Az európai mezőgazdaság súlyos helyzete halasztást nem tűrő megoldásokat követel. Az ELTE kutatóinak legfrissebb aszálytérképe felhívja a figyelmet Európa legkritikusabb területeire, amelyek közé Magyarország is tartozik. Emellett rávilágítanak olyan módszerekre, amelyek alkalmazásával hosszú távon sikerülhet elérni a talajnedvesség stabilizálását. Ezek sorába tartozik a vizes élőhelyek tömeges helyreállítása, amely az Európai Bizottság jogszabályi javaslataként a Parlament és a Tanács asztalán van.
Az ELTE kutatóinak legújabb aszálytérképe sokkoló képet fest a kontinensünk vízellátásáról. A növények számára elérhető talajnedvesség éves átlaga szinte az egész kontinensen csökkenő tendenciát mutatott 1981 és 2017 között – derül ki a magyar kutatók tanulmányából, mely az European Journal of Agronomy c. folyóiratban, Európa vezető agrártudományi lapjában jelent meg. A legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség veszteséget. A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg a legszárazabb mezőgazdasági területek a mediterrán és kelet-európai országokban találhatók. Magyarország és az Észak-Balkán országai szintén a legszárazabb talajú országok között említendők.
Az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő édesvízkészletek a kontinens nagy részén komoly kihívás elé állítják a növényeket. A klímaváltozás egyik hatása, hogy a gabona terméshozamok egyre érzékenyebben reagálnak a talajnedvesség ingadozására. A terméshozam talajnedvességtől való függése és a talaj nedvességtartalmának csökkenése az európai mezőgazdaság egyik nagy kihívása, és a termésátlagokat limitáló tényezők közül az egyik legfontosabb.
Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai szerint az Európa nagy részén 2015 óta szinte folyamatosan aszály van, ez pedig halaszthatatlan beavatkozást igényel. Az elmúlt években annak örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, hiszen az idei évet leszámítva az utóbbi nyolc esztendőből csak 2015-ben fordult elő jelentősebb csapadékmentes időszak.
Európa-szerte megfigyelhető, hogy sokan a hagyományos módszert alkalmazzák az aszálykárok csökkentésére: a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé szárazakba. Megfigyelhető, hogy Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, de Észak-Európában, a Német-, a Lengyel-és a Kelet-Európai Síkság északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése – derül ki az ELTE kutatóinak elemzéséből. Vannak azonban olyan alkalmazkodási technikák is, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához – teszik hozzá a kutatók. Ilyenek például a nagyobb tőtávolság alkalmazása, a szántásmentes, vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a talajtakarás.
Figyelembe véve a felszíni víz, a talajnedvesség és az alacsony talajvízszint közötti szoros kölcsönhatásokat, a felszíni vízvisszatartás különböző formái – a vizes élőhelyek helyreállítása szisztematikus és kontrollált elárasztásokkal, egy úgynevezett Felügyelt Talajvízutánpótlásos Eljárás (MAR - Managed Aquifer Recharge) keretében – a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb formái lehetnek. Egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként a nagy területen talajba szivárogtatott víz révén a MAR-technológia hatékonyan javítja a tájak aszályokkal szembeni ellenállóképességét.
Ezt az Európai Unió is felismerte, ezért az Európai Bizottság 2022. június 22-én egy élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és az Európa Tanácshoz annak érdekében, hogy jogszabályban rögzítsék az EU Biodiverzitás stratégia legfontosabb céljait. Az intézkedés célja, hogy az Európai Unió szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 %-a és ezen belül 25 000 km folyószakasz és kapcsolódó árterek restaurációja 2030-ig megvalósuljon.
