A korábban ideiglenesen kinevezett Demeter Szilárd marad a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója – tájékoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az MTI-t. Az író decemberben került a PIM élére, az Emmi közlése szerint pedig január 16-ai határidővel hirdetett pályázatot a pozícióra. Demeter pályázatát pozitív értékeléssel küldte tovább a szakmai képviselőkből, valamint a PIM-munkatársakból álló bíráló bizottság, Kásler Miklós miniszter pedig február 1-jei hatállyal végleges főigazgatónak nevezte ki őt.
Az 1976-ban született Demeter korábban oktatott a Partiumi Keresztény Egyetemen, illetve a Kortárs filozófiai szerkesztője volt. Cikkei jelentek meg a Mandineren, valamint novelláskötete Egérfelügyelő, regénye Kéket kékért címmel. Előbb sajtófőnökként, majd irodavezetőként dolgozott Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő mellett, 2014-ben pedig a Századvég Alapítvány kutató-elemzője lett. Idővel a helyi lapok mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap főszerkesztőjévé, majd lapigazgatójává tették meg.
Akkor így magyarázta főszerkesztői szerepvállalását az Origónak: „Olyan embert kerestünk a kiadvány élére, akit nem tudnak szétszedni szakmai nehéztüzérséggel. Sajnáltam volna azokat a kollégákat, akik az életüket tették fel az irodalomra. Engem lehet lőni, mert cseppet sem érdekel, hogy a szakma, vagy bárki más mit gondol rólam. Eleve nem tartom magam írónak, az írás csak a hobbim és a szenvedélyem. Maga az írás öröm számomra, nem melegítenek sem a díjak, sem a vállveregetések, szóval nem tudnak kirúgni abból az úri klubból, ahová be se léptem.”
Demeter Szilárd lett a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója | Magyar Hang
Demeter Szilárd írót, az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap lapigazgatóját nevezte ki az Emberi Erőforrások Minisztere a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élére. A PIM főigazgatói pályázata nyilvános, az elbírálás után tölthető be a pozíció véglegesen. Addig is Demeter látja el az ideiglenes főigazgatói feladatokat, mint arról az EMMI közleményében beszámolt.
A PIM-kinevezés után is adott interjút az Origónak, a névtelen szerző pedig nem spórolt a sarkos kérdésekkel, többek közt feltéve: „a 24 nevű oldal ellenzéki publicistája, az irodalmárnak erős túlzással nevezhető Karafiáth Orsolyának irodalmi estje volt a PIM-ben, de szerepelt ott Veiszer Alinda riporter (azzal az indokkal, hogy szereti a könyveket) és a DK politikusa, a magát kvízprofesszornak hívó Vágó István. Tervezi őket meghívni?”
Demeter válaszában arról beszélt, hogy Karafiáth „publicistaként nem egy Ady Endre”, így ilyen minőségében nem látja okát meghívni. „Nem tudom, ír-e még verseket, de ha igen, és a versei elfogadható minőségűek, akkor viszont annak nem látom okát, hogy bárki magyar alkotó előtt bezárjam a magyar irodalom házának a kapuját. Veiszer Alindát nem ismerem, tudom, hogy műsorvezető, vagy valami efféle, de egyetlen műsorát sem láttam. Mindegy is, ha íróként bejelentkezik, akkor megmutathatja magát, persze. Újságíróként meg a szólásszabadság jegyében jöhet sajtótájékoztatóra, ez ilyen egyszerű. Vágó Istvánról annyit tudok, hogy basszusgitározik. Tehát ha a zenekara irodalmi jellegű műsorral turnézik, és ha a PIM-ben lesznek ilyen jellegű rendezvények, akkor nem venném el az örömét, hogy a Károlyi-palotában pengethet” – fűzte még hozzá. Saját kedvencei között egyébként megemlítette Szilágyi Istvánt, Spiró Györgyöt, Cserna-Szabó Andrást, Háy Jánost, Kemény Istvánt, Grecsó Krisztiánt és Parti Nagy Lajost is.
Prőhle: A kulturális élet méregkeverői, szakácsai sokfelé mozognak | Magyar Hang
Egészen elképesztő, ahogy „a szélsőjobb felől a polgári tábor felé közelítő figurák", vagy korábbi III/III-as ügynökök rendkívüli elszántsággal képviselik azt, „ami ellen korábban vicsorogtak" - erről beszélt a Magyar Narancsnak adott interjújában a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) elbocsátott főigazgatója, Prőhle Gergely. Szerinte adott esetben ezt olyannal szemben művelik, aki közel harminc éve ugyanazt mondja.
A PIM oldalára egyébként kikerült Demeter pályázata, amiben ezt írta: „Amennyiben a PIM-re a magyar irodalom házaként tekintünk – volt már; miért ne lehetne újra az? –, akkor intézményvezetőként a követhető irány: otthonosabbá tenni a magyar világot. Ha létezik „kultúrharc”, akkor csakis ez lehet a legitim célja.”
A Politikai kontextus című részben megjegyzi, hogy az Európai Uniót „eloldották kétezer éves keresztény talapzatától”, ez pedig most üt vissza. Szerinte az „európai értékekről” szóló beszéd már értelmetlenné is vált. A közbeszédbe ráadásul beszüremkedik az „identitáspolitika” is szerinte. Pedig úgy látja, az identitások egyszerűen csak vannak, létezésük megcáfolhatatlan. Azt viszont képtelenségnek és életidegen felvetésnek tartja, hogy „minden választott identitást tiszteletben kell tartani.” „Azt látjuk, hogy azok szerint, akiket globalistáknak nevezünk, minden identitás helyes és jó, kivéve a nemzeti identitást. Minden vallás védendő, kivéve a kereszténységet” – sorolta a pályázatban Demeter. Szerinte most az a feladat, hogy „megerősítsük saját identitásunkat.”
Írócentrikus felfogás helyett olvasó- és látogatóközpontú programokat szeretne, úgy vélve, hogy „a PIM-et ki kell mozdítani az elitek klubja pozíciójából.” De az intézmény szerinte legyen a kortárs irodalom „kovásza és kapuőre.” Szerinte a PIM-nek most a kortárs irodalom jelenére és jövőjére nincs sok befolyása. Magyar irodalmi ügynökséget hozna létre, és úgy látja, a fordításokra szánt adóforintok szétaprózódnak, ezért ennek is „gazdát” kell szerinte találni. Továbbá azt szeretné, hogy a múzeum legyen az irodalmi közbeszéd alakítója, „politizáljon”, álljon bele az európai és magyar értékek védelmébe. Belső életpályamodell kidolgozását és ingatlanfejlesztést is szükségesnek lát.
A Károlyi-palota szerinte székhelyül kell szolgáljon az írószervezeteknek, a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társságának, a József Attila Körnek, a Fiatal Írók Szövetségének és a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-nek is. Külön tárgyalja világirodalmi ügynökség megalapításának szükségességét, és úgy látja, meg kell fontolni a Nagyvilág, vagy hasonló profilú lap (újra)alapítását. A magyar irodalom terjesztésével kapcsolatban példaként a katalánok sikerét hozza fel.
A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) élő szerzői közé szerinte alanyi jogon kell bekerülniük a nemzet művészeinek, és szükségesnek látja a DIA „fiatalítását” is. A DIA 88 szerző életművét dolgozza fel, közülük harmincan élnek, és velük élethosszig szóló szerződést kötött az intézmény.
Demeter a legfontosabb partnerek között a múzeumok és színházak mellett említi a közmédiát, a Terror Háza Múzeumot („jelenleg az emlékezetpolitika legfontosabb centruma”), a Magyar Művészeti Akadémiát és a Századvég Alapítványt („a friss politikai gondolkodás eredője”) is.
