Óriási sportdiplomáciai siker, hogy Magyarország rendezheti a 2023-as atlétikai világbajnokságot, ám félő, hogy megint egy sor felesleges beruházásra gurulnak el adómilliárdjaink.
Minden hazája sikereinek örülni tudó ember számára nagyszerű hír, hogy Budapest rendezheti a 2023-as szabadtéri atlétikaivilágbajnokságot. A nyári olimpia és a labdarúgó-világbajnokság után a harmadik legnagyobb volumenű sporteseményének Magyarország először adhat otthont.
A sportok királynőjének vb-je a legobjektívebb felmérések szerint is 1,2 milliárd nézőt vonzzanak, megspékelve azzal, hogy a rendező fél – jelen esetben ugyebár a magyar főváros – minimum hetekig a világ figyelmének célkeresztjébe kerül, ami marketing szempontjából szinte megfizethetetlen. Nem szabad megfeledkezni a turisztikai bevételekről sem, hogy a sportértékről már ne is beszéljünk.
A sportot vezető ágazattá tevő Orbán-kormány egyik olvasatban megint pazarul szerepelt. A sportdiplomácia nevű tantárgyból jelest kapott – vitán felül megérdemelten –, így Fürjes Balázs újfent nem marad majd munka nélkül. Politikai hovatartozástól függetlenül kell örülnünk a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) döntésének. Ám sajnos a korábbi tapasztalatok alapján van ennek egy másik olvasata is.
Vélhetően nem örülhetett a kormány annak, hogy a magyar szervezőbizottság már a döntés előtt elárulta, hogy az IAAF által is előzetesen jóváhagyott költségvetés szerint a világbajnokság rendezése 31,5 milliárd forintba kerül. Igaz, azonnal hozzátették: ez az összeg a minimum, és ebből kell kihozni a szövetség vezetőinek, a sportolóknak, a technikai személyzetnek – mintegy 3200 főnek – az utaztatását és elszállásolását, valamint ebbe a pénzdíjak is benne vannak. De nincs benne az az infrastrukturális beruházás, ami egy sikeres vb megrendezéséhez kell. És itt lesz az a bizonyos kutya elásva.
Mert újfent úgy pályáztunk meg valamit, hogy az infrastruktúra legfeljebb látványtervekben van meg – a Duna Aréna esetében pontosan láthattuk, mennyit ér mindez –, így a 2017-es vizes vébé tapasztalataiból kiindulva messze nem 31,5 milliárd lesz a rendezési költség, amire még a felépítendő stadion, illetve a környékén végrehajtandó beruházások, területrendezések – vélhetően – a százmilliárdos költségét nyugodtan rászámolhatjuk.
De nézzük, hogy eddig mi az, ami pontosan látható a költségek oldalán. A soroksári Duna-ág melletti területet, ahol az új stadion lesz a bemelegítő pályákkal, atlétikai csarnokkal, már 2014-ben megvette az állam potom 16,5 milliárd forintért. Erre már rájött csekély 4,7 milliárd, ugyanis ennyiért tervezi meg a 2023-as stadiont a NAPUR Architect Kft.-t. Ha valakinek netán ismerős a cég neve, nem téved, ők tervezték a Duna Arénát, valamint a Néprajzi Múzeum új épületét is a Városligetbe. A tervek alapján a 40 ezres atlétikai stadiont a világbajnokság után visszabontják 15 ezresre. Ebben is van tehát hasonlóság a Duna Arénához, és már csak abban reménykedhetünk, hogy a kivitelezői költségek alakulása nem a már látott modellt követi.
Ugyanakkor most már nem lehet nem észrevenni a kormány azon szándékát, hogy úgy is megépíti a 2024-es nyári olimpia tervpályázatában található sportlétesítményeket, hogy végül hivatalosan a főváros, ám a háttérben a kormány visszalépett a rendezési pályázattól. Már a 2017-es vizes-vb megmutatta, hogy mi abból is miniolimpiát csinálunk, ami világbajnokság, így senkit sem érhet meglepetés, hogy a létesítményeket akkor is megépítik, ha egyébként semmi sem indokolja azt. Főleg nem ilyen költségek mellett.
Ugyanis a Déli Városkapu Fejlesztési Programban nemcsak az atlétikai vb-hez kellő létesítményeket valósítják meg, hanem egy 12 ezres diákvárost – véletlenül ugyanott, ahol az olimpiai falu állt volna –, valamint a Budapesti Xtrém Szabadidő Parkot, amely nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas BMX és Kajak-Kenu Szlalompályát is tartalmaz. De lesz itt evezős és biciklis központ is. Az atlétikai stadionon kívüli létesítmények előkészítésére már elköltöttek 473 millió forintot, míg a diákváros költsége a tervek alapján 18 milliárd, kerékpáros központ egymilliárd, míg a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program keretében megvalósítandó, sport jellegű beruházásokra a 2019-es költségvetésben a kormány 9,6 milliárd forintot irányzott elő. Ha ehhez hozzá tesszük, hogya KKBK (Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja) közel egymilliárd forint értékbe kötött mérnök-, és sportszakmai tanácsadói keretszerződést az épülő stadionokhoz, rájöhetünk azonnal: ezek a beruházások a NER további meggazdagítását segítik. És mindehhez nyugodtan hozzá adhatjuk a még adjuk hozzá az épülő Puskás Aréna 190 milliárdos költségét.
Joggal merül fel tehát bárkiben a kérdés: megéri-e? Erre most még nem tudhatjuk a konkrét választ, de azt már igen, úgy semmiképpen, ha megint jönnek a jól ismert arcok jól ismert túlárazásai. Ugyanis néhány ember elképesztő gazdagsága nem azonos nemzeti büszkeségünkkel.
