Ismét polgármester lenne Dömsödi Gábor, aki 2014 óta vezette Pásztót, tavaly viszont a képviselő-testület feloszlatta önmagát, és végül a fideszes kihívó került a város élére. Az egykori tévés-rádiós állítja, három és fél évig semmi gond nem volt, miután viszont elindult országgyűlési képviselőnek, megadták rá a kilövési engedélyt. Az önkormányzati választás mellett beszélgettünk arról is, ki próbálta beszervezni a Fideszbe, mit javasolt Győzikének, és hogy miért írt egy könyvet Hajdú Péterről.
– Alig száz szavazattal veszítette el a tavalyi időközi választást Pásztón a fideszes indulóval szemben. Most újra rajthoz áll. Tanult a vereségből?
– A tavalyi vereségben nem volt sok tanulság. De most negyedszer indulok Pásztón polgármester-választáson, és ezek összességéből sokat tanultam. Tavaly valóban nem kampányoltam, hiszen hivatalban lévő településvezető voltam, az uniós pályázatainkra pedig elég kevés idő maradt már. Közel 2,5 milliárd forintról volt szó, mi pedig próbáltuk a határidőket tartani. Tehát nem értem rá kampányolni, míg fideszes helyettesemnek, aki a végkielégítéssel a zsebében lemondott, volt erre ideje. Ennek tükrében ez a 106 szavazat nem is sok.
– Akkor azt mondta, nem fogadja el, hogy a polgármesterré megválasztott Farkas Attila tönkretegye mindazt, amit négy év alatt sikerült elérniük. Tönkretette azóta?
– Ezt így mondtam, szó szerint? Egy vesszőnek vagy hangsúlynak nagy szerepe lehet. Most azt mondanám, hogy nem okoztak helyrehozhatatlan kárt. De van olyan dolog, amin rontottak. Nyertünk egy iszonyú fontos pályázaton a helyi tánccsapat próbatermének felújítására. Meg is kötöttük a szerződést a vállalkozóval. Hiába, egy lényegi része nem teljesült azóta a projektnek. Pedig egy város életében az ilyesmi nagyon fontos. A képviselő-testület és a polgármester azzal, hogy vita és mérlegelés nélkül meghoz olyan döntéseket, amelyek valakinek épp az eszébe jutnak, nagy károkat okoz a városnak.
– Nincs meg az az előnye mégiscsak Farkas Attilának, hogy kormánypártiként könnyebben tud pénzt szerezni a városnak?
– Nem, épp hogy én tudom hozni a pénzeket. Azokat a forrásokat, amelyek Farkas Attila idején jöttek be, nem ő szerezte, hanem Dömsödi Gábor. Egyébként valóban úgy történik Magyarországon a pályázati pénzek elosztása, hogy arra a Fidesznek van ráhatása. De ne tévedjünk, ezeket nem a kormány vagy az Európai Unió adja, hanem az adófizető polgárok. Nem lehet megcsinálni, hogy egy térség ne kapjon pénzeket. Mi is nagyon jó pályázatokat írtunk. Nyertünk rajtuk, és tudtuk tartani a határidőket. Az időközi óta valóban jöttek pénzek, a korábbi több milliárdhoz képest több százmillió. De hát ezek csak azok a források, amelyek megmaradtak a megyei keretekből. Nekem persze a lényeges az, hogy jöjjön a pénz. Mindig mondtam fideszes országgyűlési képviselőknek is, hogy csak készüljön el a munka jó minőségben, ez számít, nem a mindenféle egyéni küzdelmek.
– Mit mondtak erre?
– Egészen addig, amíg nem indultam el tavaly országgyűlési képviselőnek, jó volt közöttünk a viszony. Egyik hónapban még támogattak, a következőben meg már rossz polgármester lettem, akivel nem lehet együttműködni, ezért lemondanak.
– Ez amiatt történt, mert az LMP mellett sorakozott fel?
– Nem az LMP miatt, pusztán azért, mert elindultam parlamenti képviselőnek. Ezzel pedig szembementem a központi akarattal. Itt nem megengedett, hogy valaki csak úgy, a saját akaratából döntsön valamiről. De azt gondolom, azért fontos az önkormányzatiság és a demokrácia, hogy az emberek maguk döntsenek, és ne a nagyfőnök jelölje ki, hogy ki legyen valahol a képviselőjelölt.
– Viszont, ha most megválasztják önt polgármesternek, ismét jönnek majd a személyeskedő viták a testületi üléseken…
– Három és fél évig is voltak viták, de olyanok, amelyek szakmai kérdések mentén zajlottak. Onnantól kezdve pedig, hogy politikai ellenfél lettem, nem vitákról volt szó, hanem ellehetetlenítésről. Hogy mit lehet ez ellen tenni? Nem szabad hagyni, hogy én legyek egyedül független a testületben, szemben a nyolc fideszessel. Még soha nem indultam úgy pásztói polgármesternek, hogy lett volna egy képviselőjelölti csapatom. Most lesz. A mellettem felsorakozó hét ember a Varázsvölgy Egyesület színeiben indul. A „varázsvölgy” elnevezés egyébként Gaál István filmrendezőtől származik, aki itt járt iskolába, és a város büszkesége.
– A kialakult feszültségekben, a szóváltások stílusában önnek nem volt meg a szerepe? Az utolsó fél évben helyretette ön is a képviselői ülés résztvevőit, elmondta, miről hogyan kellene beszélniük. Idézek az Index egy beszámolójából: „Néha már nem is tudom, hogy ezt azért csinálja, mert ő ilyenkor Kövér Lászlót játssza, vagy a lelke mélyén jót mulat.” Előbújt az önben élő Kövér László?
– Ezt nem olvastam, de ha valaki megnézi, Kövér és én mit csinálunk, hát ég és föld a különbség. Sőt, még Tarlós Istvánt sem játszottam soha. Kétségtelen, hogy tőlem nem áll távol az irónia. Újságíró vagyok, televízióban vezettem műsort, és az iróniát megengedtem magamnak mindenkivel szemben. Ahogy azt is tűrtem, hogy velem szemben tegyek. De durva vagy sértő senkivel szemben nem voltam. Olyanokat, mint Kövér László, soha életemben nem ejtettem ki a számon testületi ülésen. De amikor interpellációban felszólítanak, hogy ismertessek olyan adatokat, amik adótitoknak minősülnek, arra mit mondjak?
– Fizetett fideszes aktivistahálózatról beszélt, amit országszerte is jól ismerhetünk. Az ellenzékből olykor megkockáztatják, hogy a Fideszt a saját fegyvereivel kell legyőzni, és mintha néha sikeres is lenne ez a stratégia – lásd a DK idei eredményét. De érdemes a Fidesz szintjén győzni?
– Nem szabad ugyanazokat a módszereket használni. Persze, azt a kérdést, hogy „akkor mi lesz köztünk a különbség?”, az nem teszi fel, aki a politikai hasznosságot nézi. De én nem vagyok politikus. Szoktak ezzel is támadni, de nem baj. Valójában nem vagyok jó politikus abban a tekintetben, hogy ezeket a módszereket nem használom. Nem vagyok hajlandó trollokat alkalmazni, álnéven írogatni. Rögtön kilóg nem a lóláb, de az egész istálló, amikor az egyik oldalon mocskolnak valakit, a másikat pedig csak dicsérik.
– Meg sem fordult a fejében, hogy tényleg elfogadja a DK megkeresését? Hiszen Dobrev Klára igyekezett meggyőzni, hogy vállaljon mellettük szerepet.
– Megtiszteltetésnek vettem, ahogy azt szintén, hogy a Fideszhez is hívtak. Mindegyiknek azt mondtam, hogy köszönöm szépen, nem szeretnék pártpolitikus lenni.
– Melyik párttól ódzkodna jobban a kettő közül?
– Tudnék erre válaszolni, de most politikus leszek, és azt mondom, hogy nem szeretnék semmilyen párthoz tartozni. Elég nekem a saját szavaim miatt viselni a következményeket. De tény, hogy Dobrev Klárával ebben a cukrászdában ültünk és beszélgettünk. Lévai Anikóval nem voltam ugyanitt.
– Ha ő nem is kereste meg, azért a Fideszből mások igen. Kik voltak?
– Kétszer is megkerestek, egyszer a kétezres évek elején, mikor ideköltöztem, hogy legyek Fidesz-tag. Aztán a 2006-os választások előtt, hogy induljak Fidesz-támogatással. Két fidelitasos fiatalember járt a lakásomban, Bíró Márk és Eduardo Rózsa-Flores. Mondtam, hogy legyen nagykoalíció, akkor örömmel veszem, hogy mindketten támogatnak. Azt válaszolták, hogy erről szó sem lehet.
– Milyenek voltak Rózsa-Floresék?
– Magával ragadó személyiségek. Amikor utoljára Bíró Márkkal beszéltem, jó volt a viszonyunk. Hajnali kettőig ült a lakásomban, hosszan tárgyaltunk közlekedési kérdésekről. Később még a lapomnak csináltam is vele egy interjút.
– A Fidesz ma is szeret tévéseket indítani, vegyük csak Klausmann Viktort.
– És rám hivatkozott, hogy más ismert ember is indul, mint például Dömsödi. Nem tudok Klausmannról rosszat mondani. Emlékszem, amikor Győzike elindult Nógrádmegyeren képviselőnek még a kétezres években. Őt felhívtam, és azt mondtam neki: Győző, nem azzal van baj, hogy ne lennél alkalmas egy település vezetőjének. Hiszen amit ő mutat magáról, az egy kép, közben meg egy ügyes, talpraesett fiú, esze is van. Azzal van baj, ha ő ezt reklámnak használja, miközben komoly dologról van szó. Az ottani embereknek az önkormányzat és a polgármester az életük meghatározó része. Ha én egy 120 fős település vezetője vagyok, az látszólag nem egy nagy hatalom. Ha egy 120 fős céget vezetek, az látszólag nagy hatalom. Voltam már mindkét szerepben, és tudom, hogy a polgármesteri felelősség sokkal nagyobb. Ha a cégben valakinek nem tetszik, amit mondok, átmegy egy másik munkahelyre. Lakóhelyet már nem tud ilyen egyszerűen váltani valaki. Az önkormányzatiságra nem politikai, hanem szakmai kérdésként kellene tekinteni. Vona Gábor elmondta, hogy a pártpolitikát ki kéne az önkormányzatiságból vonni. És igaza van. Amíg nem mondták azt, hogy Dömsödit ki kell nyírni, az itteni fideszesekkel is nagyon jól együtt tudtam működni.
– Ha nem lennének ott a pártok, országosan akkor is előfölénye lenne a Fidesznek, amit érvényesíteni tudna, nem? Maximum névlegesen civilként indítaná a jelöltjeit, most is ezt teszi sok helyen. Ez amúgy is megy nekünk, a látszatra mindig szeretünk adni.
– Elsőre már rá is bólintanék, hogy igaz. Na, ezért kellenek autonóm képviselők, mert felveti ezt a polgármester, a párttársai pedig máris helyeselnek, hogy igaza van. Ha viszont elgondolkozom, látni kell, hogy a kampányfinanszírozástól kezdve egy sor kérdés van, amiben jót tenne, ha kivonnánk a pártokat. Én a saját családom vagyonát áldoztam arra, hogy polgármester legyek Pásztón, és soha nem tettek szemrehányást a vesztes választások után sem. Pedig nem volt könnyű, hogy a televíziós világ helyett a közéletet választottam. Így tényleg a legelhivatottabbak kerülhetnének az önkormányzatba.
– Felmerül viszont a kérdés, hogy van-e még egyáltalán értelme indulni a Fidesz rendszerében, amikor már az egész ország az övék. Lehet még itt ellenzéki politikát hivatásszerűen folytatni?
– Az nagyon jó, ha még felmerül ez a kérdés, mert ha így megy tovább, lesz olyan idő, amikor már nem is fog, és a Hazafias Népfront jelöli a képviselőket. Mint amikor én voltam fiatalember. Otthon a családban mindenki utálta az oroszokat és a pártot, dicsőítette ötvenhatot, miközben a Hazafias Népfront jelöltjei kilencvenakárhány százalékkal nyertek. Amikor aztán az első választásomon nem szavaztam Szűrös Mátyásra, anyám nagyon letolt, hogy csinálhatok ilyet, mert ha kiderül, nagy baj lesz belőle. Mire mondtam, hogy de hát ez egy titkos választás. Nem volt más jelölt, csak Szűrös, így az üres borítékot dobtam be. Ennyi volt a marha nagy ellenállásom. Ha azt akarjuk, hogy egy demokratikus országban éljük, akkor muszáj elindulnunk. És részt venni a választási bizottságok munkájában, aláírnunk a jelölteknek és elmenni választani. Országgyűlési választáson mindenesetre nem tervezek többször indulni, már csak azért sem, mert nyugdíjas korú leszek akkorra.
– Megbánta a legutóbbi indulást? Főleg, hogy az LMP azóta szét is esett.
– Utólag sem bánom, az LMP-t pedig nem én vertem szét. A párt számomra akkor nem volt vállalhatatlan, a választást pedig szerettem volna megnyerni. A DK és a Jobbik volt még erős a térségben, de akkor a két párt között elképzelhetetlen volt az átjárás, szóba sem álltak egymással. Az LMP volt a közös nevező. Más kérdés, hogy a pártban nekem azt mondták, hogy a kiemelt jelöltek esetében meglesz a pártok közti megállapodás. Utólag lehet azt mondani, hogy nem kellett volna elvállalni, de akkori fejjel nem döntöttem volna másként.
– Beszélt a kommunizmus alatti ellenállásáról. Ekkoriban kirúgták a közgázról is. Emiatt?
– Nem azért, hanem mert nagy volt a szám, és nem jártam be órára. De ellenzékinek számítottam világéletemben, rádiósként és tévésként is. Nem annyira, mint Friderikusz, akit kirúgtak mindkét helyről, és most ő is balosnak vagy liberálisnak van elkönyvelve.
– Miért, nem az?
– Szerintem nem az. És nem is jobboldali. Van, amiben az egyik, másban a másik, akár csak én is. Ha te egy konkrét kérdést felteszel, arra tudok válaszolni. Például hogy engem zavar, ha egy fiatal férfi és nő a szomszédos asztalnál, nyilvános helyen csókolózik. Akkor mi vagyok? Eszerint egy mérhetetlenül konzervatív pali.
– Ez miért zavarja?
– Nem tudom, ilyen a neveltetésem. Amúgy nem vagyok épp bigott konzervatív. Valamiben a szociálisan érzékenységem jön elő, másban épp a liberalizmusom.
– Zavarta az is, hogy a Coca-Cola meleg párokat plakátolt ki?
– Ha így teszed fel ezt a kérdést, erre nem lehet válaszolni. Ha úgy merül fel, hogy a Coca-Cola kikerült plakátjai zavartak-e, és észrevettem-e volna egyáltalán, hogy meleg pár van rajtuk, az más dolog. Fel sem tűnt. Ha meglátok két lányt vagy két fiút, nem az jut eszembe, hogy biztos ők egy meleg pár.
– Oda volt írva, hogy love is love.
– Akkora betűkkel, amekkorát észre sem vett az ember. De ilyenek az újságírók, mindig hasonló kérdéseket tesztek fel, az ember pedig könnyen besétálhat a csapdába. Én pedig egy másik újságíró, és direkt elébe mentem a fiatalpáros példával. Én azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a magánügye, a szexualitás is oda tartozik.
– Egykori bulvárszereplőként meglepő lehet ez az álláspontja.
– A rendszerváltó TV2-nek voltam a műsorvezetője. Akkor azt gondoltam, hogy belpolitikai újságíróként itt már rám nincs szükség. Nem tetszett az a médiaháború, ami kialakult a választás után, ezért is váltottam, ami nagyon jó döntés volt. Bulvárújságíróként soha nem dolgoztam. A legbulvárosabb kérdésem talán az volt, hogy megkérdeztem Kozsótól, Kocsor Zsoltnak hívják-e.
– Plusz írt egy könyvet Friderikusz és Hajdú serpája voltam címmel, ami azért eléggé érdekelte a bulvárt.
– Aminek még a címét sem tudták értelmezni, és azt írták, hogy Dömsödi bizarr című könyvet tett le az asztalra. Egyébként egy teljesen vállalható, jó kötet volt. Aczél Endre azt írta, Dömsödi pletykálkodott egy kicsit. Az még belefér. Volt 24 perem Hajdú Péterrel, megnyertem mindet, és most jóban vagyunk.
– Ezek után, komolyan? Pedig a könyv megjelenésekor még azt mondták, ön hálátlan volt, miközben ötvenedik születésnapjára egy kocsit is kapott Hajdútól.
– Jóban, azt gondolom. Adott egy kocsit, tény, de ő is sokat köszönhetett nekem. Nem vagyunk közeli barátok, soha nem is voltunk, az egy komolyabb kategória. Kocsiban pedig vannak olcsóbb és drágább típusok. Nagyon sok van Péterben, amit kedvelek és olyan is, amit nem. Jóval idősebb vagyok, és mint apafigura, próbáltam neki ezeket elmondani, kevés sikerrel. Aztán az összes sérelmem kiírtam magamból. Vele akkor tudok jókat beszélgetni, ha neki sem megy olyan túl jól. Ha igen, akkor olykor elszalad vele a ló.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!
