A magyar társadalom 2002 óta tartó megosztottsága a jövő tavaszi országgyűlési választást is élet-halál harccá teszi, a hatalomért semmi sem túl drága – mondta a Hvg.hu-nak adott interjúban Bajnai Gordon egykori MSZP-s támogatású miniszterelnök. A jelenleg Londonban, egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozó Bajnai szerint ugyanakkor 2010 óta most van a legnagyobb lehetőség a kormányváltásra. Úgy véli, a választás tétje az, hogy az ország a kormány mellett sorsot is választ 2022-ben. – A következő négy évben eldől, hogy Ausztria vagy Fehéroroszország irányába fejlődünk-e tovább, a polgárosodás vagy a hűbériség útját választjuk – jelentette ki.
Az egykori kormányfő meggyőződése, hogy az előválasztás beváltotta a reményeket. – Létrejött a választási rendszer által régóta megkövetelt széles összefogás a NER ellenfelei között, ezzel megszűnt a centrális erőtér. Eltűnt néhány vállalhatatlan szereplő, és van egy világos felhatalmazással rendelkező, jól kommunikáló és erkölcsileg kikezdhetetlen vezetője az ellenzéknek – fogalmazott Márki-Zay Péterről, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének személyéről és arról, hogy Márki-Zay vajon képes-e összetartani a szövetséget. Szerinte minden résztvevő felelőssége, hogy a szövetség egyben maradjon, és eddig úgy tűnik, így is viselkednek. Egyébként úgy véli, hogy a 2022-es választások elveszítésénél csak egy rosszabb dolog történhetne: ha a koalíció a győztes választások után esne szét, és bosszúszomjasan térne vissza a Fidesz.
Bajnai Gordon beszélt arról is, hogy vannak az Orbán-kormányoknak megőrzendő irányai, művei. Ilyennek tartja a munkát terhelő adók csökkentését, a lakossági devizahitelek kivezetését, a hadsereg modernizációját vagy a Trianon-emlékművet a Kossuth téren. Ugyanakkor azt is mondta, hogy kormány a helyes döntéseivel együtt is zsákutcába vezette az országot.
Úgy vélte, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a legnagyobb pusztítást a fejekben végezte. A legsúlyosabbnak kudarcnak az oktatást tartja. Ezt azzal magyarázta, hogy az oktatás teljesítménye a korábbi közepesről is drámaian leromlott, minden második tanár 50 év feletti. A pedagógusok fizetése csak az átlagbér felét éri el, míg az előző kormányváltáskor még közelítette a 70 százalékot, és az is nagyon alacsony volt. Ezért a legfontosabb nemzetstratégiai feladatnak a közoktatás talpra állítását nevezte.
