Bod Péter Ákos: Stabilnak hisszük az Orbán-rendszert, de nem az

Európa korábban nem látott problémákkal találja szemben magát, ezért a kikiabálóknak, a saját pecsenyét sütögetőknek nincs helyük benne. Magyarországnak is gyorsan vitorlát kell fordítania, a kormánynak visszaszívnia, amit 2010 óta az unió ellen tett, mert ha nem, végleg lekéssük a fejlett világhoz való csatlakozást – mondja interjúnkban Bod Péter Ákos, aki arról is beszél, a lengyelek és a szlovákok miért hagytak le minket már régen.

Részletek a Magyar Hang szeptember 20-i (2019/38.) számában megjelent interjúból!

(...)

– Egyáltalán le lehet váltani a kormányt választásokon?
– Ezt a reményt nem lehet és nem is szabad feladni.

– Nem lehet, hogy kívülről jön a változás, és az unió a jogállamiságra hivatkozva megvonja vagy csökkenti a támogatásokat, és ezzel sarokba szorítja Orbán Viktort? Vagy marad minden a régiben, amíg a német gazdasági érdekeket – autóipari és egyéb cégeket – elvtelenül kiszolgálja a miniszterelnök?
– Meggyőződésem, hogy minden politikai változásnak belülről kell indulnia. Egy építmény akkor dől össze, ha repedések vannak benne, és jön a földrengés. Ha bármelyik is hiányzik, akkor talpon marad az építmény. Ez történt 1989-1991 között a volt szocialista táborban. Megvoltak a belső feszültségek, és hirtelen megszűnt a szovjet fennhatóság: mindkettő kellett a rendszerváltozáshoz.

Azt gondolom, hogy hiba a külső erőktől várni a változást, belül is meg kell tennünk a magunkét, versenyképes alternatívát kell kiépítenünk. Abban pedig biztos vagyok, hogy a nálunk kétségtelenül nagyon ügyesen lavírozó német nagyvállalatok érdekeinél sokkal fontosabb feladatai vannak most az unió, illetve Németország vezetőinek. A megszűnőben lévő amerikai hegemónia ugyanis olyan változásokat eredményez a világpolitikában, illetve gazdaságban, amelyek messze túlmutatnak egy-egy cég érdekein. A brexit, a kereskedelmi háború Kína és az Egyesült Államok között, az oroszok sajátos dezinformációs és kiberbiztonsági tevékenysége ügyében az Európai Unió csak akkor lehet ütőképes, ha egységesen tud cselekedni.

Ebben a helyzetben, amikor Európának fordulnia kell, a kikiabálóknak, saját pecsenyét sütögetőknek nincs helyük. Ezért a német vállalkozások érdekei ide vagy oda, nem ez lesz az első számú szempont a közösségi döntéseknél. Nagyon gyorsan, akár fél éven belül is olyan helyzet alakulhat ki, hogy a kiabálóknak – Magyarországnak, Lengyelországnak, Csehországnak vagy Olaszországnak – hamar el kell dönteniük, a stratégiai kérdésekben együtt akarnak-e haladni Európával, vagy azt kockáztatják, hogy esetleg lekésik a csatlakozást a világ fejlettebb feléhez. (...)

Miért gondolja, hogy nem a német vállalatok érdekei lesznek a döntők a NER fennmaradása szempontjából? Miért fontos a V21 és a hasonló mozgalmak? Látja-e annak esélyét, hogy a Pálinkás-féle kezdeményezés, netán a Mindenki Magyarországa Mozgalom párttá alakuljon? Folyamatos szorításokra kell számítani a jövőben is a hatalom részéről? Egy esetleges kormányváltás után várható-e, egyáltalán van-e jogi lehetőség arra, hogy felelősségre vonják a felelősöket, és visszaszerezzék az ellopott pénzeket? Mi rosszabb a túlszámlázott beruházásoknál? Miért aggasztó a magyar versenyképesség? Miért hagytak le minket a lengyelek és a szlovákok már régen? A válaszokat keresse a Magyar Hang szeptember 20-án megjelent 2019/38. számában!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!