A demokratikus jogállam megfelelő működésének alapvető feltétele az átláthatóság. Ehhez egyebek mellett az kell, hogy szabadon megismerhessük, az állam mire és miért költötte el a rendelkezésére álló közpénzt. Magyarországon ez elvben roppant egyszerű: ha egy állami intézmény önszántából nem teszi nyilvánossá működésének részleteit, közérdekűadat-igénylés keretében bárki kikérheti azokat. A gyakorlatban azonban már közel sem működik ilyen olajozottan a rendszer, a hivatalok hallgatásba burkolóznak, időhúzással és költségtérítés kiszabásával igyekeznek elvenni az érdeklődök kedvét a kíváncsiskodástól. Titkolózásukat a Péterfalvi Attila vezette Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH), illetve a bíróságok oldhatják fel, az esetenként alaposan elhúzódó vizsgálatot, vagy a költséges pert azonban már kevesen vállalják. Az állam így megszegve törvényi kötelezettségeit, sokszor sikeresen rejti el működésének költségeit.
„Az Ön által kért adatok összegyűjtése a rendelkezésre álló dokumentumokból olyan jelentős munkaerő ráfordítást igényel, (…) hogy azért összesen 95 952 forint költségtérítést állapítottunk meg” – írta válaszlevelében a Városliget Zrt. Mint arról korábban beszámoltunk, a Liget-projektért felelős állami cég munkatársai által tett külföldi tanulmányutak költségeire voltunk kíváncsiak, a közérdekű adatokat azonban csak a fenti összeg ellenében hajlandók kiadni. Több olvasónk is hasonlóan járt a Városliget Zrt.-vel, a kért adatokért náluk is jellemzően 100 és 200 ezer forint közötti összeget határozott meg a cég. Ez a díjszabás akár túlzásnak is tűnhet, néhány extrém példához viszonyítva azonban egészen visszafogott igényt jelez.
A demokráciát tekintve a sor végén kullogunk - Magyar Hang
Százezer forintért mondják meg, hova utaztak a Városliget Zrt. munkatársai. Vagy nagyon sok helyre, vagy nagyon nem akarják elárulni.
A BRFK XIX. kerületi Rendőrkapitányság tavaly közel 11,5 millió forintot kért egyetlen közérdekűadat-igénylés teljesítéséért – írta meg az Index. Az igénylő azt szerette volna megtudni, mely ügyvédeket dolgoztatja a rendőrség kirendelt védőként, mert értesülései szerint a kispesti büntetőeljárások 90 százalékában évek óta ugyanazt ügyvédet rendelik ki. A kérdésre nem kapott választ.
Az Országgyűlés 2015 júliusában fogadta el az információszabadságról szóló törvény módosítását, amelynek értelmében a közfeladatot ellátó szerv pénzt kérhet közérdekű adat igénylése teljesítéséért. A módosítás nem jelentett drasztikus változást, csupán egy újabb lépést abban a 2010 óta tartó folyamatban, amelyben egyre nehezebbé válik a közpénz nyomon követése. A 2011-ben született információszabadság-törvény megszüntette a független adatvédelmi ombudsman intézményét, az ekkor létrehozott NAIH elnökét pedig már nem az Országgyűlés, hanem az államfő jelöli ki. A 2013-as törvénymódosítás azzal együtt, hogy néhány ponton segített az igénylőknek, sok tekintetben tovább nehezítette az adatokhoz való hozzáférést.
– A 2015-ös törvénymódosítás óta a TASZ-hoz évente 10–15 olyan jogsegély-megkeresés érkezik, amely arra vonatkozik, hogy a közérdekű adatokért költségtérítést kér a kezelő szerv – mondta el lapunknak Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogi munkatársa. – A NAIH költségtérítésre vonatkozó állásfoglalásai óta azonban az adatkezelő szervek kezdik megérteni, hogy csak akkor tudnak a hatályos jognak megfelelően költségtérítést igényelni, ha a kiadáshoz kapcsolódó munka valóban aránytalan terhet jelent a szervezetre nézve – tette hozzá.
Havi 3-4 panasz érkezik
Idén tavasszal kisebb pengeváltás zajlott a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a NAIH között, miután a Péterfalvi Attila vezette hatóság elmarasztalta az NMHH-t, amiért az nem adott ki közérdekű adatnak minősülő szerződéseket a 24.hu újságírójának. Karas Monika, az NMHH elnöke levélben támadta meg a NAIH-ot, véleménye szerint ugyanis az állásfoglalásuk jogilag nem volt helytálló. Ez csupán egy a hivatal honlapján is megtalálható számos állásfoglalás közül, amelyekben a NAIH az állami cégek, hivatalok, minisztériumok közérdekűadat-igényléssel kapcsolatos jogsértéseire, mulasztásaira hívja fel a figyelmet.
Titkos külföldi tanulmányutak a Városliget Zrt.-nél - Magyar Hang
Százezer forintért mondják meg, hova utaztak a Városliget Zrt. munkatársai. Vagy nagyon sok helyre, vagy nagyon nem akarják elárulni.
A hatóság tavaly dolgozta ki azokat a módszertani elveket, amelyek segítségével megállapíthatják, vajon jogos-e a közérdekűadat-igénylés teljesítéséért kiszabott költségtérítés – tájékoztatta lapunkat a NAIH, amely közölte azt is, átlagban havi 3-4 panasz érkezik hozzájuk a témában. Az infótörvény alapján az aránytalan mértékű munkaerő-ráfordítás esetén kérhető költségtérítés, így a hatóság vizsgálja, hogy az igényelt adatok rendelkezésre állnak-e (például táblázatba összegyűjtve), hogy hányan dolgoznak az adott állami szervnél, hogy az adatigénylés teljesítésében résztvevők milyen munkakörben dolgoznak, és plusz terheik mennyiben befolyásolják a normális ügymenetet, de még azt is, hogy az intézményben hány szkenner és nyomtató van. A különféle szempontok összevetése után állapítják meg, hogy valóban indokolt-e a költségtérítés. Amennyiben az adatigénylő javára dönt, a hatóság felszólítja az adatközlőt a jogsérelem orvoslására, vagyis kötelezi az adatok kiadására. Ez ugyanakkor nem kényszerítő erejű, hiszen a vizsgálat lezárultával el is fogynak a NAIH hathatós jogi eszközei.
A bíróságok igyekeznek visszaszorítani az adatkezelő szervek költségtérítési igényeit
A panaszos ezt követően a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. Ez azonban komoly költséggel járhat, hiszen az országos hatáskörű intézményekkel szembeni perekben már kötelező az ügyvédi képviselet. Szabó Attila elárulta, a TASZ-nak 2017 eleje óta összesen 24 közérdekűadat-igényléssel kapcsolatos pere volt vagy van folyamatban. Ebből nyolcat megnyertek, kettőt elveszítettek és 14 ügyben még várják a jogerős bírósági döntést. Tapasztalataik szerint a bíróságok igyekeznek visszaszorítani az adatkezelő szervek költségtérítési igényeit, és csak akkor megállapítani a költségtérítést, amikor tényleg jelentős többletmunka elvégzésére van szükség az adatok kiadásához.
A bírósági döntés ugyanakkor nem minden esetben oldja meg az ügyet. Amikor az adatkezelő állami szerv vagy magántársaság nem szolgáltatja a bírói döntésnek megfelelő körben az adatokat, a bíróság végrehajtási bírsággal is sújthatja az adatkezelőt. – Volt olyan ügyünk, amelyben a végrehajtás akkor vezetett eredményre, amikor már a polgármester fizetéséből történő pénzlevonást rendelte el a bíróság – mesélte Szabó Attila.
– A TASZ álláspontja szerint a mostani bírósági struktúrában még beszélhetünk információszabadságról: a közérdekű adatok nyilvánossága a rendes bíróságokon hatékonyan kikényszeríthető jog maradt. Tény, hogy az állami szervek és a velük szerződő magántársaságok sokat tesznek az átláthatóság ellen, mert velük szemben nagyon gyakran kell bíróságra menni. Az információszabadság akkor valósulna meg maradéktalanul, ha pereskedés nélkül is teljesítenék e szervezetek a törvényi kötelezettségeiket.
Kivételt csak a kényes ügyek jelentenek
– Nagyon sokan korrekten teljesítik a törvényi kötelezettségüket, kivételt csak a kormány számára kényes ügyek jelentenek – mondta el lapunknak Erdélyi Katalin, az Átlátszó újságírója. – Ha valamit el akarnak titkolni, akkor időhúzás céljából olyankor is vállalják a bírósági procedúrát az adatgazdák, ha nyilvánvaló, hogy a végén elveszítik a pert. Jó példa erre a közelmúltból a félmilliárdos CÖF-támogatás, amiért az MVM-et kellett beperelnünk, valamint a tao-adatok, amelyek miatt az MLSZ-t kellett bíróságra citálnunk. Az ilyen eseteknél nyilván az az adatgazdák célja, hogy ne rögtön, hanem csak 1-2-3 év múlva, a jogerős ítélet után kelljen nyilvánosságra hozniuk az információkat, amelyek rossz fényt vetnek rájuk.
Erdélyi Katalin elárulta, azóta, hogy az Átlátszó 2012 májusában elindította a Ki mit tud? portált, ahol egy gyors regisztráció után bárki néhány kattintással adhat be közérdekűadat-igénylést, közel 900 alkalommal fordult az állami szervekhez és hivatalokhoz. A legtöbbre az infotörvényben megszabott határidőn belül választ kapott, csupán az igénylések körülbelül 20 százalékában kell a NAIH-hoz vagy a bírósághoz fordulnia.
– Beadványaink nyomán az esetek nagy részében a NAIH jogsértést állapított meg, és felszólította az adatgazdákat a kért adatok kiadására, amelyeket ezután 95 százalékban meg is kaptunk. Közérdekű adatokért indított pereinket is szinte kivétel nélkül megnyertük eddig, tehát igenis érdemes jogorvoslatért folyamodni. Nem szabad hagyni, hogy az illetékesek eltitkoljanak valamit, ami a törvény szerint a nyilvánosságra tartozik.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
