Az adatok azt mutatják, hogy az országban jelenleg körülbelül kétmillió szegény ember él, közülük félmillió gyerek. Ezek a számok 2010 környékén is hasonlóak voltak – mondta el Bódis Kriszta író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány oktatási rendszerének létrehozója és vezetője Kompország podcastunkban. Ebből pedig szerinte az következik, hogy hiába jutott az állam rengeteg uniós forráshoz az elmúlt 15 évben, a szegénység felszámolása terén nem történt jelentős előrelépés. Bódis Kriszta, aki jelenleg a Tisza Párt társadalompolitikai tanácsadójaként is tevékenykedik, úgy gondolja, a rendszerváltás óta hiányzik egy olyan társadalompolitikai vízió, amely átível a kormányok fölött, és amelynek céljait a társadalom többsége a magáénak érzi.
A szakember egyetért a munkaalapú társadalom megteremtésének szándékával, de mint elmondta, ahhoz, hogy Magyarországon mindenki dolgozzon és adót fizessen csak a minőségi oktatáson keresztül vezet út. Most viszont a leszakadó rétegekhez tartozók nem képesek termelni, mert nem férnek hozzá a megfelelő oktatáshoz. Pedig mint azt Bódis Kriszta leszögezte: „egy hátrányos helyzetű gyerek esetében a befektetett összegek 10-12-szeresen térülnek meg, miután a fiatalok munkába állnak és adót fizetnek”.
A műsorból kiderül még, hogy:
• Van-e elég felkészült pedagógus a magyar oktatási rendszerben?
• Miért nem történt meg a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása?
• Miért működnek olyan jól Magyarországon a feudális reflexek?
• Miért gondolja úgy, hogy eljöhet az a pillanat, amikor az emberek nem hagyják, hogy bármit lenyomjanak a torkukon?
• Hogyan viseli a kormánypropagandisták támadásait?
• Mi politikai gumicsont és mi nem az?
