Van-e jelentősége annak, mivel játszanak a gyerekek az óvodában? Ma Magyarországon átlagosan hozzávetőleg havi 130 ezerrel keres kevesebbet egy nő, mint egy férfi. Ennek számos oka van, ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy azok a szakmák, amiket az oktatás, a társadalom és a munkaerőpiac a nők számára kínál, rendszerint lényegesen kevesebbet fizetnek, mint azok a területek, amiket a férfiakhoz társítanak. Az Amnesty Magyarország kutatása arra az eredményre jutott, hogy a nemi sztereotípiákkal már az óvodában elkezdjük kinyitni a nemek közötti bérszakadékot.
„Nálunk a kislányok szerények, tipikus lányok. Egy kivétel van köztük, rövid hajú, vezető. A fiúk pedig elfogadták, hogy ez a keményebb lány irányítja őket. Ezt furcsállom. Arról szoktunk beszélni, hogy ebből a lányból nem olyan lesz-e, aki nem a fiúkhoz vonzódik” – így nyilatkozott az Amnesty és a Medián Közvélemény-és Piackutató Intézet 2023-as kutatásában részt vevő, 44 éves, nagyvárosi óvodapedagógus. Ugyanez a kutatás így idéz egy 41 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező szülőt: „összekeverünk két dolgot: más az, hogy gyerekként milyen játékokat játszik, és más az, hogy felnőttként milyen pozíciója van. Ez csak középiskola végére áll össze agyban”. A valóság ezzel szemben az, hogy a gyermekek már óvodás kortól azonosítják magukat a hozzájuk rendelt nemmel, elsajátítják, hogy melyek a „lányos” és „fiús” játékok, színek, tevékenységek.
„Két-három éves korukra a gyerekek identitásába a szülők, a környezet, a bölcsőde és az óvoda beépíti, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük a nemük szerint. Itt kezd el körvonalazódni annak a meggyőződésnek a magja, hogy fiatal felnőttként milyen pályát tartanak a saját nemük szerint elfogadhatónak” – hangsúlyozza Csernus Fanni, az Amnesty Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője.
A civil szervezet éppen ezért készített kutatást az óvodában és általános iskolában, valamint középiskolai korosztályban is. Az első két csoportban pedagógusokat és szülőket interjúztattak, a középiskolás fiatalok véleményét pedig kérdőíves felmérésben rögzítették. Az adatokból egy nehéz össztársadalmi feladat rajzolódott ki.
„Átérzem a pedagógusok és szülők nehéz helyzetét: egyszerre van bennük a vágy, hogy az egyenlőtlenségeket csökkentsék, miközben szeretnék azokat a mintázatokat is helyénvalónak tartani, amikben felnőttek, így átadják azokat a következő generációknak. Ez teljesen érthető, mindannyian ezzel küzdünk. Ugyanakkor lehetetlen vállalkozás, mert mindannyian kaptunk szexista mintákat. Nem azt mondom, hogy mindent ki kell dobni a gyerekkorunkból, de szembe kell nézni azokkal a káros és korlátozó mintázatokkal, amelyek már a születésünktől kezdve hozzájárultak a nemek közötti különbségek kialakulásához és elmélyüléséhez. Vagy mindenben a régi mintáinkat visszük tovább, vagy átértékeljük azokat, és akadályok helyett új lehetőségeket kínálunk az új nemzedékeknek. Ez a tét” – hangsúlyozta Csernus Fanni.
Az adatok többek között azt mutatják, hogy:
- A szülők és a tanárok egyszerre igazolják és adják át a következő generációknak a nemi sztereotípiákon alapuló társadalmi rendszer alapvetéseit, miközben látják is annak káros következményeit, ez az ambivalencia pedig a fiatalokra is egyértelműen hatást gyakorol. A középiskolás kitöltők kiugró többsége szerint a nemi identitástól függetlennek kellene lenniük a munkahelyi lehetőségeknek (92%), miközben minden harmadik kitöltő egyetértett azzal, hogy a nők elsődleges feladata, hogy gondoskodjanak otthonukról (34%), míg a férfiaké, hogy pénzt keressenek (33%). A kitöltők 25-27%-a gondolta úgy, hogy a mérnöki és informatikához kapcsolódó szakmák inkább a férfiaknak valók, míg a tanításhoz és ápoláshoz kapcsolódók inkább a nőknek.
- A középiskolás kitöltők 31%-a érezte úgy, hogy a nemi identitása hatással van a pályaválasztására, a fiatalok fele pedig úgy gondolta, hogy külföldön kevésbé befolyásolná szakmai jövőjét a neme.
- A hosszú évek óta mind társadalmilag, mind anyagilag méltatlanul alábecsült szakmák, amelyek a társadalom működése szempontjából elsődleges fontosságúak lennének és amelyekben a nők erőteljesen felülreprezentáltak, a fiatalokat szinte egyáltalán nem érdeklik. Egészségügyi dolgozó csupán 3-6%, pedagógus 5- 6% szeretne lenni.
- A nemi identitásában „egyéb” kategóriát jelölő fiatalok 72%-a és a lányok 70%-a tapasztalta már, hogy az iskolában pedagógusok „férfias” és „nőies” szakmákról beszéltek. Ezt a fiúknak is több mint a fele (53%) észlelte. A kitöltők 66%-a nevezett meg olyan konkrét tantárgyat/tantárgyakat melyeket a fiúkhoz társítanak tanáraik, 42%-uk pedig olyan tantárgyakat, amiket a lányokhoz. Az eredményekből az látható, hogy a fiatalok tapasztalatai szerint még napjainkban is a reál tárgyakat a tanárok a fiúkhoz kötik (82%), ahogyan a testnevelést (55%) és az informatikát is (35%). A lányokhoz elsősorban a művészeti (42%) és a humán tárgyakat (36%) társítják.
A nemek közötti bérszakadék felszámolásáért indított kampányt az Amnesty Magyarország Ami a nőket illeti néven.
