Büszkék a származásukra, az önazonosságukra. Nem horvátok és nem szerbek. A Magyar Királyságban önálló kisebbséget alkottak a sokácokkal. Szerbiában 2013 óta ismét önálló nemzetiséggé nyilvánították őket, nyelvüket oktatják, önálló sajtójuk van. Március 4-én nagy port vert fel, hogy Szabadka városi tanácsa – a szerb, magyar, horvát után – a negyedik hivatalos nyelvvé kívánja nyilvánítani a bunyevácot. Magyarországon a második világháború után eltörölték a bunyevác nyelv oktatását, és betagolták őket a horvát kisebbségbe, melytől több próbálkozást követően sem tudtak különválni.
A 2022 novemberére elhalasztott népszámlálásra készülve az Európai Bizottsághoz fordultak, mely Az ötödik vélemény Magyarországról című ajánlásában fokozott védelmükre hív fel. „Továbbra is aggályos, hogy néhány, magát bunyevácnak, de nem horvátnak tartó személy hogyan gyakorolhatja a választott identitás jogát” – olvashatjuk a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága (ACFC) véleményét, továbbá: „A Tanácsadó Bizottság nyomatékosan felszólítja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben egyes, kizárólag a bunyevác közösséghez csatlakozó személyek szabad identitásválasztásának a jogát, és ne vonják össze őket egy másik csoporttal, amellyel szabad akaratukból nem hajlandók azonosítani magukat.” Történt-e már intézkedés a népszámlálási gyakorlat megváltoztatására? – többek közt ennek jártunk utána cikkünkben.
Ikotity István volt parlamenti képviselő a bajai Čitaonica – Keresztény Olvasókör – épülete előtt vár. Végigvezet a „Csitó”-n, melyet az elmúlt években szerzett vissza a bunyevác közösség hosszú pereskedés eredményeképpen. Az épület közösségi és családi ünnepségek színhelye. Rendezvényeik költségeit maguk gazdálkodják ki.
– Meglepő adat, hogy Baján 1720-ban a lakosság nagy része bunyevác volt, tehát a tősgyökeres bajaiak bunyevác eredetűek. 1945-ben Tito kimondta, hogy bunyevácok hivatalosan nincsenek, így betagolták őket a horvát népcsoportba. A magyarországi nemzetiségi politika ma is ezt a vonalat követi. Sokan a horvátságtól remélték a bunyevácság továbbvitelét, és önként horvátnak vallják magukat.
– Ön beszéli a nyelvet?
– A hétköznapok nyelvét valamennyire mindenki érti, Baján nem lehetett anélkül felnőni. De a nyelvismeret hiánya nem kell, hogy elriasszon senkit attól, hogy a nemzetiségi kötődését megélje. A hazai bunyevácok szívesen olvasnának bunyevác szerzőket magyar fordításban. A hetvenes években a falvakban – Garán, Katymáron, Csávolyon – színjátszó kör működött. Karagity Antal színműveket írt bunyevácul, és magyar műveket fordítottak bunyevácra, például Petőfi Nemzeti dalát.
Ikotity István mintegy két méter magas, fekete, mosolygós férfi. Büszkén mutatja a folyóiratokat, tankönyveket, meg a régi bunyevác kiadványokat, szótárakat. A bajai Bunyevác Kulturális Intézet igazgatójaként maga is könyveket szerkeszt. A harcos, nyitott szellemű Antunovich János püspök történelmi munkáját fordítják most magyarra bunyevác nyelvről, valamint Sárcsevics Ambrus mély mondanivalójú írásait. Könyveket is adtak ki: a Kilenc évtized szolgálat Mándics Mihály tudományos munkáit ismerteti. A Bunyevácok című ismeretterjesztő album bemutatója nagy sikert aratott Budapesten, a bajai városi könyvtár először mégsem akart helyt adni a könyvbemutatónak. Ekkor Ikotity István ankétot indított közösségi oldalán, s a könyvtár megváltoztatta az álláspontját. Így a telt házas bajai könyvbemutatón felcsendülhetett a bunyevác tambura mintegy százhúsz érdeklődő örömére.
– Milyenek a bunyevácok?
– Harcos, nyitott szellem, kalandos, mély, lobbanékony… – ezek sztereotípiák. A történetekben az életet intenzíven élő, mulató népként jelenik meg. Életvidám, agyafúrt. Szükség is van erre, mivel három országban élnek – Magyarországon, Szerbiában és Horvátországban. Nem lenne szabad, hogy a politika szétszabdalja őket. A népek jól megvoltak egymás mellett. Nem azért nem ment valaki Bajáról Szentistvánra udvarolni, mert a politika nem engedte, hanem mert botokkal kergették el a bunyevác legények a magyar, meg sváb udvarlókat. Ehhez nem volt köze sem Zágrábnak, sem Budapestnek, csak a helyi szokásrendnek, hogy a mi lányaink körül ne kotnyeleskedjenek mások.
*
Obádovics J. Gyula (Baja, 1927.) országos hírű matematikatudóssal Budapesten találkoztunk, majd Baján is feltűnt fiatalos lendületével. 94 éves és önállóan utazik vonattal, nyilvánosság előtt beszél, és határozottan képviseli álláspontját.
– A bunyevácok nem az égből pottyantak ide. Nincs Ruszinország, de van ruszin kisebbség, nincs Bunyevácország, de van bunyevác kisebbség. Érdemes megvizsgálni, hogy Magyarország polgáriasodásáért mely kisebbség mit tett. A bunyevácok mindig az őket befogadó Magyarországot védték. A törökök ellen telepítették be őket a Baja, Szeged és Szabadka közti térségbe. Később a Kossuth mellett harcoló bunyevác csapatok védték meg Szabadkát a szerbektől. Ma nem a többségi magyarság akarja asszimilálni a bunyevácokat, hanem a magyarországi horvát nemzetiség. A 2001-es népszámlálás statisztikai halálra ítélte a bunyevác, bosnyák, dalmata, rác, sokác kisebbségeket. Ekkor minden bunyevácot horvátnak jegyeztek be. Kérvényt nyújtottunk be, ennek ellenére a 2011-es népszámláláskor sem tüntették fel a bunyevác nemzetiséget, így csak az egyéb kategóriában jelezhettük hovatartozásunkat. Kérjük, hogy a bunyevácok, sokácok azonos besorolásúak legyenek a jelenlegi tizenhárom kisebbséggel. Az erőszakos horvátosítási politikát Magyarországon szüntessék be.
Obádovics professzor Balatonszárszón él. Származásáról Életem. Hiszek a végtelenben című önéletrajzi könyvében vall, mely letehetetlen családi történetfolyam a múlt századról. Facebook-oldalán is megosztja a bunyevácokra vonatkozó kutatásait: „Mivel bunyevác és sokác nemzetiség nem létezik, így előírjuk, hogy minden bunyevácot és sokácot kizárólag horvátként kell kezelni, függetlenül a vallomásától” – olvasható egy háború utáni dokumentumban: a Vajdaság Nemzeti Fölszabadító Főbizottsága/VNFF Belügyi Osztály, 1046/1945. számában. Visszazuhanunk fél évszázadot a történelembe: a magyarországi politika még mindig ezt a határozatot követi.
Egy másik posztjában ez olvasható: „A hazai bunyevácokkal kapcsolatos jelenlegi állapot – önálló jogainak évtizedek óta tartó gyakorlásának korlátozása – ellentétes a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával (Barcelona, 1996) valamint a Regionális Kisebbségi Európai Nyelvek Chartájában (Strasbourg, 1992) elfogadott határozatokkal és irányelvekkel.”
*
Tavaly júliusban meglátogathattuk Mándics Mihály történész-néprajzkutatót (Csávoly, 1928-2020). Elegánsan öltözve várt csávolyi otthonában. Misó bácsi súlyos betegsége ellenére nagy átéléssel, logikusan beszélt az életéről, gyerekkoráról, a bunyevác hagyományokról.
– Az én családom diaszpórában élt több nemzetiséggel együtt, mert a későbbi telepítések során magyarok, majd németek jöttek Csávolyra. A fő jellemzője a bunyevácnak, hogy római katolikus. Csávolyon a németek és magyarok is katolikusok voltak. A betelepített felvidékiek közül néhányan reformátusok. Jövőre lesz megint népszámlálás és olyan rubrika nincs, hogy bunyevác, sokác, rác – ezt elfújta a szél! Mert ha lenne, az tükrözné az igazit! Horvát-bunyevácnak vagy bunyevác-horvátnak vallhatjuk magunkat. Vagy csak horvátnak.
*
Katymári László a Veres Péter Polgári Egyesület elnöke, nemzetiségi érdekképviselő. Élénk kapcsolatokat ápol a szerbiai – általa anyaországiaknak nevezett – bunyevácokkal. Korábban meghívta őket Bajára, hogy bemutathassák legújabb nyelv- és tankönyveiket. Gyönyörű ruhás bunyevác táncosok ropták a kólót (körtáncot) Baja főterén, majd a ciszterci apátság épületében kínáltak bunyevác ételeket. Suzana Kujundžić Ostojić, a Szerbiai Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke volt a fő meghívott, akivel a Szabadkán és Zomborban zajló óvodai-iskolai nyelvoktatásról, valamint a zombori tanítóképző főiskolán indított bunyevác képzésről beszélgettek. A rendezvény célja a bunyevác nyelviség magyarországi újjáélesztése volt.
– Sajnos tavaly elmaradt a szerbiai bunyevácok látogatása, pedig jó az, ha valaki szemmel tart minket – meséli Katymári László. – A nyelvoktatás elvi lehetősége megvan nálunk is, ez a jogszabály betartásán múlik. A magyarországi törvény kimondja, hogy az a nemzetiségi kisebbség, amely legalább száz éve itt él, önálló identitással, zenével, kultúrával rendelkezik. A bunyevácok több mint háromszáz éve élnek Magyarországon.
Trianonig nem volt szerbiai és magyarországi bunyevác. Akiket a döntéshozók a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatoltak, kénytelenek voltak az ottani kultúrához alkalmazkodni. A magyarországi bunyevácok magyar kötődésűek vagy magyar identitásúak. A két világháború között sokan elmagyarosodtak. Főleg az értelmiségi réteget kényszerítették arra, hogy ne álljon a népe mellé. Sárcsevics Ambrus, „a bunyevác ige megteremtője”, szótár- és tankönyvíró már a 19. században látta, hogy a papok csak ímmel-ámmal mormolták el bunyevácul a miseszöveget, és a néppel már nem tudtak a nyelvén beszélni. Ezek az esetek nagyon bosszantottak. Ma pedig azt tapasztalatom, hogy a pedagógusok, mérnökök, orvosok inkább horvátnak vallják magukat, mert féltik a megélhetésüket.
– Nyelvében él a nemzet?
– Nem az a nemzetiségi lét, hogy valaki táncol, énekel, hanem ha a nyelvén beszél. A háború után megszűnt a bunyevác oktatás. Sok fiatal visszatanulná a nyelvet, de nincs kitől. Én még a családomtól lestem el.
– Ki képviselheti őket?
– Ha valaki nemzetiségi képviselőségre pályázik, regisztráltatnia kell magát Magyarországon élő nemzetiségként, és kérheti, hogy a központi névjegyzékben szerepeljen. Tehát ha valaki bunyevác képviselő akar lenni, akkor csak horvát képviselőként indulhat.
Az ombudsman arra buzdított, hogy helyi szinten próbáljunk kommunikálni a horvát önkormányzattal. Nyitott kérdés, hogy a 2020 nyarán megnyílt Bácskai Horvátok Kulturális Központja milyen módon támogatja a bunyevácok jelenlétét a rendezvényein; a horvátországi Pag-szigeti továbbképzési, rekreációs központjukba miért nem hívnak meg bunyevácokat, vagy hogy a bajai városi könyvtárba miért nem jár bunyevác folyóirat, de még könyv is alig akad…
*
E kérdéseket feltettük Markovics Józsefnénak, a bajai horvát nemzetiségi önkormányzat képviselőjének, aki e-mailben tájékoztatott:
– A Bácskai Horvátok Kulturális Központja megalakulása óta a megyénkben működő tizenhárom település horvát önkormányzatának munkáját, programjait segíti, koordinálja. Emellett olyan rendezvényeket szervez, melyek a horvát kultúra megőrzését és erősítését célozzák meg. Mindezek része a bunyevác hagyományok felelevenítése, ápolása. Néhány közülük: Kraljice, Blagdan Svetog Antuna, Spomendan Ante Evetovića, Spomendan Ivana Antunovića, Materice, Oci, Badnje veče, Veliko prelo. Rendezvényeink nyitottak és besorolásmentesek. Számos fotó igazolja, hogy az érdeklődők köre nem esik át semmiféle bunyevác, sokác, rác szűrőn, így nem is gondolkodunk a jövőben sem különválasztani – fejtegeti Markovics Józsefné. – Pag szigetén éves rendszerességgel nyelvi táborokat szervezünk a horvát nyelvet tanuló diákoknak (nem külön a bunyevácok, sokácok, rácok számára). A nyelvet oktató pedagógusok akkreditált továbbképzésen vesznek részt, mely része szakmai tapasztalatcsere a pagi, zadari iskolákkal. A fennmaradt időszak a turizmus jegyében foglalható azok számára, akik a kínálatot elfogadják és jelentkeznek. Itt sem kérdőív alapján fogadják a vendégeket.
A könyvtárak majd minden településen működnek. Az iskolai könyvtárakban is a népismeret oktatásához használatos kiadványok megtalálhatók, például Balint Vujkov, a Crotica által kiadott bunyevác népi írók, költők, mint Evetović, Karagić, Petreš, Antunovity, Kokić, vagy a Garai Horvát Önkormányzat kiadványai a bunyevác családokról, hagyományokról. Éppen ez utóbbi bizonyítja, hogy a bunyevác nyelv, kultúra, tradíció kiemelten jelen vannak az önkormányzati programok szervezésében.
– Hogyan készülnek a népszámlálásra? Figyelembe veszik-e Az ötödik vélemény Magyarországról című, az Európai Bizottság által megfogalmazott ajánlásokat a nemzetiségi népszámlálással kapcsolatosan?
– A népszámlálásra készülve a jelenleg érvényben lévő szabályok a mérvadók – írja Markovics Józsefné. Tehát az eddigi gyakorlattól nem térnek el. Változás nem várható.
A Bajai Városi Könyvtár bunyevác-sokác állományát szemügyre véve pedig az állapítható meg, hogy a hagyományőrzést szolgálja, a nyelvtanulást nem. További kérdésünkre, miszerint a nemzetiségi nyelvoktatással kapcsolatos 2013-as Emmi-rendelet értelmében történik-e kezdeményezés és ösztönzés, hogy a bunyevácok, rácok, sokácok – amennyiben településenként legalább nyolc gyereket jelentkeztetnek – anyanyelvükön tanulhassanak – válasz nem érkezett. Ld. 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról.
*
Az sem közismert, hogy a bunyevácok fontos szerepet játszottak a hazai és nemzetközi fociban. Az Üllői úti Fradi pályán júliusban nagyszabású jubileumi ünnepség zajlott, mivel 25 éve jutott be a Fradi a Bajnokok Ligájába, és ebben Zoran Kuntić és Goran Kopunović szabadkai bunyevác labdarúgók, a kilencvenes évek gólszerzői fontos szerepet játszottak.
Zoran Kuntić az egyik meghívott. Pályájáról beszél, majd a rajongókkal fotózkodik, fradis mezekre ír autogramot. Kedves, türelmes, választékosan beszél magyarul.
– Szabadka mellett születtem egy kis faluban, ahol szerbek, horvátok, magyarok, bunyevácok, makedónok egymás mellett éltek. Tiszteltük egymást. Nagyon jól megvoltunk. A szüleim mindketten bunyevácok, és egymással anyanyelvükön beszéltek. Nem beszélem az eredeti bunyevác nyelvet, de nyilvánvalóan értem. Van különbség a bunyevác és a szerb nyelv között. Magyarországon azt írják rólam, hogy szerb csatár. Nem javítom ki, inkább hagyom.
– Hol a hazája?
– A legjobban akkor éreztem magam, amikor a régi Jugoszlávia működött – abban születtem. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy bunyevác legyek, de nem vagyok szerb. Katolikus vagyok. A bunyevácok tudják, ez mit jelent. Amikor Boszniában dolgoztam, elmentem Mostarnál a Buna folyóhoz, amelyről a bunyevácok a nevüket kapták, és ahonnan idejöttek. Azoknak a népeknek, amelyek különböző okokból a szülőföldet elhagyják mi marad más, mint a harc? Jött a háború, sok ember elvesztette az otthonát, a családját, az életét – az emlékezést indulat szabdalja. – Ha eljössz otthonról, nem ismersz senkit, háromszor annyit kell bizonyítani, hogy észrevegyenek! Itt látták az emberek, hogy nem spórolunk az erőnkkel, hogy odatesszük magunkat. Ha komfortzónán belül maradnak a játékosok, az nem jó, harcolni kell! Edzőként néha kegyetlen vagyok, túl szigorú tudok lenni, mert szeretném, hogy jobbak legyenek. Sok edzőnek fontos, hogy a játékosok szeressék őt. Nekem az a fontos, hogy tiszteljenek.
*
A küzdelem és sport szellemében tevékenykedik a bajai születésű Kammermann Csaba is – akinek apja sváb, anyja bunyevác származású. A ferencvárosi Haller parkban edz, szabad óráiban focizik és rendkívül büszke a legendás bunyevác labdarúgókra, a garai Dujmov testvérekre, akik Dunai János és Dunai Antal néven vonultak be a magyar labdarúgás történetébe, valamint a szintén Garán született Páncsics Miklósra. Felejthetetlen élménye, hogy élőben láthatta, amikor Zoran Kuntić és Goran Kopunović főszereplésével jutott be a Fradi a régi Üllői úti stadionban a Bajnokok Ligájának csoportkörébe.
Arról is szívesen mesél, hogy mekkora ünneplés volt az egykori Népstadionban, amikor a bunyevácok fővárosából, Szabadkáról származó edző, Tomislav Sivić csapatával megnyerte a Magyar Kupát. A szimpatikus bunyevác edző sikeréért bajai fradistaként együtt szurkolt a kecskeméti lila szurkolókkal – lelkesedik. Kammermann Csaba rendszeres vendége a katymári Neven Bunjevac egyesület aratóünnepségének, a Dužijancának és szervezője a bajai Halászléfőző Népünnepély egyik kísérőrendezvényének, a Bunyevác utcának.
– Trianon előtt a nemzetiségek szinte csak egymás között házasodtak. A két világháború között is ritka volt a vegyes házasság, a szocializmusban az életmód változásával és az asszimiláció felgyorsulásával kezdtek felbomlani ezek a kötöttségek. A magyarországi bunyevácok elszigetelődtek a Jugoszláviához csatolt nemzettársaiktól, a svábok a kitelepítések miatt szintén megfogyatkoztak lélekszámukban. Az itt élő magyarság összetétele is színesedett a népességcserével: a Bácskába telepített felvidékiekkel és az ide menekült bukovinai székelyekkel. A fiatalok már gyakrabban választottak párt más nemzetiségből. Így tettek szüleim is. A bunyevácsághoz való kötődésem anyai nagyanyám határozta meg. Ő tiszta bunyevác volt, a tősgyökeres Milassin család tagja. Gyerekkoromban sokat voltam náluk Csávolyon, ahol a rokonaival (Ujna, Tetka, Dida, Ujo) bunyevácul beszélt. Szeretném én is minél jobban megtanulni a nyelvüket…
*
Zavarba ejtő ez a büszkeség. Érzem az indulatokat. Érzéseiket, gondolataikat erőteljesen, félre nem érthetően közvetítik. Bunyevácok, sokácok, bosnyákok, rácok… Megannyi szín Magyarország történelmi és nemzetiségi térképén. Megérdemlik az odafigyelést.
A szerző a Bunyevác bibliográfia – Bunjevačka bibliografija szerkesztője, korábbi, e témában írt cikkei: ITT, ITT és ITT olvashatók.
