Nyolcvanegy éves korában, szombaton meghalt az MSZP egykori elnökségi tagja, Szili Sándor – értesült a Magyar Hang. A volt politikus, filmszínész több éve küzdött Alzheimerrel.
Bátyja Szili József irodalomtörténész, róla legutóbbi számunkban közöltünk cikket. Ebben a 91 éves irodalmár beszélt is öccséről, kifejtve: „Van egy öcsém, Szili Sándor, tíz évvel fiatalabb nálam. A Rákosi-korszakban apám megszűnt tisztviselő lenni, barátai tudták csak elintézni, hogy ipari tanfolyamra beírathassa a fiát. Ez megtörtént, ő remekül végig is csinálta, de közben már gyerekkorától szeretett színészkedni. Jancsó Miklós csinált egyszer egy tanfolyamot, hogy ne kelljen mindig száz embert levizsgáztatni a következő filmjéhez. Öcsém is bekerült erre a tanfolyamra, Jancsó meg kinézte magának, több filmjében szerepelt végül. Meg az esztergának lett a kiváló tudósa, így valahogy megtalálták a Pártközpontban, és beemelték, hogy legyen Pestszentlőrinc képviselője. Hét-nyolc éve derült ki, hogy sajnos súlyos Alzheimer-e van. De nagyon erős ember, kemény atlétatermet, főleg hozzám képest.”
Szili Sándor 1939. április 6-án született Pestszentlőrincen. A kispesti Vörös Csillag traktorgyárban dolgozott esztergályosként, de volt gépbeállító, üzemvezető a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. Az ötvenes évek végétől volt amatőr színjátszó, majd tagja lett a Budapesti Ifjúsági Színpad és a Pinceszínház társulatának is. Olyan filmekben láthattuk epizódszerepben, mint a Szegénylegények, az Aranysárkány vagy a Csillagosok, katonák.
A színészettel ugyanakkor 1969-ben felhagyott, és inkább a politika felé fordult. Az MSZMP tagja volt, 1988-ban pedig már a Baloldali Alternatíva Egyesülés megalapítói közt találtuk. Az MSZP alakuló kongresszusán beválasztották az országos elnökségbe, de ezt a pozíciót csak egy évig tartotta meg, amikor is országgyűlési képviselő lett. Egészen 2002-ig volt a parlament tagja, közben pedig betöltötte a jegyzői pozíciót (1996-1998), ahogy volt a Honvédelmi Bizottság alelnöke is (1994-1996).
Elkötelezetten baloldali politikus volt, aki sokat beszélt a munkások helyzetéről és a szakszervezetekről. A Népszabadságnak adott 1990. márciusi interjúban azt fejtegette: „sok emberiben még nem tudatosodott, hogy nemcsak a korábbi vezetőknek, funkcionáriusoknak, de nékilk is van vesztenivalójuk. Mosit elkápráztatja őket az ígérgetés, hogy három-négy év alatt elérjük Nyugat-Európát. Arra az időszakra emlékeztet a helyzet, amikor megtervezték, hogy mikor fejeződik be a szocializmus alapjainak lerakása, s mikor kezdődik majd a kommunizmus. Nem hiszek ábbain. hogy így bármilyen társadalmat fel lehet építeni.” A kilencvenes évek végén kiállt a sorkötelezettség megszüntetéséért. A parlamenti felszólalásai nagy részében bizottsági véleményeket ismertetett, de gyakori volt az is, hogy ironikus beszólásokkal szórakoztatta az Országgyűlést. Például 1994. november 25-én, amikor Torgyán József a Krisztus utolsó megkísértése televíziós vetítése miatt háborodott fel. „A tévét el lehet zárni” – szólt oda neki Szili. „A Magyar Televízióban a közerkölcs rombolása megengedhetetlen, és az FKGP emellett szilárdan kiáll” – folytatta Torgyán, mire Szili válasza az volt, hogy „ezek szerint láttad a filmet”.
