Kilencedik lett a magyar férfikézilabda-válogatott az osztrák–norvég–svéd rendezésű Európa-bajnokságon. A portugáloktól elszenvedett nyolcgólos vereség, illetve a svédek győzelme Izland ellen azt jelentette, hogy minden esélye elszállt, hogy a csapat kijusson a tokiói nyári olimpiára. Pedig az utolsó középdöntős meccs előtt még az elődöntő sem tűnt elérhetetlennek, a játékosok azonban jól láthatóan elfáradtak a sorozatterheléstől, és teljesen szétestek a végére. S bár, ahogy Gulyás István szövetségi kapitány is utalt rá, a mérkőzés utáni gyors elemzésében, ez így is bravúros szereplés volt, és a fiatal, rutintalan csapat valóban messze az elvárások fölött teljesített, így sem feledkezhetünk el róla, hogy sorozatban másodszor marad le a férfi válogatott az olimpiáról.
A torna előtt már a csoportból való továbbjutás is lehetetlennek látszott, hiszen az állandó mumus Oroszország mellett a világbajnoki és olimpiai címvédő Dánia és a bivalyerős Izland szerepelt együtt a mieinkkel. Ráadásul a válogatott nélkülözte legjobbjait, Lékai Mátét és Bodó Richárdot.
Ehhez képest a csapat két győzelemmel és egy döntetlennel elsőként lépett tovább a kvartettből. Ekkor került szóba először, hogy a korábban elérhetetlennek tűnő olimpiai selejtezőre is esély nyílt. Ehhez arra lett volna szükség, hogy megnyerjük a tornát, vagy reálisabb számítások szerint a legjobb két, kvótát még nem szerzett csapat közé kerüljünk, és részt vehessünk a selejtezőn.
Fájó búcsú az Európa-bajnokságtól: egy sima vereséggel valószínűleg az olimpia is elúszott | Magyar Hang
Az utolsó csoportmeccs előtt még az elődöntő is elérhetőnek tűnt, a Portugália elleni összecsapáson azonban nemcsak a továbbjutásról, de az olimpiáról szőtt álmok is darabokra hulltak, a magyar válogatott sima vereséget szenvedett, a vége 26-34. A fiatal, rutintalan, legjobbjait nélkülöző magyar csapat voltaképpen esélytelenül érkezett az osztrák-norvég-svéd közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokságra.
A középdöntő azonban egy hatalmas bravúr, a szlovénok legyőzése mellett három vereséget hozott, így szertefoszlottak az olimpiai álmok.
Ezzel a kerettel a kilencedik hely remek eredmény, a tornán látottak alapján sem a stábot, sem a játékosokat nem érheti kritika, hiszen messze erőn felül teljesítettek. Ennek ellenére a magyar férfikézilabda továbbra sem tud feljebb kapaszkodni a középmezőnyből. Egy-egy meccsen képesek elkapni a legerősebb válogatottakat is, de egy tornán nem tudnak végig magas színvonalon teljesíteni. Hosszú idő után először volt rá esély egyáltalán, hogy elődöntőbe jussanak, de a Portugália elleni meccset látva, ez inkább csak illúzió volt, mintsem valódi lehetőség.
Ez pedig számos kérdést felvet. Mindenekelőtt azt, hogy miközben több ország épít fel ütőképes csapatot, szinte a semmiből, mint például az utolsó ellenfelünk, Portugália is, itthon miért nem indulnak el ilyen látványos folyamatok? Ha egy pillanatra elidőzünk a portugál válogatottnál, és végigböngésszük az elmúlt évtizedek szerepléseit, alig találunk említésre méltó eredményeket. Világbajnokságon háromszor szerepeltek, 1997 és 2003 között, Európa-bajnokságon korábban ötször, utoljára 2006-ban, és egyetlen egyszer sikerült továbbjutniuk a csoportjukból.
Ehhez képest erre a tornára egy rendkívül erős együttest raktak össze, amely legyőzte a franciákat, kiütötte a svédeket, Németország ellen az ötödik helyért játszhat, és esélyt kapott az olimpiai szereplésre is. És a portugálok nem csak a felnőtt válogatott szereplésének örülhetnek, junior csapatuk a negyedik lett a 2019-es világbajnokságon (nyolccal legyőzve a magyar korosztályos válogatottat), és klubcsapataik is remekül szerepelnek az európai kupákban.
Férfikézilabda: változások szükségesek minden fronton | Magyar Hang
Noha már több napja vége az olimpiai kvalifikációs férfi-kézilabda-világbajnokságnak, még mindig keressük az okát, miért nem volt képes kivívni a magyar válogatott - a kedvező sorsolás ellenére sem -, hogy kijusson a tokiói játékok selejtezőtornájára. Persze még nincs minden veszve, hiszen több lehetőség mutatkozik a kvalifikációs tornán való részvételre - de ismerjük be, ilyen kedvező helyzetben nem lesz még egyszer Magyarország.
És ez utóbbi tekintetben találhatunk nagy különbséget a két ország között. A Bajnokok Ligájában szereplő Porto szinte kizárólag portugál játékosokra épít, vagyis a kézilabdázóik folyamatosan a legmagasabb szinten játszanak, nem a kispadot koptatják, vagy a második vonalhoz sorolt csapatokban kapnak kiegészítő szerepet. Itthon az élcsapatokban, a legszűkebb európai elithez sorolt Veszprémben és Szegedben alig találunk magyar játékost. És ez természetesen nem a nemzeti büszkeség, hanem a játékosok fejlődése és a válogatott szereplése szempontjából probléma.
Többen nyújtottak valóban kimagasló teljesítményt az Eb-n, de az jól látszott, hogy a kritikus pillanatokban csak azok tudtak előlépni, és extra teljesítménnyel segíteni a csapatot, akik a legmagasabb szinten szerepelnek a klubjukban. Bánhidi Bence mellett elsősorban Mikler Roland és Székely Márton kapusok. Ez pedig egy ilyen megterhelést jelentő tornán, ahol minden másnap meccset kell játszaniuk, kevés.
Az okok rendkívül összetettek, de nagyon leegyszerűsítve arról van szó, amit a világ legjobb női klubját, a Győrt irányító Danyi Gábor fogalmazott meg: ha eredményt akarnak elérni, akkor a legjobb játékosokat kell szerepeltetni. Ebbe pedig nem fér bele a kísérletezés a magyar tehetségekkel, akik nem érik el a nemzetközi elit mezőny szintjét. Ám ha nem kapnak lehetőséget, sosem fogják elérni azt. Ez a magyar kézilabdázás kiábrándító 22-es csapdája.
Győztest hirdettek: Garancsi és Mészáros gyerekeinek cége 95 milliárdért építhet csarnokot a kézilabda-Eb-re | Magyar Hang
Hiába vonta vissza az olimpiai pályázatot, a kormány ugyanolyan ütemben folytatja az építkezést, mintha hazánk a világ legnagyobb sporteseményére készülne. Ezúttal a 2022-es, Szlovákiával közös rendezésű férfikézilabda-Európa-bajnokságra készülő multifunkcionális csarnokra kiírt pályázaton hirdettek győztest. A IX. kerületbe, a Volán buszpályaudvar mellé tervezett létesítményt Garancsi István cége, a Market Építő Zrt.
Az a különös helyzet állt elő tehát, hogy amellett, hogy megdicsérjük a bátran és egy darabig kimagaslóan játszó csapatot, fel kell vetnünk a felelősség kérdését, hiszen a néhány valóban csodálatos eredmény ellenére a magyar kézilabda megrekedt egy szinten, és az utánpótlás gyengébb szereplését (például egy 15. hely a tavalyi junior világbajnokságon) elnézve onnan egy ideig képtelen lesz elmozdulni.
Két év múlva, 2022-ben Szlovákiával közösen rendezünk Európa-bajnokságot. A mostani szereplés jó alapot adhat arra, hogy felépítsünk egy ütőképes csapatot, ehhez azonban változtatni kell a hazai rendszeren, mert így nem lesz esélyünk a továbblépésre. Ahhoz ugyanis nem elég, ha a kormány százmilliárdos csarnokot épít. A NER-hez közeli vállalkozókat tovább hizlaló luxus létesítményektől nem marad több erő a játékosokban hatodik és hetedik mérkőzés utolsó negyedórájára, egy multifunkcionális csarnok nem segít abban, hogy a kritikus helyzetben, amikor igazán számít, kimagasló játékot hozzanak. Ebben csak a megfelelő utánpótlásképzés, a tapasztalat, a folyamatos terhelés, és a magas szintű játékra való lehetőség segíthet.
