Kovács Kokó István nemcsak nagyszerű sportember, de az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete is. Kokó szerint a karácsony melegsége segít megnyitni az emberek szívét, ilyenkor sokkal fogékonyabbak vagyunk más emberek problémáira. Úgy érzi, azoknak, akik ezt megtehetik, legalább a szeretet ünnepén kötelességük odafigyelni a rászorulókra.
– Mit jelent az ön számára az advent?
– Noha manapság az emberek szinte arra semérnek rá, hogy egymásra nézzenek, megfogják egymás kezét, a karácsony szellemisége számomra egyáltalán nem egy szorító érzés. Végre együtt lehetek a családommal, egy kicsit kiengedhetjük a gőzt. Ráadásul most egészen különleges ünnep elé nézek, hiszen a harmadik kisfiamnak, Zalánnak ez lesz az első karácsonya. Különös, de szívmelengető érzések vannak bennem, amilyeneket már régen éltem át.
– Mi az ön számára a karácsony legfontosabb üzenete?
– Nekem még mindig ugyanazt jelenti, mint húsz, harminc vagy akár negyven évvel ezelőtt. Az ünnepek idejére a lelkünkben idillikus állapotot kell teremtenünk. Ilyenkor kizárólag a körülöttünk lévőkre, a családtagokra és önmagunkra szabad figyelnünk, el kell engednünk a világ gondját és baját.
– Ez utóbbit nem nagyon teheti meg az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként...
– Ez így van, hosszú évek óta veszek részt az ország legnagyobb segélyszervezetének a munkájában. Elképesztően jó érzés, amikor adhatunk a rászorulóknak, segíthetünk az éhezőkön, az otthontalanokon, a munkát keresőkön, illetve menedéket és reményt adhatunk az erőszakot elszenvedőknek. Több kampányunk is zajlik év közben, de talán ez az adventi adománygyűjtés a legnagyobb. Most egyrészt tartós élelmiszert gyűjtünk a rászorulóknak, illetve zajlik a kuponakciónk, amelynek segítségével anyagilag is támogathatják a munkánkat, az így összegyűjtött 250 forintokból tudunk egész esztendőben segíteni.
– Tudatos, hogy az adventi időszakban zajlik a legnagyobb kampány?
– A karácsony melegsége, a szeretet ünnepének hangulata se- gít megnyitni az emberek szívét. Ilyenkor fogékonyabbak vagyunk más emberek problémáira, a szolidáris gondolkodás lényegesen aktívabb. Az ilyenkor összegyűjtött rengeteg adománynak köszönhetően az év folyamán is tudunk segítséget nyújtani. A jószolgálatnak vannak úgynevezett transzparens elemei, ilyen például a legfontosabb, az ételosztás, ugyanis rengeteg a rászoruló. De természetesen vannak kevésbé látványos, de legalább olyan fontos akcióink: például egy vidéki szakmát adó tanintézetet is segítünk, hogy az oda járók képesek legyenek elhelyezkedni, a társadalom hasznos tagjává válni.
– Csak mint jószolgálati nagykövet segít, vagy...
– Noha annak idején, kőbányai kissrácként valószínűleg nem ez volt számomra a legfontosabb, amióta lehetőségem van rá, azóta természetes, hogy segítek én is, mint magánember. Kialakult bennem egy olyan felelősségtudat, hogy igenis kötelességünk segíteni azoknak, akik ténylegesen rászorulnak.
–Mégis kevesen vannak, akik valódi segítséget nyújtanak, támogatnak másokat. Miért van ez így?
– Nem tudom. Talán a társadalompszichológusok tudnának válaszolni rá. Sajnos itthon az az uralkodó nézet, ha valakinek sok pénze van, akkor irigység veszi körül. Ha valamiben a legjobb, akkor azt mondják rá, nagyképű. Ha pedig sikeres lesz, és népszerű is, a pénzét netán egy tűzpiros sportautóra költi, a fél ország megutálja. Ha nyíltan vállalja, hogy kire szavaz, melyik politikai pártban látja a jövő zálogát, akkor beskatulyázzák az emberek, és ennek alapján ítélik meg, nem a tettei alapján. Tehát magyarázatot nem tőlem kell várni. Ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy évtizedeken keresztül ment a nagy egyenlősdi, a rendszerváltással hirtelen minden megváltozott, és nagyra nyílt a társadalmi olló. Nem volt elég időnk feldolgozni, és megtanulni ezzel együtt élni. Sem a szegényebbek, sem pedig a tehetősebbek nem tudják elfogadni és megérteni a másikat.
– Még a saját sikerünknek sem tudunk örülni, nemhogy másokét képesek legyünk elfogadni. Mit gondol, mi fokozhatja még az irigységet?
– Úgy vélem, a sok jó és hasznos dolog mellett, amit az internetnek köszönhetünk, a világhálónak negatív hatása is van. Sok arc és név nélkül pocskondiázó, megmondóember világává is vált, ami megmételyezi az emberi kapcsolatokat.
Kovács Koko István: „Vállalnám az elnökséget, de..." - A teljes interjú | Magyar Hang
Lassan már mindenki elmondta a véleményét a magyar amatőr ökölvívás jelenlegi - mondjuk ki - botrányos helyzetéről. Egyvalaki hallgatott, ám most megtört a jég. Kovács Kokó István a Magyar Hangnak részletesen felvázolta, mit gondol a jelenlegi helyzetről, és milyen szerepet vállalna abban, hogy szeretett sportága elinduljon felfelé abból a gödörből, ahova az elmúlt években taszították.
– Ön vallásos?
– Hiszek, de a hitemet nem úgy gyakorlom, hogy templomba járok. Ugyanakkor például tavaly karácsonykor az éjféli mise nagyon megfogott: Úgy éreztem, tiszta lélekkel várom Zalán születését.
– A beszélgetés elején említette, ezúttal különös karácsonyt terveznek...
– Igen, és annyit elárulhatok, hogy lesz a fa alatt egy olyan ajándék, ami vélhetően mindhármunknak, Zalán fiamnak, a menyasszonyomnak és nekem is örök életre emlékezetes marad. Egy olyan útra megyünk el majd hármasban, ahol kizárólag egymáséi lehetünk, és megélhetjük mit is jelent a család.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
