„Orbán Viktor személyi kultusza azon alapult, hogy a NER történészei, vagyis emlékezetpolitikai vállalkozói a történelmet románcként értelmezték" – fogalmazott Csunderlik Péter történész a CEU és a Political Capital budapesti konferenciáján a NER történelmi értelmezéséről. A történész hozzátette: a Fideszben „nevelkedett" Magyar Péter a Fidesz saját emlékezetpolitikáját fordította az Orbán-kormány ellen.
A 2021 óta évente megrendezett Budapest Fórum című konferencia idei címe A demokratikus átalakulás új trendjei volt. A szervezők szerint a rendezvény abból indul ki, hogy a választási győzelem csak egy hosszabb folyamat kezdete: ezt követi a demokratikus intézmények újjáépítése, a jogállamiság megerősítése, a társadalmi bizalom helyreállítása és a politikai verseny megújítása. Az idei konferencia ezért – Magyarországra kiindulópontként tekintve – európai és globális összefüggésben vizsgálta, hogyan újulhatnak meg a demokráciák egy hosszabb demokratikus visszaesést követően. (A rendezvényről írt korábbi cikkünk itt olvasható, a magyar nyelvű programja itt elérhető.)
Ungváry Krisztián: „Nemcsak a szabadságról, hanem egy zsarnok bukásáról is szólt 1956"
Egy tömegsírba temették a forradalom hőseit, a nyilasokat és a keretlegényeket, a mi felelősségünk, hogy az emlékeket szét tudjuk választani – mondta a történész.
A CEU épületében tartott rendezvény egy olyan kerekasztal-beszélgetéssel zárult – az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából –, melyen a múlt narratíváit, a demokrácia és a társadalmi kohézió magyarországi kapcsolatát vizsgálták azzal a címmel, hogy Mit taníthat 1956 a jelenkor válságairól? A beszélgetés résztvevői Szabó Andrea, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, Hegedűs István, a Magyar Európa Társaság elnöke és Csunderlik Péter történész, az ELTE kutatója; a panelt Jávor Benedek, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője moderálja.
Csunderlik Péter hangsúlyozta, hogy a NER-ről való gondolkodásnak nemcsak az 1989-es rendszerváltásig, hanem jóval korábbra kell visszanyúlnia. A történész idézte Gerő András könyvét (Az elsöprő kisebbség: népképviselet a Monarchia Magyarországán), melyben a kiegyezésben létrejött Tisza István-korszakról, s a politikus szabadelvű, majd nemzeti munkapárttá alakuló pártjáról ír a szerző. Csunderlik szeirnt azért fontos példa ez az időszak, mert akkor is egy erős kormánypárt szállta meg a magyar államigazgatást, így utóbbi a kormánypárt érdekeinek a kiszolgálója lett. Már akkoriban megtörtént, hogy a kormánypárt manipulálta a választási rendszert annak érdekében, hogy mindenütt a kormánypárti szavazók legyenek többségben – hangsúlyozta Csunderlik. Hozzátette: így alakult ki egy nagyon aránytalan rendszer, melyben bár az ellenzéki szavazók lényegében többségben voltak, de az aránytalan választókörzetek révén mégis egy „elsöprő kisebbség” lett az akkori kormánypártból, mely közpénzből etette-itatta a választókat a választás előtt. A történész szerint az akkori parlamenti ellenzék beletörődött abba, hogy nem tud nyerni a választáson, és korrumpálódott, összefonódott az akkori kormánypárttal. Miközben, mint a NER idején, akkor is „megjelentek a kor Hadházy Ákosai, „szent őrültek”, akikre a kormánnyal lepaktált ellenzék komolytalan figuraként hivatkozott.
A történész e történelmi hasonlóság miatt az áprilisi választás előtt nem hitt az előző kormány kétharmados leválthatóságában (például a Szavazat ára című filmben foglaltak és más körülmények miatt sem). Emlékeztetett: nem véletlen, hogy Orbán Viktor Tisza Istvánhoz nyúlt vissza, mint előképhez már a 90-es években. Ennek köszönhető, hogy 2014-ben helyreállították Tisza szobrát a Parlament mellett, míg Károlyi Mihályét elszállították. Csunderlik felhívta a figyelmet arra is, hogy Tisza-kultusz a Horthy-korszakban is volt, amikor az akkori hatalom úgy tekintette, hogy a modernitás nagyon veszélyes, felforgató valami, aminek a kihívásaival szemben egy erős kezű vezető tudja megvédeni a magyarokat, a liberalizmus pedig anarchiához és vörös terrorhoz vezet. A történész szerint ezzel párhuzamba állítható az, amikor Orbán Viktor „egy újkommurnista digitális tanácsköztársaságról” beszél. Csunderlik szerint Orbán személyi kultusza és szuverenitás-elmélete azon alapult, hogy a NER történészei, emlékezetpolitikai vállalkozói a történelmet románcként értelmezték. Ők azzal érveltek, hogy a szuverenisták azok, akik a magyar érdeket képviselik, ők a nemzeti erő, a többiek pedig nemzetellenes, idegeneket kiszolgáló baloldaliak. Felidézte, hogy Orbán Viktor már 2004-ben azt mondta Tusnádfürdőn (a hanyatlás genetikai okairól beszélő Csurka Istvánnal egy hullámhosszon), hogy a baloldal amikor csak teheti, ráront a saját nemzetére.
A történész szerint mindebből a Fideszben „iskolázott” Magyar Péter új típusú ellenzéki szereplőként lépett elő, és a Fidesz saját emlékezetpolitikáját fordította ellenük. Míg korábban viták voltak, hogy a Fidesz-kormány elleni ellenzéki tüntetéseken lehet-e kokárdát, magyar zászlót használni, és „Orbán Viktor lubickolt abban hogy ő korunk Kossuth Lajosa, aki szabadságharcot folytat Brüsszel ellen", Magyar a saját pályáján győzte le őt ( és vette vissza például a nemzeti szimbólumok használatát).
Csunderlik kiemelte: 1956-tal kapcsolatos tanulsága a mostani rendszerváltásnak, hogy míg Orbán 1989-ben szinte „új 56-osként”, szovjetellenes antikommunista szabadságharcosként jelent meg Nagy Imre újratemetésén, s ez végig része volt az Orbán-mítosznak, 2022 utánra a volt miniszterelnök Putyin informális szövetségese lett, és addigra Brüsszel lett az új „Moszkva". Ezzel összhangban 2022-től nem is voltak jelentős 56-os megemlékezések. Mindez és az uniós pénzek elmaradása (melynek oka az volt, hogy Orbánnak ennél fontosabb volt, hogy például Tiborcz István ne menjen börtönbe) nagyban hozzájárult a NER bukásához, és az a korábbi állítás, hogy a Fidesz maga a nemzet, s hogy a haza nem lehet ellenzékben, megbukott – fogalmazott Csunderlik.
