokkal táncol rá, nem mintha a feltűnést keresné, hanem amikor az ember belső késztetésének engedve a ritmus hatása alá kerül. Nekem hirtelenjében Kádár János jut eszembe. Nem az Internacionálé, hanem a kifordított Ruszkik haza jelszó miatt. 1956. november 1-jén este éppen itt, a Benczúr és a Bajza utca sarkán közölte vele Andropov nagykövet (a későbbi szovjet pártfőtitkár), hogy azonnal Moszkvába kell mennie. A dolog őt is meglepte, de a ráosztott szerepet vállalva, mint az köztudott, három nap múlva muszkavezetőként, a Vörös Hadsereggel tért vissza.
Történelmi merengésemből a harmadszor felhangzó orosz himnusz zökkent ki. Tovább megyünk. Próbálom felfedezni a tömegben a székely-magyar zászlós férfit, de nyoma veszett. Nem tudom megkérdezni, milyen kutatási eredményeket rögzített. Felfedezem viszont Palotás János vállalkozót, az egykori politikust. Szürke selyeminget, sötétebb fényes öltönynadrágot visel. A tüntetőknek háttal halad, kezében mobiltelefon. Azt mondja, „élőzik”; hogy kinek, az nem derül ki, elsodornak mellőle. Időközben kijutnunk a Dózsa György útra, a műjégpálya felől közelítjük meg végállomásunkat, a Hősök terét.
Csúszik a program, szól az István a király és egyebek. A tömeg fárad. Öt óra felé közeledünk, amikor a beszédek elkezdődnek. Emlékezeteset senki nem mond, sok az (ön)ismétlés. Tovább megyek: a beszédek sajnos rosszak. A tüntetésnek erre a részére érdemesebb lett volna jobban felkészülni. A zárást viszont feldobta a bejelentés: a kétfarkúak megalapítják a KDNP-t, azaz a Központi Népi Dezinformációs Népi Propagandaeszközt, amelynek mindannyian az ügynökévé válhatunk.
Este after party az Aurórában, aki tud, menjen.
