„Cigányoknak is eladhattalak volna”

Kevés érzelem létezik, ami olyan erős lenne, mint a szülő és gyermeke közti kötelék. Ez az az érzés, ami biztos háttérországot jelent számunkra, bármi is történjék velünk az életünkben. Ám ez a kötődés az, ami sokszor óriási bajba is sodorhat bennünket. Hiszen aki szeret, az sebezhető.

– Amikor megtudtam, mi történt, az első kérdésem az volt: ki ez a valaki, akit a fiamnak hittem? – emlékszik vissza Tamara arra a percre, amikor megtudta, mit tett vele a fia. A középkorú asszonynak ekkor jutott a tudomására: huszonéves fia, András eladta a házat, amelyet korábban a nagymamával közösen ajándékoztak neki, mert úgy gondolták, a gyermeknél biztos kezekben lesz az otthonuk. (A cikk szereplőinek neveit megváltoztattuk - a szerk.) Mivel az asszony itt szerette volna eltölteni idős éveit, a haszonélvezeti jogot meghagyta magának, hiszen a jövőt kiszámíthatatlannak tartotta.

Amint a történetét meséli, Tamara többször elérzékenyül és elsírja magát. Míg kézfejével törli a könnyeit, rövid epizódokat idéz fel azokból az időkből, amikor a fia még kicsi gyerek volt. Most viszont mintha egy egészen más emberről mesélne.

Az asszony először a múlt évtől tapasztalt változást András viselkedésében, amikor fia „beleszeretett” egy autóba. Ezt az álmát akkor az anyja – anyagi lehetőségek híján – nem tudta megvalósítani. Mivel azonban Tamara korábban még kiskorú fia nevére vásárolt egy kisebb lakást édesapja örökségéből, András előtt most megnyílt a lehetőség: áron alul eladta az ingatlant, amiből aztán megvette a vágyott járgányt. Az asszonynak már ekkor eszébe jutott az ajándék visszakövetelése is, azonban az ügyvédei szerint egy ilyen per eredménye kétséges lett volna. Az ügyvédi költség a bíróságnak fizetendő illetékkel együtt nagyjából kétmillió forintra rúgott volna, ezt viszont csak nehezen tudta volna előteremteni.

Andrásnak azonban hamarosan egy újabb autó lett a vágyálma, mivel a régibe belement valaki hátulról. Édesanyja ekkor már arra is kész lett volna, hogy visszavásárolja a fiától a ház felét, azonban erre végül nem került sor, mert András meggondolta magát. A fia ugyanis az egyik nap felhívta telefonon: „Anyám, eladtam a házat. A tulajdonos szeretne veled beszélni!” Mire Tamara hazaért, már zárat is cseréltek az egyik ajtón – tették ezt annak ellenére, hogy az asszonynak haszonélvezeti joga volt az ingatlanra. Sőt, a fia ezután „visszabérelte” a házat az új tulajdonostól annak ellenére, hogy valójában csakis az édesanyja adhatná ki az ingatlant. És ha mindez nem lenne elég, amikor Tamara felrótta a fiának, hogy kiknek adta el a családi otthont, András vállat volt.

– Örülj, hogy nem a cigányoknak adtalak el, megtehettem volna – idézi fel a fia szavait az asszony, aki úgy érzi, haszonélvezet ide vagy oda, annyira megkeserítik majd az életét, hogy végül tényleg el kell majd költöznie otthonról. A birtokháborítási per jogerőre emelkedéséig ugyanis kénytelen együtt élni a fiával.

Lapunk természetesen megkereste az asszony fiát is, aki nem kívánta kommentálni a történteket. Tamarát azonban még megkérdezzük: meg tudna-e bocsátani a fiának. Az asszony ismét elérzékenyül és könnybe lábad a szeme. Azt válaszolja, akkor tudna megbocsátani, ha a fia bebizonyítaná, hogy életképes, dolgozik, eltartja magát, ha talál magának egy rendes, becsületes lányt és ha megajándékozná egy unokával. – És igenis odaáll elém, bocsánatot kér és beismeri, tévedett – mondja az asszony. Hozzáteszi: őszintén bízik abban, hogy a fia egy idő elteltével belátja, nem volt helyes, amit tett és rájön, hogy az ember életében a család az első, a barátok pedig nem feltétlenül akarnak neki jót. Tamara azonban semmiképpen nem akar rosszat a gyermekének, sőt még így is drukkol neki, sikerüljön elérnie azt, amire vágyik.

– Megdöbbentő – így sommázza a véleményét az esetről dr. Vidákovics Béla, aki ügyvédi praxisa során azt tapasztalta, hogy a gyermekek elsősorban a szüleik válásakor tudnak igazán ártani, amikor az egyik oldalára állnak. Ám a szülők is hajlamosak megkeseríteni annak a gyermeküknek a sorsát, aki nem őket támogatja váláskor. Ami az ajándékok visszakövetelését illeti: a szakember felhívta a figyelmet: az ajándékozó akkor élhet ezzel, ha a felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, ez viszont utóbb véglegesen meghiúsult. Visszakövetelhető az ajándék akkor is, ha erre az ajándékozónak a létfenntartása érdekében szüksége van és ez nem veszélyezteti a megajándékozott létfenntartását. További ok lehet a visszakövetelésre, ha megajándékozott vagy a vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. Az ügyvéd szerint azonban az utóbbi érvelés bizonyítása korántsem egyszerű: visszaköveteléskor a bíróság mérlegeli ugyanis, valóban súlyos jogsértés történt vagy sem.

Ami pedig a haszonélvező jogait illeti, hogy az lakjon az ingatlanjában, akinek ő megengedi, szintén nincs sok bizakodni való. Hazánkban ugyanis a jegyzőknek nincs kilakoltatási jogkörük, így bíróságra kell vinni az ügyet. A tapasztalatok szerint egy ilyen per legalább egy évig eltarthat, s csak kedvező ítélet után jöhet kilakoltatni a végrehajtó. Így ezerszer is érdemes átgondolnunk, mit adunk ajándékba. És legfőképpen: kinek is ajándékozunk valójában.